Sokszor meglepően figyelmetlen tudok lenni. Nem veszem észre az új frizurákat, ruhákat - tiszta szerencse, hogy nem a lányok érdekelnek, mert lenne ebből konfliktus bőven.
Képes vagyok elmenni ismerősöktől fél méterre úgy, hogy nem tűnnek fel, s képes vagyok ezt megtenni még úgy is, hogy a terület teljesen nyílt, tereptárgyak nem zavarnak be, s látótávolságon belül nincs másik ember sem környéken. Néhai osztályfőnökömnek - akivel ráadásul kimondottan nem szívleltük egymást - sem lehetett megmagyarázni utólag, hogy miért nem köszöntem egy ilyen alkalommal.
A fent ecsetelt szétszórtságom szolgáltat talán magyarázatot arra is, hogy miért csak december elején botlottam bele az iskolai kantin legjobb ajánlatába. Dacára annak, hogy legalább tucatnyi alkalommal megfordultam már ebben az épületben (két menza van ugyanis: egy modernebb küllemű, három szintes, s egy régebbi, egy emeleten terjeszkedő, de a lakáshoz közelebb eső kajálda), korábban kivétel nélkül elkerülte a figyelmemet az önkiszolgáló pult a terem szélén.
Néhány napja aztán szerencsére mégsem így volt, s ennek köszönhetően felettébb ízletes, s mindamellett kifejezetten gazdaságos lehetőség nyílt meg előttem.
A képen is megfigyelhető étkekből lehet szedni, ki-ki elképzelése szerint. Az összeválogatott cuccért aztán súly alapján kell fizetni, nekem eddig 8 és 10 yuan közötti összegeket sikerült. Ehhez még automatikusan hozzáadnak egy yuant, amiért a rizs jár, a már megszokott korlátlan mennyiségben.
Most már negyedik napja innen hozom a táplálékot, s nagyon is örömmel teszem ezt. Így tényleg csak azt kapok, amit enni szeretnék, s abból is magam válogathatok. Az ételek finomak, nekem valóak. Ennyiért meg pláne megéri.
A képen alant a mai választás.
