Liping 2018.01.28. 09:06

Vonatozni Vietnámban

Múlt héten volt szerencsém egy hétórás kiruccanáshoz Nha Trang-ból Biên Hòa városába, mintegy 400 km-t megtéve ezen idő alatt.
A matematikai alapműveletek terén jártas olvasók ebből már ügyesen kikalkulálhatták, hogy a vietnámi vasút nem a száguldásról híres. Bár ha figyelembe veszem az otthoni helyzetet, a szintén egyvágányos Budapest-Nagykanizsa szakaszt, ahol a 220 km-hez picivel több mint 3 óra kell, nem érződik észveszejtő lemaradás.*

 

A viet vasúton is több fajta osztály van, akad fapados és puha üléses, illetve kétféle alvós típus is. Ez utóbbi nem feltétlenül haszontalan, hiszen Saigon és Hanoi között a leggyorsabb vonatoknak is másfél napig tart az út.
Szerencsére valami klíma még a fapados kocsikban is akad, s a kihelyezett lapostévéknek hála még szórakozhat is a nép a szappanoperákat bámulva.

 

Adná magát persze a gondolat, hogy ha valaki hosszú időn át, esetleg éjjel utazik, hálókocsis jegyet vegyen. Mivel ez drágább, ezt nem mindenki teszi meg, de az alvást így is megoldják. Ülésen, gyékényeken, a földön, ahol épp helyet találnak.

 

Mutatós képeink galériába szedve alant.

 

---------------------------------------------------------------
* még jó, hogy megnéztem az Elvirát. A vasút egyre szarabb állapota miatt emberemlékezet óta nem vonatoztam Kanizsa és Bp. közt, miután a busznak megállóhelyektől függően elég 2:10-2:40 perc (ebből fél óra nagyjából Bp. illetve az agglomerráció), míg a vonatok közül az IC-nek sikerült 4 óra alatt teljesítenie a távot (ami azért is szomorú, mert 20 éve három óra körül is ment). Viszont volt most valami felújítás, ami a jelek szerint a menetrenden is meglátszik, s a különdíjas vonatok immár újra ugyanolyan gyorsan szelik a pályát, mint két évtizeddel ezelőtt - vagy épp a vonal átadása idején, csak akkor még gőzmozdonnyal, közel 160 éve. 

Címkék:utazás vonat vasút vietnam 1 komment

Liping 2018.01.08. 10:37

Hamarosan tesztelem a viet vasutat

Vietnám kötöttpályás közlekedése meglehetősen csapnivaló. Az országot ugyan majdnem teljes hosszában lefedi a fővonal (amely éppen csak nem a teljes hálózat), de ezt még a francia kolonializálás idején építették, keskeny nyomtávon és egy vágánnyal.
Az elmúlt évszázad háborús viszonyai sem kímélték a sínek állapotát, s ugyanez igaz a természeti katasztrófákra is, így aztán fejlesztés helyett inkább csak arra próbáltak meg fókuszálni, hogy némi toldozgatás-foldozgatás árán üzemképes maradjon a vasúti közlekedés.

 

vietnam_railway_map.png

 

 

Ezek után talán nem meglepő, hogy a két nagyváros, Saigon és Hanoi között még a gyorsvonatok is csak másfél nap alatt képesek leküzdeni az 1700 km-es távot. Mindez, párosulva a Vietnámban is terjedő fapados légitársaságokkal, egyre inkább arra ösztönzi a népeket, hogy legfeljebb apróbb távolságokra utazzanak vonattal, különösen, hogy repülni sokszor olcsóbb.
Akadnak ugyan tervek a hálózat modernizálására, s szóba kerültek már itt kínai technológiás gyorsvasutak is, de a forráshiány rendre közbeszól.

 

Január 20-án mindenesetre én vonatra szállok, igaz, csak hét órányit fogok zakatolni a Saigon mellett lévő Biên Hòa városáig. Élményeimről majd természetesen a kedves olvasóimat is értesíteni fogom.

Címkék:utazás vasút vietnam nha trang 1 komment

Liping 2016.11.23. 06:37

Gyorsvonatozni még mindig jó

Kína mára sikeresen kiépítette a bolygó legnagyobb gyorsvasúthálózatát, s a fejlődés még messze nem ért véget. Bár a fellendülés keltette fizetőképes kereslet, az országon belüli távolságok és a piaci verseny hatására a légi közlekedés volumene is egyre bővül, a lakosság nagyobbik része a mai napig vonatra száll, ha utazni akar.

 

Hogy milyen vonatok gurulnak a pályákon, arról egyszer már volt egy részletesebb bejegyzés. A G jelzésű vonatok képviselik a száguldás csúcsát, s 300 km/h sebesség felett szállítják a népeket A-ból B-be. Ennek köszönhetően Shenzhen és Changsha között is alig több mint 3 órás az út dacára a távolságnak.

 

Shenzhenben végül Futian vasútállomáson szálltam fel a vonatra, mely állomás még egy éve sem üzemel, s a majdani Guangzhou-Hongkong gyorsvasút utolsó kínai megállója, közvetlenül a hongkongi határ előtt. Egyúttal Ázsia legnagyobb, s világszinten is a második legnagyobb föld alatti vasútállomása, három szinten. Hogy mennyire új, azt jól jelezte, hogy szolgáltatási infrastruktúra egyáltalán nem, míg az utasforgalom is meglehetősen visszafogottan lelhető fel errefelé. Mivel valamit vásárolni azért kell, így kénytelen voltam felmászni a felszínre, s ha már ott voltam, megörökíteni a magasházas panorámát.

 

Vonatos, Futian állomás környéki és néhány Changshaban készült kép a galériában, helyenként leírásokkal.

 

 

 

Címkék:kína vonat vasút magasház shenzhen changsha futian Szólj hozzá!

Liping 2016.03.21. 07:33

Felgyorsul a vasútépítés Tibetben

Noha a terep- és talajviszonyok egyáltalán nem kedveznek az efféle beruházásoknak, Kína a jelek szerint újult erővel vág bele a tibeti közlekedés modernizálásába.

 

Tibetbe vasutat építeni már az 1900-as évek elején is szerettek volna, de ekkor még csak a gondolattal játszottak el a köztársasági Kína vezetői, a tényleges kivitelezéshez már az 1949-ben hatalomra került kommunisták kezdhettek hozzá. Ők sem kapkodták el.

Noha a szomszédos Qinghai tartomány székhelyét, Xininget (a Tibetbe vezető vasút kiindulópontját) egészen hamar hálózatba kapcsolták, ahhoz további évtizedek kellettek, hogy a vonalat megépítsék Qinghai másik végéig, Ge'ermuig (Golmud).
Itt aztán újabb 20 év szünet következett, ennyi időbe tellett, amíg permafroszt talajon, magashegyi környezetben vezető vasút technológiai kihívásaira megoldást találtak. Végül, részben mert hatalmas szimbolikus tartalommal is bírt, rekordgyorsasággal, 2005-re, vagyis öt éven belül felépítették a Ge'ermu és Lhásza közötti hiányzó, 1142 km-es távot.

 qinghai-tibet-railway-map-full.jpg

A folyamat innentől jelentősen belassult. A Lhászából két irányba történő hosszítás terve már a fővonal építése alatt létezett, de egészen 2010-ig állt az építkezés. Ekkor kezdtek neki a Sigacéig (Rikaze), Tibet második legnagyobb városáig tartó szakasz felhúzásának. A 253 km-es táv elkészülte csaknem a Ge'ermu-Lhásza vonallal megegyező időt, 4 évet igényelt. Ennek helyén kezeléséhez azért azt sem árt tudni, hogy a terep itt még embert próbálóbb volt, a vonal csaknem fele alagutakat és hidakat foglal magába (116 híd, 29 alagút), s fajlagos költség tekintetében egyúttal ez a Kínában valaha épült legdrágább vasút, mintegy 50000 yuan/méter bekerüléssel.

 lhasa-nyingchi-railway-starts-construction-in-2014.jpg

A Lhászától keletre tartó vonalat már 2009-ben el akarták kezdeni megépíteni, de végül az egész csúszott, s csak a sigacei szakasz befejezése után fogtak hozzá. A Lhászától Linzhiig (Nyingchi, Lyingchi) épülő 400 km-es rész a jövőbeni Szecsuán-Tibet vasútvonal részeként volt nyilvántartva, de a teljes vasút kiépítése meglehetősen homályos volt.

Most, az új ötéves terv egyik kiemelt projectjévé vált, s ennek köszönhetően felgyorsul az építkezés az egész Lhásza-Chengdu vonalon, így cirka 15 éven belül kész lesz a Tibetbe vezető második vasút is. 

 

180373daf1a91816043d03.jpg

 

A Szecsuán-Tibet vasútvonal nem véletlenül nem az első helyen szerepelt Tibet hálózatba kapcsolásának megvalósításakor. Szakértők szerint az egyik legnehezebb ilyen jellegű beruházás lesz, mintegy 1629 km hosszan. A nagy magasságkülönbségek miatt pályáját hullámvasúthoz hasonlítják.

 

 

Miért kell Tibetbe ennyi vasút?

 

Aki valamivel jobban ismer Kína földrajzát, az tudja, hogy Tibet kb. 1,2 millió km2-es területén alig picivel több mint hárommillió ember él. Többségük falun, a kínai életszínvonal alatt. Első ránézésre nem látni sok értelmét annak, hogy két méregdrága vasutat is idevezessenek.

A Tibet-pártiak és az emigráns tibeti kormány persze elsősorban a kínai elnyomás eszközének élik meg a vasutakat, mivel érveik szerint ezáltal több kínai áramlik be Tibetbe.

 

Én nem vagyok konteó-hívő, s  azt az elvet vallom, hogy a legegyszerűbb magyarázat többnyire a legvalószínűbb is. Tibetben még ma is alig élnek hanok,  Tibet szerencséjére az oxigénellátás terén fellépő hiányosságok még eme mobilis nép fiai és lányai körében is minimálisra csökkentik a Tibetbe költözés iránti igényt. Nem volt véletlen az sem, hogy a Tibetben szolgálatot teljesítő káderek körében pótlékot voltak kénytelenek osztani, máskülönben működő bürokrácia sem létezett volna.

A tibeti fejlődés legnagyobb gátja ma az infrastruktúra hiányossága. Bár a sajtó az utasforgalomra helyezi a hangsúlyt, s a turizmus növelésében ezek valóban részt is vesznek, a vonalak legfőbb haszna az áruszállításban rejlik. Az első tibeti vasútvonal megépítését megelőzően a közutakon végzett áruszállítás volumene épphogy meghaladta az évi félmillió tonnát. A vasútnak köszönhetően ma már hárommillió tonna felett jár, s számolhatunk, ha elkészül a szecsuán-tibeti vonal, az további jelentős keresztmetszet-bővítést tesz lehetővé. (És ott van még a yunnan-tibeti és a xinjiang-tibeti vasút terve is.)

 

Az áruszállítás lehetőségeinek kibővítése azt jelenti, hogy az utóbbi években drámaian estek az árak Lhászában, mivel a vasúti szállítás olcsóbb is. Ugyancsak lehetővé teszi, hogy a tibeti termékek, nyersanyagok, élőállat, stb. gazdaságos exportját, ezzel további munkahelyeket teremt és elősegíti a fejlődést.
Ehhez képest az már csak másodlagos, hogy a Chengdu-Lhásza vasúti táv negyvenakárhány óráról 15-re csökken.

Címkék:kína tibet vasút sigace linzhi Szólj hozzá!

Liping 2014.05.18. 05:42

Biztonság

Az elmúlt időszak kunmingi és kantoni eseményeinek köszönhetően immár komolyan megerősítették a vasútállomások védelmét.
A muszlim szélsőségesek kaszabolásait ehhez hasonló katonák hivatottak megállítani, jól láthatóan nem játékfegyverekkel vannak felszerelve.

WP_20140517_023.jpg

WP_20140517_024.jpg

Címkék:kína biztonság vasút terrortámadás wuhan 2 komment

Liping 2014.03.23. 02:34

Az új elővárosi vasút

Egyszer már írtam róla, amikor átadták, de az elég szegényes bejegyzés lett, ráadásul a képek is elmaradtak. Legutóbb, amikor Wenzhouba repültem doktorosdit játszani, eredetileg ezt a vasutat akartam igénybe venni, de pechemre a kora délutáni menetrend elég foghíjas, így maradt a busz.

Viszont, miután Xianningdong (Xianning-Kelet) állomásig eljutottam akkor, így azért magáról a megállóról készült pár kép.
Péntek reggel aztán Xianningnanról (Xianning-Dél) indultam el a vonattal, s ezúttal éber is voltam.

A vonal itteni végállomása, Xianningnan nagyon közel van a sulihoz, a hatos busszal csak három megálló, gyalog kb. 10 perc. A vasútállomást még nem sikerült tökéletesen integrálni a környezetbe, miképp az a képeken is jól látható, de Kínában ez többnyire rövid idő kérdése.

Kicsit azért bóbiskoltam is a szerelvényen, így elsőre kicsit meglepett, amikor kinyitva a szemem a kijelzőn megjelent a sebességünk. Noha utaztam már ilyen vonatokon (többek közt Hainanon, Haikou és Sanya közt is hasonló kocsik járnak), erről elfeledkeztem. A kiírás szerint épp 259 km/h-val robogtunk, amit nagyjából tartottunk is Wuhan belterületéig, ahol már csak 100 km/h lehet a megengedett max., mivel 98-99 km/h-val haladtunk csak.

A vonat nagyon gyors és kényelmes, a lábterek hatalmasak. Ez utóbbi dolog titkára kíváncsi lennék. Kínában ugyanis a távolsági buszokon is gond nélkül elfér az ember lába, még az ilyen magasra nőtt fehérnépeké is, mint amilyen én vagyok. A helyzetet a magyar oldal számára tovább súlyosbítja, hogy a helyiek aprók, ergo ők kis túlzással még rúgkapálhatnak is könnyedén az előttük lévő utas támlájának érintése nélkül.

Szeretem a kínai vasutat. Messze a legjobb és legbízhatóbb az életem során kipróbált konkurenseivel összevetve.

Képek a galériában, feliratokkal. Pinnokkiobarát verzió itt.

 

Címkék:kína vasút wuhan xianning xianningdong xianningnan Szólj hozzá!

Liping 2013.12.29. 14:29

Közlekedés - javuló körülmények

Tegnap átadtak egy új, elővárosi gyorsvasutat Wuhan és Xianning között, a Wuhan és a város környéki szuburbánus térségek kapcsolatát javítandó nagyszabású vasúti fejlesztések első darabjaként.

Xianning és a nagyváros közt eddig két vasútvonal jelentett összeköttetést. Az egyik a régi, mára már kissé elavult hagyományos vasút Xianning vasútállomásról. Ezen hosszú menetidejű, nagy távolságot bejáró szerelvények közlekedtek, jelentős késésekkel, illetve ezen zajlik a környéken áthaladó teherforgalom is.
A másik egy nagysebességű gyorsvasút volt, amely a Xianningbei állomást és az új wuhani pályaudvart kötötte össze egymással. Xianningbei fekvése korántsem tekinthető központinak, ráadásul a hagyományos vasút 12.5 yuanes viteldíja helyett 30 yuanbe kerül vele a két települést összekötő szakaszon megtett út. Igaz, hogy gyorsabb is: míg a hagyományos vonatoknak egy óra kell, addig a gyorsvasútnak csak 20 perc, cserébe viszont nem is áll meg sehol.
A másik gond a wuhani új pályaudvarral volt. A város nem frekventált részén fekszik, így elővárosi közlekedés szempontjából nem túl választás (bár most a héten átadott négyes metróvonal már érinti ezt is).

A most átadott új elővárosi gyorsvasút a fenti két megoldással ellentétben kizárólag Xianningig jár, s tizenegynéhány köztes megállóval rendelkezik. Itt az iskola mellett is van egy megálló, s kialakítottak egy új, Xianningdong névre hallgató végállomást is. A viteldíj 25 yuan, a menetidő pedig 28 perc. A wuhani végállomás ráadásul a központi, wuchangi pályaudvar, ahonnan már minden könnyedén elérhető.

Amint arra járok, készítek képeket is az új vasútról, addig csak örüljetek velem az infónak. Az új lehetőséggel a lakásból Wuchang legfeljebb 40 perc alatt elérhető, szemben az eddigi minimum másfél órával. Öröm és boldogság.

Címkék:kína vasút elővárosi vasút gyorsvasút wuhan xianning Szólj hozzá!

Liping 2013.06.05. 13:24

Rövid bekukkantas Wanzhoubol

Eppen Wanzhouban ülök a vasútállomáson a Dicosban. Ehes éppen nem vagyok, de itt van wifi.

 

Wanzhou azóta sem lett a kedvencem, bár ha nincs teljesen bedugulva az egész, úgy még egész tűrhető.

 

 

A diéta ma meghiúsulni látszik, a helyi McDonald'sra már lecsaptam egy fűszeres csirkés szendvics erejéig, s most egy dicosos fagyin és sült krumplin vagyok túl.

 

 

 

Végül itt egy kép a vasútállomásról, ha a net is úgy akarja.

UPDATE: Már úgy akarja.:) Az első okostelós bejegyzésemhez hasonlóan ezt sem formázom már meg a nagyobb hitelesség kedvéért.

WP_20130605_010.jpg

 

 

Címkék:kína vasút wanzhou 1 komment

Liping 2013.02.11. 11:52

A kínai vonatokról újra

Némi üdítő változatosságként ma még a vonatokról írok. Mint az blogom olvasói számára ismeretes, volt szerencsém az elmúlt két hét folyamán cirka 2-2 napot eltölteni az ország szerelvényein.

Kicsit sok is volt a jóból, főleg a végére, de amúgy maguk a járművek nem adhatnak okot panaszra.

Chongqing és Haikou közt odafele keményüléses, vagyis másodosztályú ülőhelyes vonaton töltöttem el közel 36 órát. A nevével ellentétben az ülés puha és még kényelmes is lenne, ha épp nem rajtuk kellene aludni. Ülve kicsit nehézkes, s európai testmagassággal kell legalább három hely, hogy el lehessen feküdni rajtuk.

P1010004

Miután ezek a járatok elég hosszú utat járnak be, így nem feltétlenül végállomástól végállomásig utazik mindenki. Aki mégis, s teheti, az is igyekszik inkább fekvőhelyes jegyet szerezni, de erről a cikk második felében.
A lényeg, hogy szerencsére olykor szabadultak fel üres helyek, s az én egyéni szerencsémre az én kétüléses részemen egész úton nem volt utastársam. A második nap délutánján egy keveset aludni is tudtam, amikor valahol Guangxiban zakatolva egészen kiürültünk, s átvackolhattam magam egy háromüléses részhez, ahol pihenhettem kényelmesen, leszámítva hogy egy kissé spicces vagy bolond kínai is arra járt, s a szemközti ülésekre feküdt, de közben állandó jelleggel csapkodta az egyik karjával az asztalt, meg olykor rugdosott is. Sajnos ez az idilli kapcsolat nem tartott sokáig, mert aztán jöttek új utasok.

P1010001

Hainanon, a sziget két végpontja, Haikou és Sanya közt aztán egy más jellegű vonattal közlekedtem. Itt ugyanis sikerült kiépülniük egy gyorsvasutat, modern járműparkkal, s átlag 200 km/h-s sebességgel. Az aktuális gyorsaságot amúgy a kijelző is folyamatosan mutatta, illetve a belső és külső hőmérsékletet is. Tényleg jó kis cucc, színvonalas, tiszta. Első és másodosztályú ülőjegyek, illetve ha ezek elfogynak, a másodosztályú árán helyjegy nélküli biléták vásárolhatóak rá. Visszafele sajnos ez volt a helyzet.

P1010017

P1010016

Haikouból Chongqing felé aztán hard sleeperen, kemény fekvőhelyes szerelvényen jöttem. Ezzel sem volt semmi gond, s való igaz, a WC-k is tiszták voltak, ellenben a keményülésessel, ahol az összeset nagyon hamar összeszarták, aztán ezt nem is pucolta le senki az út végéig.

P1010031

P1010032

Az összes járatra igaz ugyanakkor, hogy van ivóvíz (forró, de ez egy ilyen kultúra), s ennek köszönhetően pillanatok alatt lehet zacskós vagy épp vödrös tésztákat falni. Emellett lehet venni normális kaját is, egy-egy ebéd vagy vacsora 20 yuant kóstál, párszor végigkocsikáznak velük. Ugyan nem vettem belőlük, de egész jónak tűntek.
Ugyancsak végiggurgatnak időnként nassolni és innivalót, s gyümölcsöket is, illetve - némiképp idegesítő módon - a keményüléses verzió esetén párszor előkerült a személyzet is, akik rendre mindenféle bóvlit kívántak rásózni az utazóközönségre. Fogkefét, játékhelikoptert, cipőpasztát, tiszta telesop érzés.

A személyzetre amúgy nincs panasz. Sokan vannak, s ügyelnek rá, hogy a dolgok rendben menjenek. Takarítanak is időnként, bár a WC esetében ez nem látszik, ellenben az utasteret többször felsöpörték, felmosták.

P1010007

Az alvóhelyek esetén a jegyet beszálláskor elveszik, s egy plasztikkártyát adnak helyette az ágy számával. A dolog lényege abban rejlik, hogy így a vasutas pontosan tudja, meddig utazik az ember, s leszállás előtt időben felkelt. Ekkor a jegyet is visszaadja.

Ezt amúgy muszáj is neki, mert a vonatokon már nincs ellenőrzés. Kétszer csekkolnak le, egyszer amikor kiengednek a peronra (van-e jegy), egyszer pedig amikor elhagyod azt (nem utaztál-e tovább). Ezt beléptető/kiléptető kapukkal oldják meg, eleve csak a vonat indulása előtt jutnak ki az épületből az utasok.

A biztonságot is elvileg komolyan veszik. Az összes vasút- és autóbuszállomáson csak úgy engedik be a csomagokat, hogy előtte átvilágítják azokat, mitöbb az utasoknak is át kell menni a csipogós kapun, s gyakran még a kézi kütyüvel is végigpittyegtetnek.

P1010008

Bár Kína ujgurok lakta xinjiangi részét leszámítva nem fordul elő terrorizmus (szerencsére még itt is meglehetősen ritkán), igyekeznek elejét is venni. Ennek ellenére a késem vagy tízszer ment át gond nélkül, ahogy az öngyújtóimat is sikerült bejuttatni mindenhová. Ez utóbbira valamiért nagyon fújnak, Pekingig gond nélkül eljutottak a kézipoggyásszal velem, de ott a reptéren kiszúrták, s elkobozták az összeset. Szerencsére itt sem drágák.

Címkék:kína vasút 3 komment

Liping 2013.01.10. 06:40

Vasút még mindig - a világ tetején

A napokban olvastam, hogy bő egy hónapja elkészültek egy két kilométeres alagúttal a Lhásza-Sigace vonalon. Az épülő, 200 km-nél valamivel hosszabb szakasz Lhászát, Tibet fővárosát köti össze Sigacével, Tibet második legnagyobb településével.
Az, hogy Tibetben van vasút, blogom olvasói számára valószínűleg nem újdonság. Annak idején erősen felkapta a média, s ez esetben joggal is tette. Tibetbe vasutat épülni nem átlagos mérnöki teljesítmény, hasonlót elkövetni még nem nem sikerült senkinek. Permafroszt talajra síneket fektetni eleve nem mindennapi kihívás, s a helyenként 4000 méter feletti magasság sem segített a dolgon. A vonal olyan magasan fekszik, hogy az építkezés során néhány kilométerenként orvosokkal és nővérekkel felszerelt ideiglenes sátrakat kellett létrehozni, mivel a munkások körében tarolt a magaslati betegség. Hála az elővigyázatosságnak, mindenki idejében ellátást kapott. (Ellenben a korábban, Mao idejében megépített főúttal - akkor állítólag 3000 emberéletet követelt a beruházás.) Ugyancsak a több ezer méternek tudható be, hogy az itt közlekedő szerelvények oxigénnal kell dúsítsák a levegőt. 
Ez a méltán híres vasútvonal azonban nem a folyamat vége. 2010-ben áltak neki a Sigace felé tartó szakasznak, tovább nyugat felé. Ez elvileg 2014-ben lesz kész. A domborzati viszonyok miatt több mint 100 km-en alagutak és hidak tarkítják majd, s középtávon Sigace felől lesz elérhető Nepál, ha egyszer véglegesen döntenek a további bővítés kérdésében.
Idén állnak neki a Lhásza-Nyingchi szakasznak, ez keletre, Szecsuán felé vezet, s a majdani Szecsuán-Tibet vasútvonal első része lesz. Utóbbit már 2009-ben el akarták kezdeni épülni, de valamiért elhalasztották. A magasság miatt legalább annyira nehéz lesz, mint a Lhászába vezető első vonal, s nem is lesz éppen olcsó. Ha elkészül, Chengdu felől kitérő nélkül elérhető lesz Tibet.

Középtávon lesz még egy harmadik vasút is Tibetbe, Yunnan felől. Az általam is betervezett úticél, Lijiang a vonal jelenlegi vége, de  épül Shangri-la felé egy szakasz 2015-re mintegy 150 km-en. Ez utóbbi is még Yunnanban található, de már egészen közel a tibeti határhoz.

P200909031111041881210954.jpg

A pöttyözött a már megépült szakasz Xining és Lhásza közt. Lhászától nyugat felé épül a Sigace felé tartó vonal (ez nincs a térképen), míg Lhásza és Nyingchi az első része a tervezett Szecsuán-Tibet vasútnak, ez a piros vonal. Az ábra információival ellentétben 2009 szeptemberében nem álltak neki. 

Címkék:kína tibet vasút szecsuán 5 komment

A blogról

Öt év Kína után Veve a vietnámi Nha Trangban él és munkálkodik, s igyekszik minden érdemlegesről beszámolni a blog hasábjain...

Facebook

Utolsó kommentek

  • Liping: @sellőlány: Dió nagyobb az átlagnál, 11 dekával született, 6-7 deka körül szokott lenni a súly, ha nem fajtatiszta és nem egyke. De a kisebb bébik sem olyan sokkal kisebbek és mint a képen is láthat... (2018.02.18. 06:31) Az új helyen új családtagokkal
  • sellőlány: Jó lett a malacpajta, a sarok és T-idomok különösen ötletesek. :-) Egy ilyen bébit jóval kisebbnek képzeltem, de ez nem vesz le semmit a cukiságából. Szerintem is jó döntés volt ez a típusú mosógép,... (2018.02.17. 23:48) Az új helyen új családtagokkal
  • Attilajukkaja: Ez a "kényelem" persze csak akkor lehetséges, ha nincsenek tömve a vonatok. :o) Érdekes beszámoló! (2018.01.29. 10:47) Vonatozni Vietnámban
  • sellőlány: @Liping: Hideg? Danang kb. megegyezik Nha Tranggal, Hanoiban a leghidegebb is kb. 10 fok, de inkább 15-20 télen. Nekünk totál felüdülés volt Saigon fülledtsége után. Mi egyébként Saigont nem annyir... (2018.01.28. 22:02) Immár Trảng Bom-ban vagyok
  • Liping: @sellőlány: Ha egy mód van rá, nem akarok hidegbe menni. Amúgy meg Nha Trang jó, pont hogy túl jó. Épp ezért sok a külföldi, akik ráadásul tartósan élnek ott (többnyire a nagyvárosok után menekülne... (2018.01.28. 09:18) Immár Trảng Bom-ban vagyok
  • Utolsó 20

Címkék

akszu (7) alaer (45) állatkert (5) árak (5) áram (8) bangkok (18) bankolás (14) béka (8) beteg (17) blog (37) borneó (10) budapest (5) changsha (11) chongqing (26) család (7) dalian (8) diákok (63) doha (12) drveve (21) egyetem (7) élet (228) eső (6) fengjie (194) férj (7) feszkó (8) fősuli (68) fűtés (6) gaszto (5) gasztro (91) guangzhou (8) határ (10) hazatérés (15) hazaút (13) hétvége (10) hideg (5) (6) hongkong (20) hubei (6) hülyeveve (8) időjárás (20) internet (7) kaja (71) kampusz (16) karácsony (9) katar (17) képek (7) Kína (11) kína (901) kína tartományai (6) kirándulás (12) költözés (11) komment (6) kórház (6) kota kinabalu (16) középsuli (37) közlekedés (13) krabi (11) ktv (7) lakás (9) lakhatás (14) laptop (7) magyarország (15) malajzia (34) melakka (6) metró (24) moszkva (5) munka (87) munkakeresés (7) munkavállalás (7) nha trang (45) nyár (7) nyaralás (5) nyelvsuli (23) oroszország (5) összegzés (5) pattaya (7) peking (15) pénz (9) pénzváltás (5) piac (5) qatar (12) repjegy (6) reptér (7) repülés (6) sabah (11) sanya (15) shanghai (8) shenzhen (144) sport (5) suli (6) szingapúr (11) szünet (10) tájfun (8) tanítás (43) tavasz (5) teknős (7) tél (8) telefon (5) thaiföld (50) tianjin (5) tibet (6) trảng bom (5) ügyintézés (13) újév (7) ünnep (8) urumcsi (6) utazás (119) vacsi (5) város (17) vasút (12) vendégposzt (9) vietnam (58) virágelvtárs (9) víz (5) vizsga (31) vizsgáztatás (6) vízum (8) vonat (10) wanzhou (7) wenzhou (7) wuhan (184) xianning (177) xinjiang (26) Címkefelhő