Ma végre lefoglaltam az összes szállást, így a tervezgetés lehetőségei immár erősen beszűkültek, csak azt kell kitalálni, ahol még foghíjas a program, ott mivel töltöm ki az adott helyen eltöltött időt.

Ami azt illeti, nem is ártott sietni, mert egyik-másik hostelben már csak 1-2 darab szoba volt a kívánatos időpontokban.

Az immár végleges verzió szerint ez várható:

január 25.: indulás Wuhanból
január 26-29: Kota Kinabalu, Sabah
január 29.-február 1.: Kudat, Sabah
február 1-2.: Kota Kinabalu, Sabah
február 2-5.: Sandakan, Sabah
február 5-6.: Kota Kinabalu, Sabah
február 6-8.: Bandar Seri Begawan, Brunei
február 8-10.: Miri, Sarawak
február 11-13.: Kuching, Sarawak
február 13-14.: Miri, Sarawak
február 15-18.: Kota Kinabalu, Sabah
február 18.: érkezés Wuhanba

A szállásárak elég kedvezőnek mondhatóak. Rendszerint tökéletesen jól ki vagyok békülve a hosztelekkel, ezúttal sincs ez másképp. A kritikus pont nálam a saját szoba, az ilyen hálótermi elhelyezéseket vadidegenekkel nem nekem találták ki. Kell az a privát szféra.
Ez egyéni utazásoknál többnyire plusz költséget jelent, mivel elvétve fordulnak elő egyszemélyes szobák, idén azonban férjestől megyünk, így a kétágyas szobát végre ki is használjuk.

A maláj részeken az árak barátiak. 1-1 szobát max. 80 ringgitért, vagyis 120 yuanért meg lehet kapni. (Újabb remek hír, hogy hála a yuan erősödésének, meg valszeg egyúttal a ringgit gyengülésének is, a két évvel ezelőtti 1:2 arány jelentősen javult, immár csak 1,5 kínai pénzbe fáj egy maláj valuta.)
Brunei viszont drága. Nem is kicsit. 400 yuan alatti szobát nem is lehetett találni, igaz, hotelben, reggelivel. Tartok tőle, hogy a miniállamban nem nagyon fogunk dorbézolni.

Ez is kész. Szállásunk már biztosan lesz. Sarawak-t viszont még ki kell találni. Igaz, túl sok időt nem szántam rá, úgyhogy maga Kuching megvizslatása is elviszi azt a pár napot.
Várom már. Mehetnékem van erősen!

Kitartó olvasóim már végignézhették két alkalommal, hogy mit tipródok a téli szünetes nyaralás kapcsán. Idén nem akartam újra eljátszani ezt, de nem én lennék, ha mégse sikerült volna.

Némi diákasszisztensi segítséggel egy bő negyedórája fizettem ki a jegyekre a pénzt, s nem, nem Yunnanba. De még csak nem is Kínába.

Hirtelen ötlet volt, de amilyen árakat sikerült levadásznom az Air Asia akcióból, muszáj volt. Kettőnknek, oda-vissza 2000 yuanből sikerült foglalni Malajziába, ráadásul a keleti, borneói részre.

Január 25-én indulunk (majdnem 26) és február 18-án érkezünk vissza Wuhanba. Mert ráadásul közvetlen járat, Wuhan és Kota Kinabalu között.

Most már csak azt kell kitaláljam, mit kezdünk majd magunkkal ott három és fél héten át. Miután ismét a trópusok és a gyönyörű tengerpartok várnak, azt hiszem, ez nem lesz túl nehéz.

Közben kezd kirajzolódni az expedíció. Még két tanítási hetünk van hátra a félévből, aztán 21-23. közt a gyerkőcök a szemeszter végi záróvizsgáiknak gyűrkőznek neki. Ezek eredményét hirdetjük ki 24-én, s onnantól kezdetét veszi téli szünet.

A terveim alapján még aznap délután buszra szállok Wanzhouig, a szomszédos járás központjáig, ugyanis az a legközelebbi vasúti megálló. A vasút lényegesen olcsóbb, mint bármi más. A vonatok változó színvonalúak, az új típusú szerelvények magasan überelik a nyugati szintet, egyik-másik hiperszuper vasút a technológia élvonalába tartozik.
Ezek az új vonatok azonban elég drágák is, a hagyományosakhoz képest mindenképp, úgyhogy én maradok a jó bevált "fapados" verzióknál. Lassabban döcögnek, s nem is olyan szépek a szerelvények, de időm épp akad elég, s Magyarországon szocializálódtam, nem kötöm fel magam, ha nem ezüstkanállal tolom a számba a mesterséf specialitását a büfékocsiban.

Wanzhouból az éjjel három óra felé induló olcsó vonattal döcögök be Chongqingba, kb. 9-re. Ott a tervek szerint pandázom egy keveset majd, hogy aztán este 6-kor Kunming felé vegyem az irányt.
Ez már egy fokkal hosszabb szakasz lesz, a kinézett vonat 25 óra alatt nyomja le a távot, de ez semmi a Munkács-Szimferopol vonal 32 órájához képest. Ez utóbbit volt szerencsém jópárszor bejárni, ugyanis valami beütés folytán nagyon szívesen nyaralok a Krímen. Megvan a hangulata, s az oroszom csiszolásához is mindig jól jön.

Kunmingban pár óra várakozás lesz, s onnan még aznap este felszállok a Lijiang felé tartó közel 600 km-es szakaszra, másnap reggelre érek be majd.

Lijiang egy csodaszép városka Dali közelében. Mellette döntöttem Xishuangbanna helyett. Így nem lesz ugyan vadelefántnézés, de Lariam sem. Szintén Lijiang mellett szól, hogy mivel vasúton megközelíthető, a nagyjából hasonló távú út Kunmingból kevesebb mint feleannyiba kerül, mint a busz Banna felé.

Lijiangban 3-4 napot gondoltam eltölteni, aztán visszafelé megállok Daliban és Kunmingban is egy-egy napra. A terv ezen része még képlékeny egy kissé, de még van egy kevés időm pontosan kidolgozni.
Azt se találtam még ki, hogy Kunmingból egyenesen visszainduljak Chongqing felé, vagy tegyek egy kitérőt Chengduba, s majd onnan.

Vázlatosan egyelőre ennyi állt össze, ha ötletetek van, azt szívesen veszem, bár nem ígérem, hogy értő fülekre talál.
És végül egy kis térképszerűség az eddigiek alapján. Az új gépre még nem raktam fel a Corel Drawt, úgyhogy jobb híján érjétek be a painttel. Vacak, de az infókat tartalmazza:

A csillag Fengjie, az alsó nyíl helyén van Lijiang, s visszafele a nyilas a kitérő Chengdu és onnan Chongqing felé.

Ez a hét a pihenésé, nem igazán történik semmi. Pénteken azért már lesz órám, de addig az édes semmittevés zajlik.
A kölykök zöme hazament, de azért néhány diák maradt. Az ő szüleik feltehetően valahol a tengerparton melóznak, s más családtagjuk meg talán nincs is, így marad a kollégium. Elég sok házit kaptak amúgy, így annyira azért nem lógathatják a lábaikat.
Maga az újév teljesen csendben zajlott, mintha egy teljesen szokványos nap lett volna. A tüzijáték őshazájában nem utalt semmi arra, hogy bármi ünnepelni való lenne. Majd ha jön a holdújév...

Bár január 1. és 2. munkaszüneti napok, a többi ünnepnaphoz hasonlóan ez nem nagyon hatja meg a kereskedelem résztvevőit: minden bolt, legyen az kicsi vagy nagy, ugyanúgy üzemel. Leállás náluk egyedül majd az "igazi" újév környékén várható, akkor viszont napokra, kis üzletek esetében akár 1-2 hétre is. Érdemes lesz majd előtte feltankolni.

A sulibejárat személyzete viszont takaréklángon nyomul, tegnap beletelt jó 10 percbe, mire sikerült a bevásárlást követően bejutnom. Máskor nem nagyon zárják a kaput, de mivel alig van itt valaki, kicsit elkényelmesedtek. Az egy hónapos téli szünet alatt tutira lesz még ilyen közjáték, hisz' én leszek a kampusz egyetlen lakója. A gyerekeknek még akkor is haza kell menniük, ha amúgy nem ragaszkodnának hozzzá, bár kétlem hogy lenne olyan elvetemült, aki maradni akarna.
Egyelőre nem tudom még, mit fogok csinálni. A falusi látogatás ugyan pár napra kínál programot, de a fennmaradó időben lehet hogy elutazom valamerre. Yunnannal vagy Myanmarral szemezek, februárban is kellemes az idő (különösen az utóbbiban), s kimondottan jó helyek. Myanmarba viszont kéne vízum, s egyedül amúgy se tudom, mit kezdjek ott, burmaiul se értek. Ott délen a malária is valós veszély, viszont a Lariamot jobb lenne elkerülni. 
Sajnos Yunnan szubtrópusi - s igazán érdekes - területei is kockázatosak ebből a szempontból, úgyhogy a vége lehet az lesz, hogy maradok itt. Egy látogatás a chongqingi állatkertben akkor is be fog játszani azért, ha más nem. Régen láttam pandamacit.