Ma Mingchun volt oly jó fej, s eljött velem a ruháért. Igaz, a műsor csak kedden lesz, a dressznek meg napi kölcsönzési díja van, de az üzletben jövő hétvégéig nem lesz senki, így kénytelen voltam ma elhozni.
Mivel ez igazán nem a vásárló hibája, így csak egy napot kell kifizetnie a sulinak, noha péntekig vagy szombatig nálam lesz. (Az nem volt teljesen világos, hogy pénteken már kinyitnak-e, vagy aznap még nem.)

Itthon aztán belebújva hamar kiderült, hogy egyáltalán nem nehéz menni benne, dacára annak, hogy a földig ér. Azt hiszem, a lépcsőzést leszámítva nem lesz rá szükség, hogy emelgessem mozgás közben. Ennek kimondottan örülök.

Cheng'en az előbb ment el, ez volt az utolsó próba, aztán kedden még közvetlenül az ünnepség előtt valahol egyszer nekifutunk, de ennyi. A ruha neki is tetszett.:)

Szurkoljatok majd nekem, hogy ne csináljak semmi nagyon égőt, meg hogy lehetőség szerint olyan helyzet se álljon elő, ahol a műsorvezetésben rögtönözni leszek kénytelen.

Kedd estig már valószínűleg nem írok, addig is mindenkinek kellemes hosszúhétvégi pihenést!

Előrebocsátom, hogy utálok vásárolni. A ruhabeszerzés meg tényleg az egyik legkellemetlenebb elfoglaltság számomra. Tudom, a lányokra ez nem annyira jellemző, legalábbis a sztereotípiák alapján, de ebben konkrétan látok igazságot bőven. Kevés dolog tud kiborítani jobban, mint a próbálgatás, szöszmötölés. Így otthon a csajos shoppingolást mindig is igyekeztem elkerülni.

Most viszont muszáj volt ruhát nézni, s ha eltekintünk attól, hogy az ötödik helyen találtuk meg a kiválasztott darabot, s így egy egész délelőttöm ráment, még aránylag élveztem is.

Ahogy sejteni lehetett, a legtöbb ruci nem rám lett szabva. Az itteni nők zöme már-már krónikusan sovány, meg eleve apró termetű. A cipzáros megoldások így eleve esélytelenek voltak, képtelenség lett volna őket összezárni, még beléjük bújnom is ritkán sikerült.

Végül egy fűzős ruha lett a nyertes. Ez volt számszerűleg a harmadik, ami átalakítás nélkül rámjött, de amint rámadták, s kimentem megnézni, egyértelmű volt, hogy nem kell tovább keresni. Nagyon tetszik, azt hiszem, megfelelő lesz a fesztiválra. Az öltözékemre immár nem lesz panasz.

Ahogy a hallomásokból arra számítottunk, a bérleti díj 500 yuant kóstál egy napra majd, de ezt az iskola rendezi.

No, úgy néz ki, egy aggályt kipipálhatok. Mint kiderült, a fellépők ruhái nem az iskola tulajdonában állnak, úgy bérlik őket ezekre az eseményekre. A műsorvezetőkét az iskola fizeti, míg a többi fellépő esetében az osztályok dobják össze az árát.

Az ár amúgy nem csekély. Ezeknek a mutatósabb ruciknak a bérleti díja kb. 500 yuan egy estére, ami ugyanakkor még mindig nem olyan egetverő ahhoz képest, hogy esküvőiruha-kölcsönzőkből szerzik be. 
Hát, esküvőn ilyen jellegű ruhában eddig még nem voltam, még ha a meggyűrűzésemre már a blogról is jött ajánlat (hehe), de eszerint ha nem is menyasszonyi, de valami koszorúslányi szerkóm még lehet ideát. A cicamicásdi máskülönben nem annyira nekem való, de ezek a ruhák tényleg egész tetszetősek. S mivel állítólag nekem való méret is fellelhető, kezdek elcsábulni.
Kicsit még agyalok rajta, de azt hiszem, mégiscsak ott leszek, s vállalom a vele járó hercehurcát is. Jó heccnek ígérkezik.

Lassan, de biztosan közeledünk, s külhoni munkaadóim végre sikeresen beszerezték a meghívólevelet és munkavállalási engedélyt. Jövő hétre meg is érkezik, s nyargalhatok is a Benczúr utcai nagykövetségre munkavállalói vízumért.
Aránylag azért egész gyorsak lettek így a végére. Most már azon jár az agyam, hogy fogok mindent besuvasztani egy bőröndbe max. 20 kg súllyal. Bár Fengjie klímája nem nevezhető hidegnek (pláne a 40 fokos nyári napokon), azért olykor akad egy kevés hó is, s a téli 0-10 fokok is igényelnek melegebb ruhadarabokat.
Elsőre talán egyszerűbbnek tűnne odakünn ruházkodni, mint innen cipelni, de kissé tartok tőle, hogy 177 centis magasságommal nem igazán férek bele a lokális konfekciótermékekbe. (Minden bizonnyal a kinti férfiak túlnyomó többségénél is magasabb vagyok, még szerencse, hogy nem ismerkedni megyek.) Annak is örülni fogok, ha uniszex sportcipő jut majd a lábamra.

A tél enyhesége ellenére azért fűteni is kell majd, de ennek megléte is kérdéses. Még a felszabadulás idején jutott bölcs vezetőként Mao elvtárs arra a megállapításra, hogy Kína éghajlati szempontból egyszerűen kettészelhető. Ha már ott fut az a marha nagy folyó, akkor legyen az a határ! - gondolhatta a térképet és a Jangcét böngészve. A folyótól délre meleg, északon hideg van télen. Ilyen egyszerű.

Így aztán délre, például a hajszálnyira átcsúszó Sanghajban (Shanghai) nincs fűtés, szívnak is a helyiek télen. Fengjie-t is kettészeli a folyó, Yong'an északon van, meg a ledózerolt régi város helyett épült aránylag frissen, úgyhogy e két dolog miatt reményeim szerint nemcsak a légkondival tudok fűteni, ha beüt a zimankó. A folyó kicsit feljebb lévő szakaszán, Chongqinghoz közelebb, Fulingban (Fuling) tanított két évet egy Peter Hessler nevezetű amerikai még a kilencvenes években. Élményeit egy nem túlságosan olvasmányos könyvben is megörökítette. Fuling a folyó déli partján épült, így a főiskolán télen fűtés nélküli osztálytermekben tanított.

Remélem a legjobbakat.