Egy időben slágertéma volt az otthoni médiában a feketére festett mekis szendvics, különösen annak állítólagos színező ereje. Ez utóbbinak az emésztés utáni produktumon kellene éreztetnie a hatását, de erről nem tudok, s a jövőben sem feltétlenül szeretnék beszámolni.

A magyar gyorsétteremből hiányzó fekete burger Kínában természetesen része a kínálatnak. Olyannyira, hogy mindjárt nem is csak fekete, de fehér verzió is fellelhető, de hiába a hájpolás, íz tekintetében egyik satnyább, mint a másik. Maradok a Big Mac-nél.

Más, A szárított állatok kultúrája egészen fejlett errefelé. A medúzába még nem igazán lehet belekötni, elvégre az a zselés massza feltehetően nem sokáig lenne fogyasztható nélküle. A lapított kacsák és csirkék már egy eltérő szintet képviselnek, amit legalábbis bizarrnak neveznék. Megkóstolni nem volt szerencsém még őket, s bár általában elég nyitottan állok hozzá a táplálkozás kérdéseihez, egyelőre nem is érzem a kísértést, hogy teletömjem velük a bendőm.

Ezúttal a szárított halak kerültek lencsevégre. Szintén felettébb gusztusos példányok.

Valamikor múlt héten lettem figyelmes arra motorozás közben, hogy a kampusztól vagy 5 percre egy mekis oszlop hever az úton, még felállításra várva. Kialakulófélben lévő étteremnek ugyan nem láttam nyomát, de sejthető volt, hogy készülnek valamire.

Aztán ma, ismételten arrafelé gurulva már kész gyorsétterem fogadta a nagyérdeműt. Hiába, no, egyre jobban eléri ezt a környéket is a fejlődés. Lassan Carrefour vagy Auchan is nyílhatna. Vagy legalább egy nyugati cikkeket is tartó pékség.