Sok apróságról írnék, de ezek külön-külön nem érdemelnek bejegyzést, így most egy ömlesztett, erősen szedett-vedett első poszttal kezdi meg 2016-ot a Szecsuánblog.

Elsőként egy update az évvégi metrónyitogatós poszthoz. Kunming mégsem avatott fel új vonalat, valami csúszás következtében ez még egy ideig várat magára, ellenben Guangzhou és Changsha kimaradt a listából. Guangzhou a Guangfo vonal (vagyis a speckó, Guangzhou és Foshan városok között kiépült metró) egy kantoni szakaszát adta át, Changsha pedig a 2-es vonalon hosszított egyet.

Más. Lezajlott az óévbúcsúztató mulatság. Joanna és Travis egész kellemes alakoknak bizonyultak és a meglátogatott klub sem volt rossz. Az árai pedig...
Kínában az efféle szórakozóhelyek pedig rendszerint nem olcsóak. Simán kifizetheti az ember az otthon megszokott összegeket vagy még többet is. A szilveszteri műintézmény előtt viszont le a kalappal. Miután szerepelt az itallapon, whiskey kólát rendeltünk, 20 pénzért, amiért egy pohár itókára számítottam. A gyakorlatban egy kvázi vödörnyit kaptunk belőle, legalább egy literrel, s még azt sem mondhatom, hogy gyenge lett volna. Utóbb ugyanezért a konstrukcióért adtak egy nagy kannával is, cirka 1.5 literessel, szintén nem kispórolva belőle a spirituszt.
A klub egyetlen gyengéje a zene volt. Elsősorban helyi feketék látogatják, így ilyen muzsika ömlött, amit annyira nem értékeltem, de ez minden rossz, amit elmondhatok.

Joanna és Travis és egy diák

Más. Joanna lakhelyén indult az összejövetel, így most már feltérképezhettem a többi külföldi lakhatási viszonyait. Nem kollégiumban laknak, de nem sokkal jobb a helyzet. 
A sulin belül van egy hotel (hogy miképpen került kapukon belülre, azt nem tudom megmondani), amely olyan, mint egy normál hotel. Egy kis részét fizikálisan is elkülönítették a tömbtől, ezt megvette az iskola, s ebben a háromszintes, szintenként három lakóhelyes akármiben laknak a többiek.
Az épület lényegesen lepukkantabb a miénknél, a lakásokról meg már nem is szólva. Tényleg igencsak jól jártam itt. Náluk se fútés, se igazán gusztusos berendezés. Kínai viszonyok között nem kirívó, de a miénkhez viszonyítva nagyon nagy a különbség. A mi lakásunk javára. Furcsa érzés a kivételezettnek lenni, de valahogy igyekszem megbirkózni a helyzettel.

A többi kolléga ilyen helyen lakik

Más. Már csak egy hét, egész pontosan négy nap vizsgáztatás vár rám, aztán beköszönt a szünet. Az egyik wuhani ügynökségem épp most tárgyal egy hellyel, ahol winter camp indul, ha meg tudnak egyezni, akkor lehetséges, hogy mégis lesz lehetőségem egy kis mellékes téli munkára. Ha az időpontok is egyeznek.

Ha nem, akkor csak pihenek, járok a nyelvsuliba, aztán 25-én meg elreppenek Borneóra.
Még mindig nagyon jó itt. Kifejezetten szeretem a munkahelyem, ami nálam nem gyakori.

Említettem már, hogy a lakásban van központi fűtés. Nem is kicsit hangsúlyoztam ki, lévén ez egy igen sarkalatos pont a számomra, ugyanis iszonyat utálok fázni.

Fengjieben és Xianningben az amúgy viszonylag (az otthoni helyzethez képest mindenképp) enyhe teleken erősen szenvedni voltam kénytelen a lakásban, s hiába generáltam olykor 500 yuanes villanyszámlát a hősugárzók és a légkondi járatása lévén, a klíma nehezen volt barátságosnak mondható. Az én kis lakótelepen, központi fűtéssel gazdagított előéletemhez képest legalábbis. Nem fagytam meg, de gyakorlatilag egész nap a takaró alatt leledztem. Meleg nem volt.

Az idei szolgálati lakásban örömmel vettem észre a radiátorok létét. Ez merőben szokatlan ezen az égövön, miután nincs elég hideg, hogy megfagyjon az ember, még odakünn is ritkaságszámba megy a fagypont alatti hőmérséklet, a lakásokban meg azért egy cirka 10 fok minimum előfordul. 

Nos, miután december 1-jén rákezdtek a fűtésre, így már azt is tudom, hogy rendesen fűtenek. A légkondit nem kell járatni, s stabilan 23+ fokok vannak idebenn, ami kifejezetten kedvemre való. 
Igaz, egy kicsit későn kapcsolták be, szívem szerint már szívesen vettem volna a november eleji kezdést, de nem kell telhetetlennek lenni, A nagy légkondi is remekül fűt, s azt az egy hónapot simán ki lehetett húzni vele.

Ez egyúttal azt is mutatja már, hogy a félévre megállapított 2000 yuanes áramkeret is bőven elégséges lesz. A mérőóra értékeinek tanúsága alapján meglepne, ha nem maradna meg több mint az összeg fele, noha egyáltalán nem spóroltam.
Ezek után tényleg elképzelni sem tudom, hogy a rekorder kolléga hogy hozta össze korábban ezt a fogyasztást. Nálam senki sem fázósabb. Egyenesen lehetetlennek tűnik 4300 kW áramot elhasználni 5 hónap alatt a központi fűtés mellett.

Szeretek itt lenni, s nagyon elégedett vagyok a lakással. Sanszosnak tartom, hogy hosszabbítás lesz a vége.

Kína nem Magyarország, így aztán érthetően az erre előforduló fauna is eltér a Kárpát-medencében megszokottól. Az ország hatalmas, mérete Európa egészéhez hasonlítható, ezért természetesen hatalmas a változatosság e téren is.

A tavalyi Fengjie, s a jelenlegi tanév során megismert Xianning klímája kissé azért elüt a hazaitól. A telek lényegesen enyhébbek, a nyarak hasonlóan forróak, de azért a négy évszak jól elkülöníthető, mondhatni kontinentális éghajlat van errefelé is.

A növényzet terén is hasonló a helyzet, bár erre már megél több szubtropikus, örökzöld faj is.

Az állatvilág is eltér kissé. Az óriáscsótányokról már esett szó elég. Szerencsére nincsenek túl sokan, de a lakókörnyezetekben remekül érzik magukat, hacsak nem gondoskodik róluk az ember. Küllemre ugyan sokkal ijesztőbbek, mint az otthon előforduló apró társaik, de a méretük egyben a vesztük is. Sokkal nehezebben tudnak elbújni, s célba venni is nagyságrendekkel könnyebb őket. Kopogom le, de az első néhány napot leszámítva nem láttam belőlük egyet sem.

Láttam viszont egy egészen apró, néhány centis gyíkot tavaly, szegényke nem nagyon élvezhette már az életét. Ez még az általános nagytakarítás lezavarása előtt történt, így a főzőlap alatti odaszáradt zsiradékban elakadt a kis hüllő. Bár nem vagyok a gyíkok nagy barátja, azért sajnáltam, ki is szabadítottam óvatosan, próbáltam megtisztítani is, de akkor már alig élt, s sajnos nem is sikerült a megmentése. Minek jött be a lakásba...

Amiért ez a poszt ma megszületett, az a tegnapelőtti behatolónak köszönhető. A képek alapján majd eldönthetitek, mi ez, én nem akarok hülyeséget mondani. Szerintem skorpió formája van, de terráriumon vagy filmeken kívül még sosem láttam skorpiót. 
Az erősíti a teória lehetőségét, hogy Zhao Sheng szerint valamelyik kollégája lakásában is voltak. Nem megszokott azért, az asszisztensem például még sosem látott.

Rátok bízom tehát a döntést. Szerintetek mi ez? A csótányölő spray mindenesetre ezzel a szépséggel is elbánt hamar. 

Mint arról már írtam egy korábbi összefoglalóban, az ideát tanító külföldiek az esetek nagy részében lakást (olykor albérleti hozzájárulást) kapnak. S miután kérdésként felmerült több dolog ezzel kapcsolatban, így ezt igyekszem kicsit kifejteni.

Az itteni oktatási intézmények (a nyelviskolákról nem tudok személyes tapasztalattal szolgálni, úgyhogy abba nem megyünk bele), beleértve az általános iskolákat és az egyetemeket is, az otthon általános modelltől eltérően kampuszokba tömörülnek. Nincsenek szétszórva a városok különböző pontjain, az összes épület egy helyen, elzárt, kapukon megközelíthető részen belül lelhető fel.

Ezek az oktatási tömbök széles funkcióval bírnak. Azon túl, hogy az osztálytermek s más, az iskolákban megszokott létesítmények tarkítják, itt kerülnek kialakításra a kollégiumok, az étkezők, s a szolgáltató szegmens széles palettája. Itt Xianningben nálunk van egy nagy, három szintes menza, de mellette van több kis kifőzde is. Ugyancsak akad mobiltelefonos bolt (több is), büfék, s egy kisebb élelmiszerbolt is.

A kampuszok általános alkotóelemeit képezik a tanári lakások is. Nem egy-kettőre kell gondolni, hanem komplett tömbökre. Kínában ugyanis a munkahely többnyire valamilyen színvonalú (általában azért egy rosszabb munkásszálló nívójára kell gondolni) lakhatást is biztosít (ez főleg a migráns munkások számára nagy előny), a tanári munka presztízse pedig még mindig nagy, úgyhogy itt ennek hagyománya is van.

Itt Xianningben az egyik ilyen tanári lakásos épületben van kialakítva két lakás a két külföldi számára. Ezek speciálisan kiképzett lakóhelyek, mindenféle földi jóval, mármint kínai standard szerint. Mint arról korábban már volt szó, a helyi lakásviszonyok eléggé nem fehér embernek valóak. A nyugatiak számára kialakított életterekben van melegvíz (bojlerrel), légkondi (ez mondjuk majdnem mindenhol van, nem csak itt), s általában olyan dolgok, amiket a külföldi életben maradásához szükségesnek vélnek. Mosógép, mikró, hűtő, számítógép, internet, nagy televízió, s aránylag jól kinéző berendezés. Miután hatalmas az igény a külföldi angoltanárokra, így igyekeznek erre nagy gondot fordítani, noha azért a végeredmény külföldi szemmel még így is hagy kivetnivalót maga után.

Pl. a wc-ben folyamatosan ömlik a víz, ha a lakásban a csap meg van nyitva, a légkondi kivezetőcsöve körül méretes lyuk van, s az ágy egyik lábát 4 tégla tartja, merthogy kissé el van törve.

De beszéljenek inkább a képek. Ezeket még az előző lakó alatt fényképezték, most újakat nem csinálnék, mert a cuccaim még szanaszét hevernek mindenütt. Az arc megőrzése meg lényeges, pláne ha már Kínában van az ember.

Katt a képre, ha a többit is akarod látni indafotón!

ui.: ezek a másik lakást ábrázolják - amely amúgy a nyáron beázott, most épp felújítják emiatt, de az enyém is kb. ugyanilyen, néhány bútor eltér, de a színvonal azonos.

Szokásosnak mondható sütirovatomban ezt a példányt mutatom ma be. Egész kellemes volt.

Ez meg a szomszéd ház igényes erkélye némi szalonnával fűszerezve.

Végül egy másik szomszéd hasonlóképp dizájnos balkonja. A kormos részen van egy tűzhely, az asszony ott szokott főzőcskézni. Talán kicsi a lakás, s a konyhát befogták más célra.