A felmerült új körülmények miatt fontolóra vettem, hogy hagyom Yunnant a csudába. Ma (miután egész nap a szobához voltam kötve, a szerelőkre várva - akik amúgy nem jöttek) az agyam Hainan szigetén kezdett el kattogni.
Ha már egyedül megyek, akkor jobban elvagyok a tengerparton punnyadás közben, mint a hegyek közt barangolva. Előző eleve egy rendkívül passzív tevékenység, legalább nincs, aki kizökkentsen a ritmusból.

Ha ránézünk a földgömbre, s a szélességi fokok mentén eltekerünk Európa vagy Amerika felé, látható, hogy Fengjie annyira délre van, mint Marokkó vagy Florida. Ennek ellenére ideát a hőmérséklet lényegesen alacsonyabb. Ezt elsősorban domborzati okoknak köszönhetjük, ugyanis nincs ami felfogja a Szibéria felől korlátlanul beömlő hideget.

Ezzel magyarázható az is, hogy bár Dél-Kína egy vonalban fekszik Mexikóval vagy Mauritániával, egész évben strandolásra alkalmas vidék egyedül Hainan szigetén található. Ha a vitatott hovatartozású és mostanság elég sok kalamajkát szító déltengeri apró szigetektől eltekintünk, akkor Hainan Kína legdélebbi területe, itt-ott még foltokban megmaradt trópusi növényzettel és rengeteg pálmafával. A sziget - amely már jó ideje (ha emlékeim nem csalnak, talán 1988 óta) önálló tartomány (előzőleg Guangdong része volt) - központja, Haikou az északi parton még itt sem alkalmas a januári fürdőzésre, ahhoz egészen a déli csücsökig, Sanyaig kell eljutnia az utazónak.

Ez utóbbi, Sanya az egyharmad magyarországnyi tartomány és egyben egész Kína legfelkapottabb strandolási körzete, nevezik kínai Hawaiinak is. Valóban roppant impozánsan néz ki, csábító.

Távol tartott tőle eddig még gondolatban is, hogy többnyire elég drágának harangozzák be, de kicsit utánanézve lehet találni teljesen elfogadható, sőt, olcsó megoldásokat is.
Nagyon szemezek az ötlettel. Ti mit gondoltok? Yunnan vagy Hainan?

A mai nap egész kalandosra sikerült. Egész héten szünet van a nemzeti ünnep miatt, s reggel hirtelen felindulásból elhatároztam, hogy elmegyek és megnézem Baidichenget, a tőlünk mintegy 8 kilométernyire lévő híres látványosságot. Állítólag még majmok is vannak.

Miután egy kis konzultáció során sikerült kiderítenem, hogy pontosan miképpen jutok oda, felültem a buszra, hogy bemenjek a városba. Csakhogy a buszon összefutottam két fiatal kollégával (szerintem egy pár, de ebben nem vagyok teljesen biztos), akiket vacsinál már sokszor láttam a kantinban, s akikkel rendszerint egy asztalhoz szoktam ülni. Kiderült, hogy ők meg a hegyekbe mennek fel, egy tóhoz, s invitáltak, hogy menjek velük.

Miután Baidicheng megvár, gondoltam, miért is ne. Így aztán némi kitartó, szerpentinekkel tarkított buszozás után feljutottunk a faluba, s az ott lévő, nagyvonalúan Hattyúk tavának hívott állóvízhez. Maga a hely nem volt különösebben vonzó, mert tele volt szemetelve (és hattyúk se voltak), de erdőség, szántóföldek, remek kilátás is rendelkezésre állt, úgyhogy összességében nem panaszkodhattam.

Hazafele elindultunk gyalog, miután nem sikerült kideríteni, mikor indul a busz. Egy helyen az ötletemre sikerült levágnunk egy kanyart, ez annyira jól sikerült, hogy a mögöttünk baktató idegen emberek is követték jó példánkat. Bear Grylls bölcs útmutatásait követve háttal a földnek, a végtagjaimon támaszkodva csúsztam szépen lefele a köveken. Kicsit poros lettem, de jó volt.:)

Útközben aztán valahonnan előkerült egy taxi, s a táv hátralevő 2/3-át már azzal tettük meg. Gyönyörű tájakon.

Egy kis marhahúsos tésztaebéd után most már itthon vagyok, s majd jönnek vacsiztatni 6 fele. Mitöbb, holnap velük együtt elmegyek Baidichengbe is.

De most néhány ízelítő kép a mai napról:

Kilátás a tó mellől a többi hegy felé

Szárnyasok a település és a vadon határán

Újabb kilátás a hegyekre

Egy taoista szentély a tó mellett

A Hattyúk tava

Mert tetszik, rengeteg és hatalmas lepkék kószálnak itt mindenfele, a városban is

Cuki vízibivaly, az úton bombákat hagyva legelt egy kisebb csapat 

Teraszos földművelés, immár lefele gyaloglás közben megörökítve

Ott szemben a szerpentinen mentünk tovább, aztán azok a kacskaringók, szerencsére itt lépcsőkön könnyen le lehetett az utóbbiakat vágni

Hegyek-völgyek között - középtájt a Jangce

Legyalult hegy

Falu a kacskaringóknál

Itt (is) terem a híres, mag nélküli fengjiei narancs. Egyet kóstoltunk, még érjen kicsit. Ezután nem sokkal jött a taxi.