Ma szokatlanul nyitott és eddig nem jellemző dologról fogok írni. Túl azon, hogy a személyemet, magánéletemet mindig is igyekeztem távol tartani a blogtól, kellett egy kis idő is, hogy nyíltan tudjak róla beszélni.

Kínába - vagy a glóbusz más távoli szegletébe - utazni ennyire hosszú időre mindig kockázatos vállalkozás, ha a kitántorgó maga mögött hagy valakit. Kétségtelenül sokat tud segíteni a modern korral járó minden egyes újítás, ennek ellenére kivételesen erős és kitartó partner kell ahhoz, hogy végig lehessen csinálni.

Két éve egy már nagyon hosszú párkapcsolattal a hátam mögött érkeztem meg Fengjiebe, sajnos, ahogy azt alapból sejteni lehet, okozott is problémákat a távollétem. Mire újra itthagytam az óhazát, s Xianningbe indultam, az itthon hagyott férfi személye is megváltozott, s a rendkívül rövid ismerettség, s az ezzel járó hatalmas lángolás miatt ezt a második évet mindketten rendkívül meg is szenvedtük.

Nem egészséges ennyi időn át külön lenni, s nem is egyszerű. Hogy ez utóbbi esetben mi lett a történet vége, azt majd talán egy év múlva privátban megírom annak, akit nagyon érdekel, addigra feltehetően én is többet tudok majd.

Egy valami biztos: ennyi időre soha többé nem utazom el a párom nélkül, s ha valamelyikőtök ilyenre készül, nagyon komolyan ajánlom, hogy gondolja át a dolgot. A legjobb esetben is erősen kockázatos kísérlet, amely nem biztos, hogy megéri.