Találtam egy elfogadható szállást, s sikerült megbirkóznom a netes fizetéssel is, bár ez utóbbi nem volt egyszerű. Odafele ülőhelyem lesz, tessék értem nagyokat imádkozni, de visszafelé már fekvőhelyet szereztem.

Amúgy 28-án indulok, s 10-én érek haza.

Na, mára úgy érzem, intézkedtem épp eleget, rám is fog férni a lazulás. Ha ócska idő lesz, leölök ott mindenkit.

Elnézéseteket kérem, amiért kicsit eltünedeztem, de próbálom megoldani a nyaralási helyzetemet. Egyelőre nem túl rózsásan.
Reggel eltaxiztam a főúton lévő Agricultural Bank of China-ba (ABC) hogy nyissak náluk egy számlát, s egyúttal interenetes fizetési lehetőséget is szerezzek.
Kicsit hamarabb érkeztem, mint a nyitás, így csellengtem még egy fél órát a környéken, s ahogy az megszokható volt, a helyiek nagy örömmel konstatálták a jelenlétem.
Az út túloldalán épp kardokkal táncolgató idősebb hölgyeket láttam, úgyhogy gyorsan átmentem, s kicsit le is videóztam őket.

Nem csak ők voltak ennyire aktívak, volt még több kisebb csoport, akik tajcsiztak vagy épp magam sem tudom, hogy mit műveltek. A hangulat jó volt.

Amikor kinyitott az ABC, bementem, s csináltattam számlát. A jelenlétem keltett némi csődületet: a fiókvezetőtől kezdve mindenféle alkalmazott odajött megcsodálni, s amíg el nem vezettek egy irodába, addig a többi ügyfél is ott méregette a fizimiskám.

A nevemmel nem nagyon tudtak mit kezdeni. Ez igényelt pár telefont egészen Chongqingba, meg persze a bankos kislányok izgatott eszmecseréjét eredményezte ott helyben. A probléma azzal volt, hogy nem fér ki latin betűkkel. Végül ebben a határtalan diktatúrában egész egyszerűen egy olyan névre kaptam a számlát, ami hivatalosan nem is létezik: a kínai elnevezésemre.
Ennek története kalandos. Volt egy nagyon jó barátom, Wang Liwei, még odahaza, aki olyan volt, mintha családtag lenne. Ő nevezett el engem annak idején Wang Lipingnek. Ezt kínaiak között azóta is használom, mert könnyebb nekik így. A diákok is Ms. Wangnak szólítanak, s azt hiszem, mostanra szerintem már az asszisztensem sem emlékszik a magyar nevemre, más meg pláne nem. Ha az iskolában valamit alá kell írni, mint pl. az 500 yuanom átvételét vagy a fénymásolás használatáról a papírt, ezeken is így használom a nevem, máskülönben még rám is szólnak, s odaírják mögé hogy waijiao (külföldi tanár).
A lényeg, hogy az itteni angolos főnököm, aki az egész rekrutálást végezte, simán beírta az összes igénylőlapomra a kínai névhez a Wang Lipinget. Ennek köszönhetően a szakértői igazolványomban ugyanúgy szerepel a magyar név mellett.
A bankosok látták a szakértőimet, mivel ebben van a lakcímem, s egyszerűen kioperálták belőle a kínai nevet. Úgyhogy most már lassan hivatalosan is ez leszek.

Szóval lett számlám meg netbankom, s elvileg tudok neten is fizetni. A gyakorlatban ennek mikéntjére még nem jöttem rá. Kaptam egy USB-s bizbaszt certifikációs célokra meg pár kódot, jelszót, de mostanáig tanácstalan vagyok, ahogy a szomszéd tanárok is.

Valamit szenved a tanusítványokkal, de igazából nem látom át pontosan, pedig ennyire nem vagyok hülye.
Még az is lehet, hogy mostanra megjavult, mert időközben valamit még sikerült rajta varázsolnom, de ezt egyelőre nem tudom leellenőrizni, mert utána meg a jegyvásárlós felület halt le teljesen.
Gondolkodom erősen, hogy hagyom a francba az egész vesződést, s maradok itt. Sanya megvár.