Férjemről nem sok szó esett eddig a blog hasábjain. Futólag persze említettem, hogy erre-arra járunk-kelünk, épp ezt vagy azt csinál, de ebben ki is merült a dolog. Ma egy aprócska betekintést engedek az uram küllemébe. Nem ok nélkül, de ezt mindjárt meg is magyarázom.

Valamikor írtam róla, hogy gyárilag, természetesen szőke fiatalemberről van szó, mely típus egyébként sosem szerepelt kifejezetten a preferenciáim között, de nem is volt bajom a jelenséggel. A lényeg, hogy nem tartoztam soha azon nők közé, akik kifejezetten a szőke herceget várták volna, emlékeim szerint őt megelőzően egy szőke barátom volt még huszonéves egyetemistaként, s az a kapcsolat sem tartott tovább 2-3 hónapnál.

Férjem fiatalabb nálam, hogy mennyivel, az legyen az én titkom, de annyit elárulok, hogy kevesebb x-en van túl, mint én. Ez a tény nem zavar, mert huszonéveim eleje óta ez egy kivétellel minden kapcsolatomnál így volt (a kivétel is csak néhány hónappal volt idősebb nálam), bár ekkora korkülönbség még nem volt korábban. Ez van, jól megvagyunk, s nem is látványos. Na, de nem a perverzióimat akarom ecsetelni, hanem férjem hajáról írnék.

Üstöke ugyanis teljesen szőke volt két éve. Nem tejfölös szőke, de még csak szőkésbarnának sem nevezném, egyértelműen szőke volt. Mostanra viszont ennek gyakorlatilag már alig van nyoma. Fiatalabb ugyan nálam, de már bőven túl van azon a koron, amikor az ilyesmi még előfordul, legalábbis így hittem.
Hogy gyermekkorban ez még szokványos, az nem lep meg. Én is szőkeként születtem, de ez óvódás koromra már teljesen meg is szűnt. Magamon kívül is ismerek még sok hasonló példát.

De hogy valaki már jócskán kifejlett felnőttként jusson erre a sorsra, ilyet még sosem hallottam. És mégis. Persze, ha nagyon okoskodni akarok, jelei ennek is voltak. A gyermekkori fotóin majdnem fehér a haja, s még kamaszként is jóval világosabb volt, mint amikor megismertem. Na de akkor is. Fura.

Tanulság: ha megtaláljátok a felnőtt szőke herceget, még belőle is lehet barna. Ezek után még azt sem tartom kizártnak, hogy akár a harmadik x után is.

Két éve vs. idén

Most már tényleg közeledünk az induláshoz.

Kevés apróságtól eltekintve már minden készen áll az utazáshoz. Immár két hatalmas bőrönd díszeleg telepakolásra várva, tekintettel a kitántorgók megduplázott létszámára.
Szereztem már be édesítőszereket is (miután kinn szerintem még mindig nem kaphatóak), s a napokban várható még egy kis alapozó- és hajfestékvásár is. Ezekből persze odakinn is kapni, de az alapozóik nem fehér bőrre lettek kifejlesztve, az europid haj pedig a legkevésbé sem hasonlít a kelet-ázsiaiak csontfekete, erős fejszőrzetéhez.

Itt jön egy vallomás is: az eltelt egy évben szőke lettem. Már Kínában elindult a folyamat, ott még pár melírozott csík formájában, aztán azóta egyre több lett a csík, a mostanra már alig nyomokban található némi eredeti barnaság, mialatt a szőkeség határozottan teret nyert. Bár volt korábbi tapasztalatom ezzel a színnel (nem a legjobb), ezúttal bejött, úgyhogy a lenövés korrigálására kell némi utánpótlás a festékből. S miután azt sem feltétlenül venném zokon, ha maradna némi hajam a folyamat végén, így inkább itteni termékre szavaznék, s nem kísérletezgetnék odakünn.

No meg ha egyszer már Kínába megyek, akkor ez dukál is. Mindenképp megnéznek, akkor meg már miért ne tegyünk rá egy lapáttal a haj tekintetében is? Kísérőm is szőke, igaz, nála ez születési rendellenesség, úgyhogy szerintem igazán ott leszünk a szeren.

No, de erről majd beszámolok, ha már tényleg ott leszünk. Addig is itt egy szép kis térképes ábra a tervezett röpködésről. A szír és iraki polgárháborús viszonyok függvényében elképzelhetőnek tartom, hogy némiképp variáltak az optimális útvonalon Doha irányába.