Kína Xinjiang tartományának déli részét a hegyvidéki perifériáktól eltekintve az általuk közbezárt óriási Tarim-medence alkotja. Ez a sivatagos, nagyjából egymillió négyzetkilométeres vidék egész Eurázsia legszárazabb régiója, helyenként évi 15 mm-nél is kevesebb, s időnként akár évekig elmaradó csapadékkal. A medence túlnyomó részét a Taklamakán-sivatag borítja.

A műholdkép zöld foltjai a Tarimnak és mellékfolyóinak köszönhetően élhető területek a medencében. Jól látható a kontraszt a déli részen látható Taklamakánnal szemben.

Hogy mégsem teljesen sivár, azt az itt-ott elszórt aprócska oázisok mellett a medencét nyugatról határoló Tiensan- és Pamír-, illetve délről körbeölelő Kunlun-hegységeknek köszönheti, ahol több a csapadék, amiből némi édesvíz erre is eljut.
A hegyekből lezúduló víz több folyócskát éltet, ezek nevei a Muzat kivételével (amely az eredetét jelképező Muzart-gleccserre utal) összhangban vannak a belőlük táplálkozó városokkal: Akszu, Jarkant, Kasgár és Hotan. Ezek vize táplálja a Tarim-folyót, ami az élet forrása a medencében.

Az Akszu és a Jarkant Ala'er közigazgatási területén, a várostól kicsit nyugatra torkollnak egymásba, s alkotják meg a bolygó egyik legnagyobb lefolyástalan folyóját. A Tarim innen még hosszú utat tesz meg keletre, hogy végül a Taitema-tóban fejezze be az útját (vagy még hamarabb, a sivatag homokjában). Valaha egészen a mára kiszáradt és szintén lefolyástalan sóstóba, a Lop-nórba ömlött, de az öntözés és a víztározók létrehozása miatt ezt már nem éri el.

A szélsőséges éghajlat miatt a Tarim eredetével kapcsolatban sok a vita. (A továbbolvasáshoz javaslom a fenti térkép nézegetését is, úgy talán kevésbé lesz kusza.)
A feljebb felsorolt mellékfolyók közül egész évben stabilan csak az Akszu vize táplálja a folyót. A Jarkant, amely a leghosszabb mellékág, s megfelelő időjárás esetén lényegesen több vizet is szállít az Akszunál, s így az egyik álláspont szerint a Tarim forrása, ugyanakkor szélsőséges szárazság esetén nem éri el a Tarim medrét. A Jarkant folyót preferáló nézet szerint a Tarim már egy kicsivel nyugatabbra, a Jarkant és a Kasgár folyók összefolyásánál elkezdődik.
A probléma persze jobbára elméleti, de a térképészet tudománya számára nem kis kihívás, ahogy a Tarim teljes hosszának kiszámolása sem.
A Kasgár és a Muzat vize is elveszik a sivatagban az év bizonyos szakában, a Hotan pedig inkább csak elméletben mellékfolyó, a gyakorlatban nagyon ritka, hogy át tud vergődni a Taklamakán homokján.
De visszatérve a Tarimhoz: a hosszabb, s így alapértelmezésben vezető mellékág, a Jarkant időnként kiszárad, s ilyenkor a Tarim medrében kizárólag az Akszu vize csörgedezik, s ezért a másik nézet szerint a Tarim forrása az Akszu.

A folyórendszer nem apró, kicsivel több mint kétezer kilométer hosszan szeli át a tájat, de a meder nagy szakaszokon teljesen esetleges és sűrűn változik. Vízhozama sem emeli a legnagyobbak közé, csupán másodpercenkénti 160 köbméteres átlaggal bír (viszonyításképp, a Duna átlagos vízhozama Budapestnél majdnem 2500 m³/s), de ez nagy különbségeket takar. A hegyek esőzései és a hóolvadás némi csúszással megjelenik a folyóban is, így nyáron és ősszel általában magas, míg télen és tavasszal rendkívül alacsony a vízszint. Az évenkénti eltérés is tetemes.

Idén például, noha már június van, egyelőre még adós az ár, de most már bármikor megérkezhet. A folyó szintje a legalacsonyabb éves értéken van, utoljára normális utánpótlást tavaly szeptember körül kapott, s azóta csak párolog. Maga a meder szélessége is jól jelzi, milyen lehet, amikor a Tarim nagy, benne a Jarkant, Akszu és Kasgár megáradt vizével, erről majd az új félévben mutatok képeket.

Most viszont épphogy csak csordogál a víz, tovább keletre még kevesebb lehet, s egész biztosan a homokban vész el valahol.

Képek a galériában.

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!