Tegnap Mingchunnal elmentünk a szülőfalujába. A falu, ahonnan származik, egyelőre nem rendelkezik normális országúttal, így a buszok nem érintik, ennek megfelelően a vizen át közelíthető meg legegyszerűbben.

A hajnali kelést követően kibuszoztam az óvároshoz, ahol a kikötő üzemel. Mingchun már várt, s 7:20-kor el is indult a hajónk.
Nem kell nagy dologra gondolni, egy egészen barátságos méretű teknőről van szó, olyan 20 fős utastérrel. Ott még a Jangce habjaival küzdött a motor, de alig 100 méterre az indulási helytől már le is fordultunk, s egy kisebb folyón zakatoltunk felfelé. Qixingbaba, a célfaluba úgy egy óra volt az út. Mire odaértünk, már a nap is rendesebben kezdett sütni, így a végére egész meleg is lett.

Elmentünk Mingchunék régi házához, ahol most nincs senki, majd az unokatestvéreihez, ahol kaptunk tápot is.
A falun a viszonyok lényegesen spártaiabbak voltak, mint ideát, de határozottan hangulatos is volt egyben.

Elmentünk beszerezni pár zöldséget valahonnan. Azt tudni kell, hogy Fengjieben már nagyon jó az idő, 20-25 fokok vannak, de pár napja többször is esett. Egy faluban, ahol az utak nincsenek kiépítve megfelelően, ez rengeteg sarat jelent. Ha ehhez még hozzáadjuk azt is, hogy időnként kimondottan szerencsétlen tudok lenni, akkor talán nem olyan meglepő, hogy sikerült elcsúsznom egy helyen, s a fele testem, beleértve a hajam egy részét úszott a mocsokban. Szerencsére kerítettek nekem valami váltás ruhát (nem pont a méretem, röhejesen mutattam bennük), s kimosták a farmerom, táskám és felsőm. Mire menni kellett, meg is száradtak a cuccok a melegben.

Tegnap este már volt tanítás, így nem volt időnk megvárni az esti hajót, hanem le kellett caplatni egy cirka 10 km-es távot, ahonnan egy, még a másiknál is kisebb hajó átvitt minket a túlpartra, egy egészen festői helyen lévő, apró kisvárosba. Onnan már volt busz.

Rengeteg, közel 200 képet csináltam tegnap meg néhány videót is. Ízelítőként rakok ki néhányat ide, de akit érdekel az összes, az kattintson rájuk, s az indafotón megnézheti a publikus fotók maradékát is.

A mai nap egész kalandosra sikerült. Egész héten szünet van a nemzeti ünnep miatt, s reggel hirtelen felindulásból elhatároztam, hogy elmegyek és megnézem Baidichenget, a tőlünk mintegy 8 kilométernyire lévő híres látványosságot. Állítólag még majmok is vannak.

Miután egy kis konzultáció során sikerült kiderítenem, hogy pontosan miképpen jutok oda, felültem a buszra, hogy bemenjek a városba. Csakhogy a buszon összefutottam két fiatal kollégával (szerintem egy pár, de ebben nem vagyok teljesen biztos), akiket vacsinál már sokszor láttam a kantinban, s akikkel rendszerint egy asztalhoz szoktam ülni. Kiderült, hogy ők meg a hegyekbe mennek fel, egy tóhoz, s invitáltak, hogy menjek velük.

Miután Baidicheng megvár, gondoltam, miért is ne. Így aztán némi kitartó, szerpentinekkel tarkított buszozás után feljutottunk a faluba, s az ott lévő, nagyvonalúan Hattyúk tavának hívott állóvízhez. Maga a hely nem volt különösebben vonzó, mert tele volt szemetelve (és hattyúk se voltak), de erdőség, szántóföldek, remek kilátás is rendelkezésre állt, úgyhogy összességében nem panaszkodhattam.

Hazafele elindultunk gyalog, miután nem sikerült kideríteni, mikor indul a busz. Egy helyen az ötletemre sikerült levágnunk egy kanyart, ez annyira jól sikerült, hogy a mögöttünk baktató idegen emberek is követték jó példánkat. Bear Grylls bölcs útmutatásait követve háttal a földnek, a végtagjaimon támaszkodva csúsztam szépen lefele a köveken. Kicsit poros lettem, de jó volt.:)

Útközben aztán valahonnan előkerült egy taxi, s a táv hátralevő 2/3-át már azzal tettük meg. Gyönyörű tájakon.

Egy kis marhahúsos tésztaebéd után most már itthon vagyok, s majd jönnek vacsiztatni 6 fele. Mitöbb, holnap velük együtt elmegyek Baidichengbe is.

De most néhány ízelítő kép a mai napról:

Kilátás a tó mellől a többi hegy felé

Szárnyasok a település és a vadon határán

Újabb kilátás a hegyekre

Egy taoista szentély a tó mellett

A Hattyúk tava

Mert tetszik, rengeteg és hatalmas lepkék kószálnak itt mindenfele, a városban is

Cuki vízibivaly, az úton bombákat hagyva legelt egy kisebb csapat 

Teraszos földművelés, immár lefele gyaloglás közben megörökítve

Ott szemben a szerpentinen mentünk tovább, aztán azok a kacskaringók, szerencsére itt lépcsőkön könnyen le lehetett az utóbbiakat vágni

Hegyek-völgyek között - középtájt a Jangce

Legyalult hegy

Falu a kacskaringóknál

Itt (is) terem a híres, mag nélküli fengjiei narancs. Egyet kóstoltunk, még érjen kicsit. Ezután nem sokkal jött a taxi.