Már két napja tudom, de kicsit emészteni kellett a hírt.

Sajnálatosan idén véget ér a wuhani életem. Bár a suli elégedett velem és hosszabbítani akartak, az én elégedettségemről meg már áradoztam eleget, sajnos felsőbb hatalmak tettek keresztbe.

Tudvalevő, hogy egyre nehezebb a nem anyanyelviként való munkavállalás állami intézmények keretein belül. Helyenként még máshol is, mivel a szabályok szigorodnak. Most például azt találták ki, hogy itt, Hubei tartományban nyelvtanári munkára (legyen szó bármilyen jellegű intézményről) nem alkalmazható nem anyanyelvi országból érkező alak. Értelemszerűen ez számomra azt jelenti, hogy nem tudják elintézni a vízumomat.

Kína szerencsére nagy és az új szabályozást nem mindenhol ültették át szigorúan a gyakorlatba, Hubei vette most az egyik legkomolyabban valamiért. Talán, mert eddig az egyik leglazább itt volt a helyzet.
Mint minden ilyen hirtelen, fentről kitalált döntés után, ezúttal is elég jó esély van rá, hogy előbb-utóbb kialakulnak a kiskapuk, azon egyszerű oknál fogva, hogy natív tanárokkal nem tudják megoldani az oktatást, mivel messze nincsenek elegen. Ez valamilyen szinten vigasztaló, de az én konkrét helyzetemen idén még nem segít, így most egyelőre más opciók után kell nézzek.

A fősulis pozíciók megcsípése nem ígérkezik könnyű menetnek, de mellettem szól a három év kínai tapasztalatom, így remélhetően egy kevésbé szigorú tartományban nem lesz ebből sem gond. Plusz még korán is van, május felé szokták elkezdeni a toborzásokat.

ui.: egy suli Enshiben, szintén Hubeiben elvileg képes vízumot szerezni. Ez a guanxi (kapcsolat - ha van, gyakorlatilag minden elképzelhető) országa, ahol bármi megtörténhet, annak ellenére, hogy minden egyéb infó szerint lehetetlen a dolog jelenleg. Hát, majd meglátjuk. Állás nélkül egész biztosan nem maradok, mert 2 nap alatt már 3 ajánlatom volt, de érthető módon vackokat max. last minute szituációban fogok elfogadni. (A vacak persze relatív: nekem heppem az állami felsőoktatás, mert itt messze a legkönnyebb a munka, míg a vacak helyeken rendszerint többet fizetnek, több óra árán.) 

Az ismerkedős első órák után ma már komolyra vettük a figurát, s elkezdtem tanítani is a kölyköket. Ami azt illeti, csak az MICE-os csoportot, ugyanis a másikaknak még nincs könyvük, jövő hétre elvileg már megjön az is.

A MICE-osokkal az előzőekben írtaknak megfelelően a könyvüket használtuk, ami egy érdekes dolog lesz, mert az amúgy valóban haladó színvonalú szövegeket elég nehezen értik, s ha mindent el kell magyaráznom, akkor nem fogunk túl nagy iramban haladni. A tankönyv szerzői ezt már kellő előképzettséggel rendelkező diákoknak készítették, akikbe immár főleg csak szakmai kifejezéseket és szavakat kéne tömni, de a jelek szerint az alapokkal is akadnak gondok, szóval ez így örömteli lesz.
Az első lecke témája egyébként roppant szórakoztató volt. A főnök meg két beosztott kezdenek el ötletelni, hogy kéne csinálni egy vásárt. Első körben parfümkiállítást terveznek, de aztán azt mégsem találják annyira jónak, meg amúgy is kapóra jön, hogy valahol méreg ömlött a folyókba északon, így inkább a víztisztítás lesz a befutó téma. (Gyanúm szerint ezen rendezvény sorsa kerül majd követésre az elkövetkezőkben is, így ha igénylitek, a folytatásról is beszámolok.) Jómagam ugyan még sosem foglalkoztam kiállítás- meg konferenciaszervezéssel, így akár még az is lehet, hogy egy életszagú helyzetről olvastunk, de aprócska kételyek akadnak bennem, hogy eképpen működne ez az iparág.

A másik osztállyal jobb híján activity-ztünk, de jövő hétre már összedobok nekik is valamit, még akkor is, ha nem lesz könyvük. Nekem már van belőle példányom.

Tegnap megint erre járt a véradóbusz, de engem nem engedtek a fedélzetre, ugyanis állítólag fél év szünet szükséges ez a fehérnépek esetében. Páromat ellenben rábeszéltem, így ő életében először vérét adta, cserébe meg kaptunk egy plüssminyont meg némi instant szójatejport. A korábbi is ott rohad a polcon.

Csütörtökön lezajlott az első órám. Mint végül kiderült, mindkét osztályom új, a hétfőn debütáló tourism resorts szakosok is egy másik, eddig még nem tanított csoport. A mostaniak elég sokan, 48-an vannak, a másik csoportban kezelhető, huszonakárhány fős a létszám.

A csütörtökiek MICE szakosok, a rövidítés feloldását nem értettem tökéletesen, de valamiféle konferencia- meg meetingszervezés lesz a szakterületük. Ezúttal nem is beszédóra a tárgyam, nekik MICE English, a másikaknak meg tourism english órákat fogok tartani.

Bár egyik területhez sem értek, megijedni nem kell, ez annyiban különbözik a sima beszédóráktól, hogy egy-egy tankönyvön kell keresztülrágni magunkat a félév során. Nem túl izgalmasakon, de aránylag rövideken, így az idő felében beleférnek a szokásos topikok. 
Ellenben osztályozni is a könyv anyaga alapján, írásban kell majd, ami legalább azzal is együtt jár, hogy egy óra alatt letudódik a vizsga.

Tegnap Travis-szel és Joanával voltunk egy Helen's névre hallgató helyen (szintén olcsó, a vödör whiskey-kóla 25 yuan) férjem születésnapját megünnepelendő, s közben sikerült információkhoz jutni az ő féléves programjukról is. Joana ugyanúgy 16 órában tanít, Travisnek meg még túlórája is van, úgyhogy a vége felé már igyekeztem csendben maradni. Tuti utálnak, hozzájuk képest nagyon nagy mákom van, Joana még meg is jegyezte tréfásan, hogy én úgy élek, mint egy királynő, mialatt ők meg, mint a szolgák...

További változatosság, hogy a mostani szemeszterben férjem is csatlakozik hozzám az órákon (ez eredetileg Jiahui, az összekötőm ötlete volt, s végülis miért ne) mint diák. Egész sokat haladtunk vele az angol terén, így hasznosnak tűnik, ha élesben, mások előtt is használhatja. Mindenesetre érdekes lesz. A diákok látszólag örültek neki.

A nyelvsuli még mindig nem kezdett, mivel az óvódákhoz igazodik, amelyek állítólag elsején indulnak be. Jövő héten már előreláthatóan ott is lesz valami.

Hát, így néz ki a helyzet, tetszik ez a félév egyelőre.

Sajnos a múlt héten kissé elhavaztam, így most egyben zúdítok ide egy adagot a vizsgákról.

A bukások száma még egészen kezelhető eddig, mindössze 11-en ismételnek eddig, a cirka 100 diák közül. Az arány egyre javul, ahogy rájöttek arra, hogy bizony meg lehet bukni, s időnként nem is csak a nagyon gyenge tanulóknak.

Múlt héten történt még, hogy a legjobb osztályom sorra kerülő darabjából hárman is elvéreztek, de a maradék öten sem lehettek büszkék magukra. Csak egy legény volt, aki tisztességesen felkészült, de sajnálatosan ő sem ért el túl magas pontszámot, miután az ő produkciója meglehetősen rövidre sikerült.
A meglepetést mégsem ő okozta, hanem egy másik srác, az egyik legjobb diákom. Én nem annyira lepődtem meg az első fél perc után, de neki eléggé fennakadt a szeme, amikor kiderült, hogy nekifuthat az utolsó esélyt jelentő két topiknak. Miután ezekben sem volt meggyőző, megbuktattam.

Ebből aztán lett némi értetlenkedés, még az osztályfőnöke is kifejezte az aggályát egy diáklányomon keresztül, de szerencsére a döntés joga az enyém. Minden érintettel tisztáztam, hogy a kielégítő nyelvtudás nem elegendő. A legény egyértelműen nem készült fel. Ennek ellenére, mivel amúgy tényleg jól beszéli a nyelvet, folyamatosan nyomta a rizsát, csak épp irreleváns vagy nagyon általános dolgokról, amik épp az eszébe jutottak.

Miután egy szóbeli teszt esetében a teljesítmény értékelése mindig szubjektív kissé, így ennek a jogát fenntartom itt is. De azt jó előre közöltem is velük, hogy felkészülés nélkül nem fognak átmenni. Nem tagadom, hogy volt nem is egy olyan diákom, aki jóval rosszabb volt nála. Nem kevés esetben alig értem, hogy miről beszélnek, annyira rossz a kiejtés, s emellé még rengeteg nyelvtani hiba is társul. Mindazonáltal többre értékelek egy abszolút tehetségtelen diákot, aki érezhetően végiggürcölte az előző hetet, hogy magához képest kimagaslóan teljesítsen, s megszerezze a 60-70 pontját, mint azt, aki bele se szagolt az anyagba.

Szóval megbukott, s ezt azóta sem bánom. Annak függvényében meg különösen nem, hogy azóta még jobban készül mindenki, olyan diákot már tényleg nem találok, aki nem tanult volna a vizsgára, legfeljebb a készségeik színvonala tér el.

Egy fiúcskára még kíváncsi leszek. Ő is a legjobbak közé tartozik, egy másik osztályban. Az utolsó néhány órán, amikor már a vizsgára készültünk, egy órára sem készült. Ha ez kitart a vizsga alatt is, ő sem számíthat túl sok jóra.

Tegnap már tényleg a legjobb osztályom jött, de előtte még volt egy kör a csütörtöki átlagos csoportból is.

Utóbbiak egész jól kezdtek, egy leány még 90 pont fölé is jutott, de aztán ketten újrázni kényszerültek, s ott is elvéreztek.

A legjobb osztály nem okozott csalódást, két kivétellel 90 pont felett teljesítettek, egynek még a 100 pontot is megadtam. Rendben voltak, mindenki készült, s amúgy is egész ügyesek.

Ma délután megint ők jönnek plusz debütál egy eddig még nem érintett, relatíve jó osztály is. Róluk majd este vagy holnap.

Tegnap lezajlottak az első vizsgák. Állításommal ellentétben a legjobb csoportom mégsem vizsgázott, ők majd csak hétfőn - bár már félév vége van lassan, az órarendem még nem megy teljesen flottul. Jöttek helyettük egy másik, nagyjából átlagos osztályból.

A leggyengébb csoportom első nyolc vizsgázója került először terítékre. 76 pont felett nem kapott senki, ketten pedig elhasaltak. Első körben négyen, de kettő utólag szépített. A két kiesővel nem tudtam mit tenni. Az egyik érezhetően nem készült fel, össze-vissza beszélt és azt sem vitte túlzásba.
A másikat sajnáltam. Bizonygatta is, hogy készült, meg mutatta a kis füzetét is, ahol szépen ki voltak dolgozva a tételek, csak épp a fejébe nem mentek bele. Állítása szerint hiába próbálkozott, nem bírta megtanulni. Tényleg sajnáltam, de egyetemen azért ennyinek mennie kéne.

A második osztályban tíz ember örvendeztett meg az előadásával. Első körben hárman nem ütötték meg a mércét, de másodjára mindenki átment. Akadt egy 98 pontos kislány is, ő tényleg szépen felkészült.

18-ból 2 eddig egész jó arány. Kellett hozzá azért az is, hogy jóindulatú legyek. Akinél éreztem, hogy tényleg tanult rá, azt átengedtem, még ha elég kutyaütő módon is sikerült az előadása.

Más. Jövő héten, 23-án este megint lesz egy összkülföldi karácsonyi buli, ugyanaz, mint Xianningben, Hubei tartomány külföldiekkel foglalkozó hivatalának szervezésében. Valami koncert, nem is buli, s ahogy akkor, úgy most sem érdekel, így ezt passzoltam.
Rá következő napon viszont az iskola is tart nekünk egy ebédet az éves munkát értékelendő. Ez már jobban megmozgat (enni szeretek), úgyhogy csütörtök délután majd odamegyünk, s remélhetően rengeteg finomságról készíthetek képeket.

25-én, pénteken aztán útra kelek Dalianbe doktorkodni, de erről is lesz majd szó részletesen.

Holnap kezdődik a vizsgaidőszak.

Legalábbis nálam. Hivatalosan csak a félév utolsó hetén kerül rá sor, de mivel az én diákjaim szóban kell, hogy teljesítsék a követelményeiket, így valamivel hamarabb belekezdünk, hogy jusson mindenkire idő.

Két osztályom első néhány szerencsés tanulója kezd holnap, remélhetően sikeresen. Az egyik adag a kedvenc osztályomból való, velük nem hiszem, hogy lesz gond - a másik viszont pont a leggyengébből. A kontraszt éles lesz, attól tartok.

Remélem, nem bukik senki, de ez nem rajtam fog múlni. Már kezdtek variálgatni is a héten, többen is írtak, hogy nem lehetne-e másik időpontban, valamikor később, de kategorikusan elzárkóztam ettől. Egyrészt maguk választották ki az időpontokat, másrészt kezdtek volna neki hamarabb a felkészülésnek.

Az első eredményekről majd holnap beszámolok.

Miután még két diákom kihullott a hiányzások miatt, meg mert azért szorult is belém némi jóindulat, úgy döntöttem, adok még egy utolsó lehetőséget.

A három elvérzett egyed, meg azok akik a vizsgán normál körülmények között buknának, még szépíthetnek egy második körben.

Mielőtt azt hinnétek, teljesen ellágyultam, gyorsan leírom, hogy ez az utolsó lehetőség nem lesz könnyű. Két tételt kell hozzá teljesíteni, s nem is csak épphogy bukdácsolva - aki idáig jut, annak tényleg rendesen oda kell tennie magát.

Ezek a kvázi pótvizsgák a normál vizsgák után közvetlenül lesznek megtartva, így igazából csak azokon segít, akik azért felkészültek, csak valamiért pont egy nem annyira átnézett tételbe futottak bele elsőre.

Hogy érdemben mennyien tudják majd kihasználni, az kiderül hamarosan. Én így legalább moshatom kezeimet.

Már csak a jövő hét van hátra, aztán elkezdődik a vizsgáztatás, Igaz ugyan, hogy még nem mindegyik osztályom kezd ekkor, kettő közülük egy héttel később fog neki, miután kisebb a létszám.

Az igazat megvallva, már egyáltalán nem bánom. Közeleg a félév vége, s ilyenkor már eléggé tűkön ülök. Jó hosszú szünetnek nézek elébe: utoljára január 7-én lesz órám, az új félév pedig a február 22-i héten indul el.

Ami a vizsgáztatást illeti, aránylag jó esélyeket látok rá, hogy a diákok nagyobbik fele teljesítse az elvárást. Komolyabb gondokat leginkább az egyik harmadéves osztályomnál látok, náluk szinte biztosra veszem, hogy a felük elhasal.
A többi csoportnál szerintem max. néhány ember nem üti majd meg a mércét, de lehet hogy indokolatlanul vagyok optimista. Majd meglátjuk.

Kerestek amúgy a tanszékről múlt héten. Említettem, hogy van egy felettesem, aki elvileg felügyeli az itteni munkámat, s akit összesen egyszer, a legelső órámon láttam.
A tantervet most sem kérte, de érdeklődött wechat-en, hogy milyen módon, írásban vagy szóban lesznek-e a vizsgák. Miután a választ megkapta, leokézta, majd újra eltűnt. 
Így azt hiszem, jól megleszünk.

Az olvasóközönség visszatérő része már hozzászokhatott, hogy vizsgaidőszakban a posztjaim nagyobbik fele is a vizsgákat taglalja, így akit ez annyira nem érdekel, ugrálja majd át a bejegyzéseket és tartson ki január elejéig. A többiek meg remélem, olvassák majd ezeket is.

Ma az első órámon felavathattam az első diákot, aki már egész biztosan nem teljesíti a félévét. Történt ugyanis, hogy ezúttal is hiányzott, s mivel ez már a harmadik eset volt, így elérte a limitet.

Ilyen szabály hivatalosan amúgy nincs, vagy legalábbis engem nem tájékoztattak róla, de a tanítási módszerem egyik sarokköve a kötelező megjelenés. Két igazolatlant még elnézek, de a harmadiknak ez a következménye.
Ez persze nem érhette őket derült égből villámcsapásként, mivel a legelső órán az elvárásaimmal indítok, ahol a fenti dolog egyértelműen megfogalmazásra kerül.

Most persze nagy a sírás-rívás, bocsánatkérés, magyarázkodás, de fő a következetesség. A végzős kártyát is kijátszotta a fiatalember, de nem érte el vele a kívánt hatást. 
Azt osztályaimból három végzős, nekik elvileg ez az utolsó aktív félévük, a következőben már csak diplomázniuk kéne. Tagadhatatlan, hogy némiképp belerondít a képbe, ha kénytelenek megismételni az általam tanított tárgyat, különösen, hogy a zömük a következő félévben már nem is lesz itt, csak a záróvizsgára jönnek be.

Az utolsó évre hivatkozni ugyanakkor nem ér. Már csak azért sem, mert szinte órájuk sincs már ebben a félévben, átlag 2-3 darab van egy héten. Még azt sem mondhatnám, hogy dolgoznak, s ezért nem érnek rá bejárni vagy tanulni, nem, csak simán linkek. Egész pontosan egy olyan diákomról tudok, aki ténylegesen melózik folyamatos jelleggel, de neki muszáj, szegény családból való és nem várhatja el, hogy fizessék a tandíját. De ő szólt s, megbeszéltük, s mivel nem vagyok öncélúan gonosz, meg is engedtem neki, hogy hiányozzon.

Az elhulló fiatalember amúgy jó eséllyel egyébként is elvérzett volna. Órákon soha nem aktivizálta magát, s ha én szólítottam fel, akkor sem bírt egy értelmes mondatot sem összemakogni. S bár erős a gyanúm, hogy ezen eléggé meg fognak lepődni majd, de tartok tőle, hogy rajta kívül még lesznek elegen, akik visszajöhetnek újrázni. Utolsó év ide vagy oda.

,