Liping 2016.10.07. 21:58

A xinjiangi ügy utórezgései

Meséltem már arról, miképpen végződött a kis kitérőnk a kínai vadnyugaton, Xinjiangban. Nem épp a legnagyobb szeretetben váltunk el, s bőven tettek róla, hogy a legkevésbé sem bánom azt, hogy nem maradtam.

 

Már 17-én leléptem, s azóta egészen napokkal ezelőttig nem hallottam róluk semmit. Azzal tisztában voltam, hogy ha nem is túl egyszerű a procedúra, a tartózkodási engedélyemet be tudják vonni a jelenlétem, s az útlevelembe nyomott cancelled szócska nélkül is, de bíztam benne, hogy azért ez eltart egy kis ideig, különös tekintettel az egyhetes nemzeti ünnepre, amikor a hivatalok is leállnak.

Már Ala'erben felvettem a kapcsolatot az idevágó konktakttal, hogy miképpen is oldjuk majd meg az én kínai tartózkodásom. Első körben a művelet nem lett volna túl bonyolult: útlevél, igénylés lead, pénz kifizet, s két hét múlva kezemben az éves vízum. Csakhogy, ha valami csoda folytán eközben sikerülne nekik az érvénytelenítés, úgy a fogaskerekek közé kavicsok kerülnek, s bukom a pénzt. Biztos, ami biztos alapon jött a B-terv: előbb járjunk egy keveset Hongkongban, ahol kapok egy két hónapra szóló vízumot, s majd már annak a birtokában, felesleges idegeskedés nélkül várhatom ki az éves elkészültét. Ez így is lett, meg is történt, a HK-ban kiállított vízum nálam, egyúttal ott érvénytelenítették is a sulihoz kötődő tartózkodási engedélyt.



A kis kitérő után térjünk vissza az ala'eri intézményre. Néhány napja küldtek egy nagyon hivatalos, udvarias levelet, hogy már x napja elmentem és azóta is kétségbeesetten várnak vissza. Nem tudják, mit szeretnék, mik a terveim, de ott van a munkám, szeretnék, ha teljesíteném a kötelességem. Vagy ha mégsem akarom, akkor szóljak, s megbeszélünk valamit a szerződés felbontására.

MI VAN?

Kicsit figyelmesebben újra megnéztem a levelet, s észre is vettem, hogy rajtam kívül akad még három címzett, s így összeállt a kép. Alma - ígéretéhez hűen - megpróbálhatta valóban lerendezni a hiányomat a hivatalokkal, de a jelek szerint nem úgy megy ez, ahogy elképzelte. Nem tehetek róla, de első reakcióként fetrengve röhögtem vagy öt percig, mire férjemnek végül képes voltam elmondani, hogy mi van.
Nem különösebben fűtött a vágy, hogy még ebből a bénázásból is én húzzam ki őket, így nem is reagáltam.


Rá 2-3 napra jött egy újabb levél (miután az előzőt sms-ben a telefonomra is elküldte - kellett rá vagy 7-8 üzenet). Ugyanúgy hivatalos, szintúgy több címzett. Ebben már azért nem bírták ki, hogy ne próbáljanak befenyíteni is. Kaptam határidőt is a válaszadásra (a mai napot), meg megint felhozták a fizetést is, s még azt is, hogy ha kell, kapcsolatba lépnek a budapesti nagykövetséggel. Meg feketelistára is tesznek persze és sosem dolgozom majd, a szokásos.
Miután kiderült, hogy az egyik címzett a korábbi ügynököm volt, hogy őt feleslegesen ne cseszegessék, jeleztem neki, hogy válaszolok majd nekik, meg tőle elnézést is kértem, hogy ezt a szappanoperát kell végigolvasnia szenvedő alanyként.


Szép hivatalosan és udvariasan reagáltam hát, már a tartózkodási engedély érvényesítése után. Megírtam, hogy nem megyek vissza és egész nyugodtan felbonthatják a szerződést. Azért 1-2 elejtett megjegyzés nélkül én sem bírtam ki, de végig aranyos maradtam a magam módján. Azért búcsúzásként megemlítettem, hogy a magam részéről pont van az ügy végén, de ha mégsem bírnak magukkal, egészen nyugodtan zaklassák a követséget.


Azóta már csak egy levelet kaptam. Alma még kicsit hepciáskodott, de már csak az arc miatt, s lenyugodni látszott. Ha mégsem, a spamszűrő csodákra képes.

Címkék:alma kína élet munka egyetem shenzhen alaer 4 komment

Liping 2016.09.11. 14:42

A közelmúlt és a közeljövő eseményeiről

Miután eldőlt a maradás vagy lelépés kérdése, ideje pár szót szólni arról, miképp is megy tovább az életünk. Mielőtt ebbe belevágnék, előbb hadd foglaljam össze ala'eri tapasztalatainkat az iskolával kapcsolatban.

 

Mivel a statisztikák szerint új olvasók mindig akadnak, s nem is elvárható, hogy mindenki képben legyen minden előzménnyel, kezdjük az elejéről. Akinek nem mondok újat, az nyugodtan ugorja át a következő bekezdéseket.

 

Tavaly Wuhanban dolgoztam egy fősuliban, de sajnálatos módon ők nem tudtak újfent alkalmazni, mivel a munkavállalási szabályok szigorodtak, s ma már a provinciák nagyobbik felében követelmény, hogy azt angolt tanító tanerő vagy anyanyelvi beszélő legyen vagy angol nyelvű országban szerzett diplomával rendelkezzen. Magyar vagyok, s a tanulmányaimat is ott végeztem, így ez ki lett lőve.
Új hely után nézve bukkantam rá Ala'erre, az itteni egyetem jónak tűnt, mivel érdekelt Xinjiang, s szívesen lehúztam volna itt egy évet. Csakhogy menet közben akadt egy jól fizető céges munkám is, amit semmiképp nem szeretnék feladni, s úgy voltam vele, hogy szeptemberig eldöntöm, melyiket csinálom vagy hogy esetleg párhuzamosan a kettőt.


Ennek megfelelően el is utaztunk ide önköltségen a férjemmel még az előző, wuhani második félévem vége felé, hogy elintézzük helyben a papírmunkát, rendezzük a kínai tartózkodásomat erre az évre. Az ittenieknek bő két hónapjuk volt kitalálni vagy utánanézni, hogy pontosan milyen papírokra lesz ehhez szükségünk, amiket kivétel nélkül produkáltunk is. Megérkezvén aztán kiderült, hogy nem mindent említettek, s emiatt a férjemnek nem is tudják elintézni a papírjait. Magyarán az ő ideutaztatása tök fölösleges volt, ráadásul még azt is nekem kellett emiatt elintéznem, hogy valahogy megoldhassuk az ő idei beutazását és itteni tartózkodását.
Az már csak hab a tortán, hogy az én papírjaimat is épphogy csak sikerült elintézniük, szinte majd' minden nap kiderült, hogy valamit rosszul csináltak, sokszor azért, mert én szóltam, holott ez nem az én munkám.


Végül azért sikerült nekik, így most szeptemberben visszaérkeztünk. A céges munka közben megbízhatónak bizonyult, így úgy voltam vele, hogy azt mindenképp csinálom tovább, s legfeljebb ezeket hagyom itt, ha nem tetszik nekik. Hogy egyáltalán visszajöttem, annak leginkább két oka volt. Az egyik, hogy tényleg szimpatikus ez a környék, s szívesen végigcsináltam volna ezt az évet, ha hagyják. A másik, hogy azért munkált bennem némi revansérzet is, s mivel itt szeptemberben hozzám kellett vágjanak három havi fizetést (a nyári két hónap és ez a mostani), úgy gondoltam, ezt semmiképp nem hagyom itt, ha már egyszer ennyit szívattak, s ennyi kiadást generáltak nekem a semmiért. Legalább ezt fizessék ki.

 

Így is történt, s ezek után jeleztem, hogy hamarosan el kell utaznom 9 napra (céges munka). Úgy gondolom, normális esetben ezt meg lehetett volna oldani értelmesen. Az órákat át lehet helyezni vagy ha ez nem járható megoldás, akkor a szerződés ide vágó része szerint a nem engedélyezett távollét miatt elvonást eszközölhettek volna a fizetésemből. Vagy persze ott a másik joguk is, miszerint ha nem látom el a feladatom, felbonthatják a szerződést.
Szóval, megjelentem és jeleztem az eltáv iránti igényemet, amiről természetesen hallani sem akartak. Azonnal be is fenyítettek, hogy akkor kirúgnak. Miután ezzel nem egészen érték el a kívánt hatást, azzal is jöttek gyorsan, hogy jelentik az Exit/Entry Bureau-nál, hogy megszegtem a szerződésem, s ezáltal majd nem fogok tudni többet Kínában munkát vállalni. Ehhez sok szerencsét kívántam, különös tekintettel arra, hogy mostanság nincs tervben egy ilyen állandó, hivatalos munka. Másrészt merőben meglepne, ha ezt el tudnák intézni, de egész nyugodtan tegyenek rá kísérletet.

Hamar szóba került a pénz is. Hogy most fizettek nekem három havi bért a semmiért. Hogy elmehetek, ha akarok, de akkor azt adjam vissza. Még egy napot sem dolgoztam. Hát, tényleg nem, de a beosztáshoz, órarendekhez, szünetekhez semmi közöm, úgyhogy erről igazán nem tehetek. És persze azt is megmondtam, hogy a pénzre keresztet vethetnek.
Ebből aztán óriási botrány lett, de végül eljöttünk.


Később, tegnap itt volt Alma meg egy dagadt és kifejezetten ronda nő (aki ha minden igaz, a tanszéki fejes lehetett talán), s elmondták, hogy három lehetőségem van. Ekkora már feltehetően újra átolvasták a szerződést.
Az első, hogy nem utazom el és minden szép meg jó lesz. A második, hogy elválunk szép békésen, adnak ajánlást, nem mondanak rólam semmi rosszat, s visszaadom a pénzt. A harmadik pedig, hogy nem adom vissza, de akkor majd megnézhetem magam, mert olyan véleményeket adnak rólam a hivatalnak, hogy soha nem kapok majd munkát többet.
Megkérdeztem még, hogy ebben a harmadik esetben mi a procedúra, elintézik-e az iratok érvénytelenítését magukban vagy kellek-e hozzá, de szerencsére ennyire önjáróak.

Még mindig felvetettem, hogy szerintem a lehető leghülyébb megoldást választják, mert ezzel buknak a legtöbbet. Eleve a kutya sem akar idejönni. Ha mégis, Almáék gondoskodnak róla, hogy nagy eséllyel ne sikerüljön elintézni a papírjait. Én itt vagyok és akarok is itt maradni, tanítani. Ha lelépek pár napra, arra az időre nem kell fizetést adniuk, ha nem pótolom az óráim, ha meg pótolom, akkor nem szenved senki sem kárt. 

Ezen aztán a dagadék némiképp megsértődött, s végeredményben kibújt a valódi indok is. Ha nekem ezt így megengedik, az egy nagyon káros precedenst teremtene, így inkább lenyelik az anyagi kárt, de ezt akkor sem és egyébként is, blablabla. Miután valami szövevényes logika ebben is van, ezt el kell ismernem, így annyiban igazat adtam neki, hogy ilyen módon is lehet nézni a történetet.


Beszéltünk még olyan apróságokról is, hogy a diákoknak nagyon szoros a tanrendje, ezért ha lelépek egy hétre, akkor borul minden. A nyelvi labor is nagyon be van osztva és valamiért helyettesíteni sem lehet. Arra mondjuk ma, amikor már csak négyszemközt, Almával beszéltem, utóbbi nem tudott mit mondani, hogy technikailag ez a helyzet mennyiben különbözne attól, mintha egy hétig az ágyat nyomnám betegen. Vele végül annyiban megegyeztünk, hogy csak akarat kérdése, hogy tudják-e kezelni a helyzetet.


Ma Alma azt mondta, adtam neki egy leckét. Így is felfogható persze, de a helyzetemet legalább érti. Arra már rájöttek, hogy a szerződésünk miatt nem tudnak rajtam fogást találni, s a fenyegetőzések egyike sem ér célba. Már megnyugodott, kiegyensúlyozott volt és nem kapta fel a vizet semmin. Mivel neki a valós indokot is elmondtam, személy szerint meg is ért.


Szombaton húzzuk majd el a csíkot Akszuba, onnan repülünk Urumcsiba. Férjem egy olcsó hosztelben lesz, amíg én Thaiföldön, majd visszatérve végül nem Xianningbe, hanem egyenesen Shenzhenbe megyünk. Ott is találtam elfogadható áron szállást, így ott húzzuk ki, amíg meglesz az üzleti vízumom, illetve egyúttal neki is állunk lakást keresni majd.

Ennyi a sztori. 

Címkék:kína élet munka egyetem pénz alaer Szólj hozzá!

Liping 2016.09.06. 17:00

Az értekezlet is lezajlott

Ma összehozták az éves első megbeszélést a külföldi tanarak és hozzátartozóik számára. Rendkívül unalmas volt és felesleges szócséplésből állt, amire rátett még egy lapáttal, hogy Apple is beszélt, s olyankor egy-egy mondatot is percek alatt sikerült csak összehoznia angolul.

 

Jelen volt az idegennyelvi tanszék egy fiatal kolleginája is, aki a szakmai munkánkat hivatott egyengetni. Megkaptam az órarendet és a könyveket tőle meg elvileg napokon belül szerez azonosítót az egyetemi honlaphoz is, ahol az értékelést meg hasonló dolgokat kell majd megejteni.
Elmondták ma is, hogy valamikor költözünk majd. Volt egy csóka a kampuszrendőrségtől is, aki olyan hasznos infókat adott, hogy szóljunk Apple-nek, ha elmegyünk Ala'erből.
A fejtágítás után megkaptuk a fizut, én - mivel június végétől szólt a szerződésem - három havit. Szólt arról is Apple, hogy holnap megyünk Akszuba a tartózkodási engedély miatt, így elvileg az is meglesz.

 

Közben megvannak a repjegyek is Bangkokba, innen 17-én délután indulok el és 26-a felé érek vissza. Hogy pár napig még nyugi legyen, majd pénteken közlöm az itteniekkel a hírt. Ha nagyon nem tetszik nekik, akkor 17-én a cuccokkal együtt megyünk Urumcsiba, férjemuram ott valami hotelbe, amíg vissza nem érek, majd azt követően lelépünk Shenzhenbe. Miután a fizu már megvan, a miattuk összehozott költségeket kompenzálták, így tulajdonképpen már rosszul nem jöhetünk ki belőle.
Ez valószínűleg nem lepi meg az olvasóimat, de tényleg nem érdekel, hogy mi lesz a végkifejlet. Ami pluszt itt kapunk (az itteni fizu plusz a lakás a kéthavi kazahsztáni kiruccanással csökkentett költsége), azt keleten is meg tudom keresni mellékesként.
Kicsit várom is a fejüket, amikor közlöm velük a híreket. Gonoszveve üzemmódban vagyok egy kicsit, de épp elég kellemetlenséget okoztak már nekem.

Címkék:kína élet egyetem alaer gonoszveve 4 komment

Liping 2013.08.24. 10:10

Célegyenesben

Most már tényleg csak néhány nap választ el Kínától. Ahogy kezdenek finisbe érni az események, lassanként már akarva-akaratlanul is e körül forognak a gondolatok.

Vár rám még egy bőröndtömés, gurigasajt- és szalámivásárlás (na meg édesítőszer is kell persze), s a lelécelés előtt még itthon is akad pár elintéznivaló.

A jelek szerint az érkezésem (amely későre, majdnem este 10 felé lesz várható, így a wuhani éjszakázás kikerülhetetlen) utáni napon még gyorsan megejtjük a kinti orvosi hercehurcát frissiben, így arra sem lesz gond.

Xianningben amúgy elég képlékeny a helyzet most. Egy amcsi nő jött volna a másik pozíciót betölteni, de ő menet közben valahogy elsikkadt, s ezt egészen a végére sikerült bejelentenie. Emiatt most kissé főnek a saját levükben. Elviekben találtak már helyette valakit (szintén amerikai, de férfi), csakhogy pár napja még ott tartottak, hogy az orvosi vizsgálatot készül megcsinálni, szóval nagyon sanszos, hogy időben nem fog megérkezni.

Egyszer már szívták meg hasonlóképp: pár éve - miután már minden papírt elintéztek - a delikvens nem jelent meg Kínában. Akkor egy félévre tanár nélkül is maradtak. Remélem, most azért ez nem következik be. A szerződésemnek volt egy olyan neuralgikus pontja, hogy igény szerint valamekkora extra díjazás fejében a normál óráimon túl még rámsózhatnak párat, s bár megígérték hogy ezzel nem élnek, azért biztos ami biztos alapon ezt az opciót átjavíttattam a papíron. Ettől függetlenül azért biztos lenne felém némi nyomás, hogy segítsek, ha már így alakult a helyzet, ami azért valószínűleg kissé kellemetlen lenne.

A fentiek miatt így azért jobban díjaznám, ha előkerülne a kolléga, azzal együtt hogy tartok is kicsit ettől a helyzettől. A blog alapján talán nem annyira jön le, de kissé antiszociális tudok lenni meg magamnak való. Fengjieben kimondottan jól viseltem, hogy nincs más külföldi, különösen hogy azért jöttem Kínába hogy kínaiak közt legyek. Ha a másik nyelvoktató nem ért kínaiul (amire azért elég jó esély van), látok rá sanszot, hogy velem próbál majd meg szocializálódni. Ez persze érthető, hisz' mit tegyen szerencsétlen, ha mással nem tudja megértetni magát, de attól még nem kimondottan vágyom rá. Pláne ha valami debil, amit előre nem lehet tudni.
Talán azért javítja az esélyeket, hogy mégse a nő jön. A hapsi majd becsajozik, aztán ellesz. Engem meg remélhetően békén hagy.
Még mindig kedves és barátságos vagyok. Mint ahogy eddig is.

Címkék:kína egyetem xianning waiguoren 2 komment

Liping 2013.07.25. 10:47

Akadályok elhárítva

Zhao Sheng, a xianningi sulis kolléga jelezte, a hivatal végre mindent rendben talált, így egészen időben meg is vagyunk a papírmunkával.

Még egy pár napba beletelik, mire ideér a munkavállalási engedélyem és a meghívólevelem, s azokkal még el is kell szambázzak a kínai nagykövetség konzuli osztályára, de a lényeg, hogy már nincs semmi gond.

Ha a vízumot is beragasztják az útlevelembe, akkor onnantól már csak a repjegyet kell megvennem, na meg egy új bőröndöt, remélhetően strapabíróbb kerekekkel. A Lufthansával még sosem utaztam (kóros, hogy kapásból mindig Luftwaffét akarok írni helyette?), de gondolom nem lesz elviselhetetlen élmény. Törtem az agyam, hogy ki merjem-e jelenteni, de azt hiszem, nem hazudok, amikor azt írom, hogy ez a Frankfurt-Hongkong légiút lesz a leghosszabb egyhuzamban megtett repülés, amire eddig vállalkoztam. A Luftwaffésok csak odáig visznek, Hongkongból aztán majd a Southern China Airlines röpít el Wuhanba.

Közben Zhao Sheng arról is írt, hogy mellékesen dolgozik egy nyelvsuliban is, s hogy amennyiben ez jogilag megoldható, hétvégente tarthatnék én is ott órákat másodállásban. Nem utasítottam el az ajánlatot persze, anyagilag valószínűleg nem járnék vele rosszul még akkor sem, ha akár csak 1-2000 yuan pluszt hozna a konyhára, de majd meglátjuk, mennyire lesz nekem ehhez kedvem.

Meglehetősen kényelmes lettem, s kimondottan örülök, hogy kicsiket nem kell tanítanom már, a nyelvsuliban meg velük kéne vesződnöm. A megélhetésem így is biztosított, szóval rákényszerítve nem lennék, ellenben szeretem, hogy Kínában mindig van szabadidőm. Na mindegy, majd a részletek ismeretében ráérek ezt jobban átgondolni.

A fő, hogy most már nem menekülnek meg előlem a xianningi fiatalok.
Veve megy, s egy évig marad is. Reszkessenek.

Címkék:kína egyetem bürokrácia lufthansa nyelviskola xianning 7 komment

Liping 2013.06.10. 19:56

Xianning

Xianningben egy ottani egyetem meghívására jelentem meg. Ők voltak az egyikek, akik munkát ajánlottak szeptembertől, s el is ismerem, hogy komolyan gondolkodóba is estem az ajánlatukon.
Látatlanban nem akartam dönteni, meg hívogattak folyamatosan, hogy menjek el és nézzek körül, így aztán kaptam az alkalmon, s mivel itt szünet van, eleget is tettem az invitálásnak.

Ha ott folytatom szeptembertől, akkor az iskola angol tanszékén lesz munkám, s három szakirány tanulóival lesznek óráim. Egy részük turisztikát tanul, míg másokból leendő angoltanárok lesznek, ha elvégzik a képzést. Az intézmény más, műszaki jellegű képzésben részesülő tanulóival is lenne kéthetente egy órám, merthogy az iskola két külföldi tanárt foglalkoztat állandó jelleggel, így ezt a részét váltásban csinálnánk.

A vegyített órákat leszámítva egyszerre max. 20 diákkal lenne órám. Találkoztam is némelyikükkel, elég izgatottak voltak, s örültek nekem. Az angoljuk jobb mint az ittenieké, de azért így is elég csapnivaló. Az midenesetre eléggé melengette a lelkemet, amikor megjegyezték, hogy a mostani tanárok nagyon öregek, s hogy milyen jó lenne, ha én kerülnék oda, mert jobban hasonlítok hozzájuk. Kérdeztem, hogy mégis milyen idős a jelenlegi két pasas. Háát, a Jack az olyan negyvenes, a másik meg harmincas. Nem is, vág közbe egy másik diák, az 28. Hát... ezek után nem kérkedtem vele, hogy idén már 33 leszek, s ha esetleg ott kötnék ki, akkor sem fogom reklámozni.:)

A kampusz amúgy elég jó nagy darab, s mintegy tízezer diák van a suliban. Az állapotok elég vegyesek. Egyik-másik épület vadiúj és kifogástalan, míg mások, többek közt az angolos épület marhára lerobbant, amihez képest az itteni középsuli meseszép.

A kampuszon van egy teljesen elfogadható méretű bolt, több kifőzde, ilyen-olyan boltok, s természetesen menza is, két szinten diákoknak, egyen a tanároknak. A békás ebéd ez utóbbiban került felszolgálásra.

Maga Xianning sem annyira vészes hely. A turizmus miatt elég jó karban van (kínai viszonylatban), s méreteiből kifolyólag van ott minden, jópár bevásárlóközpont, étterem, McDonald's, KFC, miegymás. Na meg Wuhan is csak egy órára van vonattal. A táj sík, de kicsit arrébb már akad pár hegyecske is. Ez végülis még jó is, a látvány megvan (bár Fengjiehez nem hasonlítható), de lépcsőzni nem kell annyit.

Hogy szeptembertől mi lesz, azt még nem tudom, de majd akkor megírom, ha már újra Kínában leszek. Már ha leszek.

S végül pár képecske a városról meg a kampuszról.

WP 20130607 001

WP 20130607 002

WP 20130606 008

WP 20130606 014

WP 20130606 013

WP 20130606 011

WP 20130606 019

WP 20130606 016

WP 20130606 015

WP 20130606 027

WP 20130606 026

WP 20130606 021

WP 20130607 014

WP 20130607 016

Címkék:kína egyetem xianning 13 komment

Liping 2013.03.14. 04:44

Chabuduo szerelés - újabb felvonás + egyetemi tanárlét

Mára végre sikerült idecsődíteni a mesterembert, aki ezúttal már két helyen is sikeresen megszigszalagozta a kábeleket, mitőbb, az egyik helyen egy szakaszt még ki is cserélt!

Ugyancsak jött egy másik szaki is, aki megjavította a hűtőt is, így újra szuperál az is.

Eltartott egy darabig, mire ideértek, bár szerencsétlen új asszisztensem naponta hivogatta őket, csak mivel elég friss és fiatal kollegina itt, a szava valszeg nem sokat ér. Miután egyre kényelmetlenebb lett a helyzet, ma reggel szóltam, hogy addig nem megyek tanítani, amíg nem szerelik meg, mitöbb, ha ezzel valami problémájuk van, akkor lelépek.

A keménykedésnek aztán meglett az eredménye, bár hogy meddig tart ki az új rendszer, majd kiderül. Mindenesetre erősen gondolkozom, hogy akarjak-e még maradni itt, főleg hogy az ügynökségem küldött pár vonzó egyetemi állásajánlatot is. A vicces az, hogy nem is léptem velük kapcsolatba, maguktól kezdtek ostromolni, miután az évem a vége felé tart. Van, ahol csak 12 órát kellene tanítani.

De ez még a jövő zenéje, az is lehet, hogy eleve nem maradok Kínában. Szívem szerint nem nagyon mennék haza, de ehhez az otthoniaknak is lesz hozzáfűzni valója. Mindenesetre azt mindenképp jó megtapasztalni, hogy lehetőségem lenne bőven, ha maradni szeretnék. 

Megvallom őszintén, az egyetemi oktatás lehetősége elég erősen vonz. Eleve jól hangzik, meg azért az ottani tanulókkal minden bizonnyal könnyebb is lenne dolgozni.
Leginkább északi helyekkel szimpatizálok ezúttal. A putonghua miatt is célszerű választás, meg igazából jobban díjazom, ha telente legalább a lakásban meleg van. Azért a hiperkemény heilongjiangi telekre nem vágyom, elég nekem a -20 fok is, de Hebei, Henan vagy Shandong nem volna rossz.

Na, de ez majd kiderül.

Címkék:kína egyetem áram fengjie chabuduo Szólj hozzá!

A blogról

Öt év Kína után Veve a vietnámi Nha Trangban él és munkálkodik, s igyekszik minden érdemlegesről beszámolni a blog hasábjain...

Facebook

Utolsó kommentek

  • sellőlány: @Liping: Addigra biztos ti is jobban megismeritek a környéket és kiderül az is, kinek-mihez lesz kedve. HoiAn megérne egy látogatást (nincs is annyira megjárhatalanul messze pl. minibusszal), főleg ... (2017.10.23. 23:57) A családlátogatás is sínen van
  • Liping: @sellőlány: Magam sem szeretek túl sok programot besűríteni, ők meg már nem is olyan mozgekonyak. De majd kiderül, mindenesetre szerintem itt sem fognak unatkozni. :) (2017.10.23. 22:21) A családlátogatás is sínen van
  • sellőlány: @Liping: Na igen, el kell fogadni, hogy létezik ilyen verzió is, nem úgy mint a mi esetünkben, akik 1 napnál tovább nem bírnak meglenni a fenekükön és folyamatosan programokkal sokkolják a rokonaika... (2017.10.23. 12:16) A családlátogatás is sínen van
  • Liping: @sellőlány: Nem hiszem, csak itt helyben, kényelmesen leszünk. Itt is akad elég egzotikus, s tenger meg hasonlók. :) (2017.10.23. 09:10) A családlátogatás is sínen van
  • sellőlány: @Liping: Igen kellemes-kényelmes intervallum, a lehető legjobb időszakban. Remélem, északabbra azért elnéztek, arrafelé talán még több is a látnivaló. (2017.10.23. 08:44) A családlátogatás is sínen van
  • Utolsó 20

Címkék

akszu (7) alaer (45) állatkert (5) árak (5) áram (7) bangkok (18) bankolás (14) béka (8) beteg (16) blog (36) borneó (10) budapest (5) changsha (11) chongqing (26) dalian (8) diákok (63) doha (12) drveve (21) egyetem (7) élet (218) eső (6) fengjie (194) férj (7) feszkó (8) fősuli (68) fűtés (6) gaszto (5) gasztro (88) guangzhou (8) határ (10) hazatérés (13) hazaút (13) hétvége (10) hideg (5) (6) hongkong (20) hubei (6) hülyeveve (8) időjárás (14) internet (7) kaja (68) kampusz (16) karácsony (8) katar (17) képek (7) kína (901) Kína (11) kína tartományai (6) kirándulás (12) költözés (9) komment (6) kórház (6) kota kinabalu (16) középsuli (36) közlekedés (12) krabi (11) ktv (7) lakás (9) lakhatás (14) laptop (7) magyarország (15) malajzia (34) melakka (6) metró (24) moszkva (5) munka (76) munkakeresés (7) munkavállalás (7) nha trang (12) nyár (7) nyaralás (5) nyelvsuli (22) oroszország (5) pattaya (7) peking (15) pénz (9) pénzváltás (5) qatar (12) repjegy (6) reptér (7) repülés (6) sabah (11) sanya (15) shanghai (8) shenzhen (144) sport (5) suli (6) szingapúr (11) szünet (10) tanítás (40) tavasz (5) teknős (7) tél (7) telefon (5) thaiföld (50) tianjin (5) tibet (6) ügyintézés (13) újév (5) ünnep (8) urumcsi (6) utazás (115) vacsi (5) város (17) vasút (10) vendégposzt (9) vietnam (21) virágelvtárs (9) vizsga (31) vizsgáztatás (6) vízum (8) vonat (9) wanzhou (7) wenzhou (7) wuhan (184) xianning (177) xinjiang (26) Címkefelhő