Egy ideje rákaptam erre a gyümölcsre. Vásárláskor valami almafélének gondoltam, de erre gyorsan rácáfolt, hogy csutka nincs, ellenben csonthéjas mag lelhető fel a hús alatt.
Kérdeztem az egyik osztályt, mi a neve. Gyanítom, nem látták teljesen tökéletesen, mert qinglinek, valami kisméretű körtefélének nézték, ami a gugli szerint nagyjából hasonlóan is fest.

Ma aztán a tanáriban is megtudakoltam, s az egyik angol szakos kolléga date-nek, vagyis datolyának azonosította.
Töredelmesen bevallom, soha nem láttam még normális datolyát, csak a sziruposan édes, aszalt verziót. Kicsit csodálkoztam is, hogy valóban erről lenne szó, de aztán némi képkeresgélés meg kölcsönös győzködés után arra a megállapításra jutottunk, hogy ez nem a nálunk megszokott datolya, ellenben egy hasonló faj. A kínai mindenesetre ugyanúgy nevezi mindkettőt.

Az én datolyám lényegesen nagyobb és almazöld színű, s kimondottan finom. És még csak nem is szokás aszalni.
Otthon hiányozni fog, tényleg egészen kiváló.
---