Említettem már a napokban, hogy közel sem vagyok a topon és ez a csúnyának ígérkező megfázás igencsak rosszkor csapott le rám.

Nem volt még ilyen helyzet korábban, de azt nem gondoltam, hogy végül nem megyünk, Tegnap tényleg erőt vettem magamon és kimentünk időben a reptérre, az ottani események azonban már erősen próbára tették az állóképességemet. Igen, mert konkrétan nem nagyon bírtam állni, egyáltalán nem voltam jól, ezzel együtt páromnak dőlve voltam egy másfél órát, amikor elkezdődhetett egyáltalán a becsekkolás. A reptér nemzetközi terminálja egy vicc. Két ellenőrzés után lehet bejutni a becsekkolós részre, s addig nem is engednek be, csak közvetlenül az induláskor.

Odabenn már egy pár fokkal melegebb volt, de még egy óra volt, mire becsekkoltunk majd átmentünk a biztonsági ellenőrzésen. Onnan már egyből szállni kellett a buszba, mert így is épphogy az indulás idejére értek be az emberek.

A busz tette aztán be teljesen a kaput. Addigra már teljesen szarul voltam, s hiába majdnem utolsóként szálltunk be, még legalább tíz percet álltunk a járműben is, mialatt mindhárom ajtó tárva-nyitva volt és ömlött be az éjszakai -5-6 fok.

Éreztem, hogy kezdek rosszul lenni, s ha sürgősen nem ülök le, baj lesz. Négyórás repülőút várt volna ránk, azt követően még legalább 4 óra a reptéren, ha nem akarunk maláj taxishiénákat etetni, s szállás csak délutántól. Ott és akkor úgy éreztem, hogy nem vállalom be, s inkább maradok. A váróban aztán leültem egy székre és egy bő negyed óráig nem érdekelt, hogy mit magyaráznak. 

Némi reptéri segítséggel kijutottunk, adóztunk a helyi taxishiénáknak, aztán nagy nehezen hazaértünk és du. 1-ig aludtam. KK-ban kb. leghamarabb ekkora kerültem volna ágyba.
Bónusz adalék, hogy valahol még a pénztárca is lett veszítve, szerencsére csak cirka 30 yuan volt benne.

Ma sem vagyok valami fényesen, de azért a tegnap esténél jobb. És most már étvágyam is van, ami az elmúlt 3 napban nem jellemzett egyáltalán. 

Sajnálom, hogy így alakult, de már nem tudok mit csinálni. Lehet, hogy nem lett volna baj, de nem akartam megkockáztatni, hogy összeessek mindenki előtt. Pláne, hogy a gépen legyek rosszul.

Sajnos így a repjegy árát is buktam, a szállásokat vissza tudtam mondani. Ez lesz az első holdújévem Kínában, amikor házon belül leszek.

Miután a helyzet nem javult, s a körülmények nem teszik lehetővé, hogy kivárjam, amíg magamtól helyrejövök, így ma elküldtem férjemet a gyógyszertárba némi piruláért

 Mivel nem tud kommunikálni, így belepötyögtem a telefonjába egy kis szöveget, ami vázolta a szitut.

Nem is volt fennakadás, a nénike elolvasta, majd szépen összecsomagolta az adagot.

Ezúttal is egy hatalmas lórugás jutott, a képen fellelhető adagot napi háromszor szedhetem. Ha nem öl meg, akkor majd jelentezem.

Ilyen helyzetben sem voltam még soha életemben. Hétfőn megyünk nyaralni, erre köhögök és lázam van.

Magamba erőltettem pár liter teát és fél liter citromlevet, reméljük, helyrerak. Ennél zseniálisabb időzítést el sem tudtam volna képzelni...

Ma is havazott, majdnem egész nap, de azonnal el is olvadt, ahogy földet ért, még annyi nyoma sem volt, mint tegnap.

Most cukin fekszem nyakig betakarózva a közel 30 fokban (jár mindhárom légkondi), pulcsiban és éppen hogy nem fázom. Szurkoljatok hogy hétfőre elmúljon.

e

Ahogy azt már írtam, pénteken volt egy kis kiruccanásom a turizmusos osztályommal. Hogy nem voltunk olyan sokan, annak az elsődleges oka, hogy csak 10-en vannak a csoportban. Még közülük is páran hazamentek, így végül hat diákom meg én hetesben indultunk el.

A péntek reggel már nem indult jól. Felkeléskor fájt a torkom és már tudni lehetett, hogy ezt megszívom. Mivel semmiképp nem akartam kihagyni a közös programot, így nem is mondtam le. Ez akkor még elég könnyen ment. Leszámítva, hogy az estéhez közeledve egyre kevesebb hangom maradt, s egyre több zsepi fogyott, más tünet nem volt.

A hot-pot meglepően erős volt. Ezt amúgy kimondottan jól viseltem, nem csak az ízlésem okán, hanem mert határozottan helyrerakott egy másfél órára. Forró is volt, s nagyon jó fűszeres, így aztán rövid időre megoldott minden légúti eltömődést.

Kizárólag a hot-pot érdeme, hogy valamennyire még énekelgetni is tudtam, bár a minőség attól tartok, a szokásosnál is több kivetni valót hagyott maga után. Magas hangok helyett csak valami elhaló sípolás jött, ha egyáltalán jött valami.

A KTV-s helyünk is a központban volt, a belvárosi (mert van egy másik, vasúti is) KFC mellett. Kellemes, hangulatos hely, a közepes méretűnek beharangozott (amúgy másutt simán a kicsivel megegyező méretű) szobánk bérlete kb. 80 yuanbe került óránként.

Az eredetileg tervezett két egész órát nem töltöttük ki, mivel addigra már eléggé belázasodtam, s ezt a csajok is észlelték. Bár mondtam, hogy maradjunk még meg hogy egyedül is haza tudok jönni, ragaszkodtak hozzá, hogy együtt induljunk el vissza. Itt elkísértek egészen a lépcsőház aljáig, s nagyon kedvesen aggódtak értem.

Hazaérve nagyon vacakul voltam tényleg. Gyakorlatilag azonnal elaludtam, s ma délutánig pár percnél tovább az ágyat sem hagytam el. Most már a láz lement, csak hangom nincs és a köhögés nem múlik egyelőre. Zhao Shengnek írtam, hogy szerdáig ne számítsanak rám, tudomásul vette.
Addigra remélem, megjavulok.

Végül pár kép a KTV-ről. A fényviszonyok ilyen helyeken már ismertetett problémái miatt a minőséget nézzétek el ezúttal is.

Mostanában az ág is húzni látszik engem. Megint rám jött egy kiadós meghűlés, de azért nem akartam kihagyni a KTV-t a diáklánykáimmal, s ezt nem is bántam meg. Hotpotoztunk is előtte.

Holnap majd írok a dologról terjedelmesebben, de most bebújok az ágyba, s terveim szerint, ha nem muszáj, nem is nagyon fogok kiszállni hétfőig. Vagy ha nem múlik (ilyenkor még rosszabbodni szokott, a gyógyulás majd pár nap múlva), akkor szólok, hogy kénytelen leszek kihagyni az óráimat.

Mindenkinek békés mindenszenteket!

Döglődőfélben vagyok újfent. Talán némi láz is lehet, de az orrom folyik megállás nélkül, na meg a köhögés is folyamatos. Reményeim szerint azért megmaradok majd. Kicsit most mindenesetre gyengébb az életkedvem.

Az idő amúgy már egészen jó. 20+ fokok vannak nappal.

Veve beteg...

Amy etet.

Itt majd. Most nem esik jól semmi. Később.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

UPDATE: Ma már egy fokkal jobb állapotban ébredtem, bár hangom még továbbra sincs sok. Elég csúnyán megfáztam. Amy ma is hoz kaját, az asszisztensem meg valami gyógyszert, bár lázcsillapítóm van, másra meg szerintem nincs szükség. A tea fogy ezerrel, iszom, ha kell, ha nem. Korábban mindig bevált.

Sajnos tartok tőle, hogy nem ez lesz az utolsó nyavalya, ami elér, amíg itt leszek. Miután el vagyok szokva Kínától, errefelé meg pláne nem jártam soha azelőtt, védtelen vagyok, mint egy kisgyerek. A legapróbb szarságokat is elkapom, nincs kialakult immunitás. Pedig még egész büszke is voltam magamra, hogy az ideutazók szinte 100%-át elérő hasmenés (még ha higiénés problémák nincsenek is, a helyi baktériumflóra egész más, így az ismerkedős fázisban szinte elkerülhetetlen ez a fajta végkifejlet) nálam nem jelentkezett soha.
Hát, az ilyen taknyos-köhögős-lázas dolgok viszont eszerint igen, pedig amúgy nem vagyok beteges, odahaza úgy 2-3 évente egyszer ér el telente valami, amit néhány nap teázás helyre is tesz.
Remélem mindenesetre, hogy lassan itt is megedződök, aztán ilyen közjátékok nem keserítik az életemet.

Az állapotomnak köszönhetően tegnap nem tanítottam, s ma sem fogok. Holnap már talán.

UPDATE2: Az asszisztensem megjött az ellátmánnyal. Az elmúlt 10 évben összesen nem ettem ennyi gyógyszert, amit a patikus összerakott. Bár eredetileg csak C-vitamint kértem...

A zacsiban lévő adagot naponta háromszor, étkezés után. A kis sárga antibiotikumból szerencsére csak ezt a kettőt kell beszedni naponta.
Hát, ha nem mérgeződök meg, akkor ez a lórugás feltehetően helyretesz. Tessék szurkolni.

Sajnos ez a poszt nem fog képeket tartalmazni, mivel az összes fotóm katasztrofálisan vacak lett. A fényképezőn a gomb eltekeredett a nagyon közeli fókuszos felvételekhez, így aztán minden homályos. Már csak akkor vettem észre, amikor jöttünk visszafelé, úgyhogy a fotózkodást majd egy későbbi alkalommal el kell menjek megismételni.

Amúgy egy harmadéves sráccal mentem le, mint kiderült a 103-as busz közvetlenül a hídig elmegy innen.

Maga a folyó nagyon sárga volt, nem tudom, hogy csak a belemosott hordalék vagy a beleeresztett szennyeződések miatt, de állítólag telente zöldesre változik.
A forgalom szépen zajlott, amíg a hídon voltam, két turistaszállító hajó is elment alattunk, s ennek köszönhetően láttam egy vén fehér nyanyát is a fedélzeten. Uszályokból, tömegközlekedésre (helyiek által) használt vízi járművekből sem volt hiány.

A táj nagyon tuti, a hegyekkel nem tudok betelni. A túlpartra átérve láttam a hegytető fele vezető lépcsősort is, lehet hogy a legközelebb majd fel is megyek.
Hozzánk csapódott menet közben Troy két osztálytársa is, ők is meg akartak ismerni, bár megszólalni nem nagyon mertek. De ránkragadt egy vadidegen kiscsaj is, a másik nagy középsuliban elsős, s nagyon odavolt az élménytől, hogy itt egy külföldi. (Náluk nincs. Minden amellett szól, hogy én vagyok az egyetlen itt.) A kötelező fotózkodás mellett még beszélnem is kellett telefonon egy barátnőjével.

Amúgy ez egy érdekes dolog. Ha egyedül mászkálok, akkor nem rohannak így meg, de ha van mellettem kínai ismerős, akkor őt folyamatosan bombázzák a rólam szóló kérdésekkel.:)

No de hogy valami mást is mondjak: kicsit beteg vagyok. Valami hőemelkedésgyanú is fennáll, s hát taknyos is vagyok. Nem hiszem, hogy elpatkolnék miatta, de egy kicsit most kisebb az életkedvem, pár napja nem voltam sehol az óráimat leszámítva. Mostanság kicsit hűvösebbek az éjszakák, talán mert magasan vagyunk, s a szobaablakomat nem lehet rendesen bezárni. Nagyon ügyes kivitelezéssel a légkondi kivezető csöve simán a nyitott ablakon megy ki, így aztán egy közel 10 centis rés van. Másoknál láttam már olyan megoldásokat, ahol az üvegbe csináltak egy lyukat, s ott vezették ki a vezetéket. Chabuduo jól van az.
Már jelezték az igazgatónak, elvileg hamarosan megcsinálják. Télig végülis még nem para.

Na mára befejezem, mert 40 perc múlva órám lesz. A képeket amint tudom, majd bepótolom.