Ahogy arra számítottam, mégsem ért még véget a procedúra.

Pénteken ugyanis még egyszer nyomatékosan megkértem az új sulit, hogy nézzenek utána, egész biztosan nem kell-e férjemet is kivizsgáltatni, miután ha az erősen időérzékeny xinjiangi tartózkodásunk alatt derülne erre fény, az nem volna kifejezetten szerencsés.
No, mára sikerült mégiscsak kideríteniük, hogy bizony az ő nevére is szükséges az a nyavalyás papír, így aztán a napokban tehetünk egy újabb kört a már emlegetett egészségügyi intézményben.

Bár nem lep meg a dolog, azért nem vagyok túl boldog. Utálok ügyintézni járni, s ez most elvesz egy délelőttöt plusz rá három napra egy fél délutánt is. Hát, ez van...

Most már úgy néz ki, minden sínen van, s a folyamat is teljesen átláthatóvá vált.

Az eddigi esetekkel ellentétben, amikor otthonról intéztem az új munkahelyekkel kapcsolatos papírmunkát, most minden lényegesen egyszerűbbnek tűnik.
Külföldről sem bonyolult a dolog, de lényegesen hosszadalmasabb, s több lépésből áll. Olyankor a megfelelő dokumentumok - köztük az előző posztban is emlegetett orvosi vizsgálati lap - munkáltató felé történő (online) eljuttatása után ők munkavállalási engedélyt és meghívólevelet igényelnek, majd ezeket kipostázzák a leendő tanerőnek. Ezek birtokában kell a konzulátuson vízumot igényelni, amivel be lehet lépni Kínába. Ez rendszerint 30 napra szól, a lejárat előtt még egy orvosi vizsgálat jön, majd a munkáltató beszerzi a szakértői igazolványt (FEC), s miután ez is kész, irány az utolsó hivatal, ahol bő egy hét alatt beragasztják az éves tartózkodási engedélyt az útlevélbe.

Belföldről, már létező munkavállalási vízum birtokában elég sok fázis kimarad. Mivel van egy aktuális munkavállalási engedélyem, így ezt nem kell újra megigényelniük, a meghívólevél pedig eleve csak a követségi vízumigényléshez kellene, így ez is kimarad. A teendő így csak annyi, hogy a szokásos papírok mellett a FEC érvénytelenítéséről szólót kell vinni, majd ezek birtokában kiállíttatnak egy új FEC-t és ezt követően egy új tartózkodási engedélyes matricát. Legalábbis Xinjiangban így megy, de állítólag azokban a tartományokban, ahol lehetőség van a munkavállalói vízum transzferére, nagyjából eképpen működnek a dolgok.

Nekem így idén most már csak a FEC-es papír kellene. A FEC ugyanis munkahelyhez kötött. Ha a jelenlegi helyen folytatnám, úgy csak az adott könyvecskébe pecsételnének egy hosszabbítást, de mivel új helyre megyek, így az aktuálisat érvényteleníteni kell.
Első körben az itteni kolléga aggódott egy kicsit, mivel szerinte technikailag a FEC bevonása egyúttal a tartózkodási engedély visszavonásával is együtt kellene, hogy járjon, de végül kiderült, hogy nincs semmi akadálya annak, hogy ez utóbbit csak akkor vonják vissza, ha már az újat bematricázták az útlevélbe. Durván egy hónapig tudnak vele várni, viszont május közepe előtt nem tudják elindítani a FEC érvénytelenítését.

Miután ez durván egy hetet igényel, így előreláthatóan május végén lépünk le Xinjiangba két hétre, így lényegében visszaérve már csak a vizsgáztatás marad majd az itteni munkából.
A tervek szerint Urumcsiba repülünk majd, onnan pedig Akszuig vonatozunk, illetve hasonló lesz a visszaút is.

Már várom...

Tegnap az előírtaknak megfelelően visszamentem a kórházba az eredményeket igazoló jelentésért. Szerencsére tényleg gyorsak, s tartották is magukat a határidőkhöz, így a kezembe is nyomtak egy kitöltött pecsétes nyomtatványt. Hurrá, a dolog letudva, gondolhatná bárki, de ez sajnos nem így van.

A pénteki megjelenésem előtt odatelefonáltam, hogy felderítsem, képesek-e megbirkózni a Physical Examination Record for Foreigner névre hallgató, a külföldiek mindenféle beutazásához, tartózkodási engedélyéhez, ügyes-bajos dolgához szükséges űrlap kitöltésével. Határozottan állították, hogy igen, semmi probléma.
Pénteki felbukkanásom idején a regisztrációs pultnál újfent kifejeztem ebbéli kérésemet, elmondtam pontosan, mit szeretnék, ezúttal is magabiztos oké volt a válasz. Még azt is megkérdeztem, hogy biztosan van-e nekik ebből a papírból, mert ellenkező esetben nyomtatok nekik egyet szívesen, de váltig állították, hogy van, ne aggódjak, minden rendben lesz.

A fentiek ellenére is volt bennem némi kétely, hogy valóban a kérésemnek megfelelően járnak-e el, így azért vittem magammal egy kitöltetlen példányt. Az előrelátásom nem volt egészen alaptalan, mert egy másik papírt gyártottak le. A beltartalom tekintetében nincs sok különbség, de a bürokrácia őshazájában teljesen egyértelmű, hogy a legapróbb eltérés is számít.

Első körben szép nyugodtan jeleztem a hölgynek, hogy ez nem pont az a dokument, aminek a kiállítására szerződtünk. Apró értetlenkedését látva az orra alá böktem a magammal vitt lapokat - egy darabig nézegette őket, majd maga is megállapította, hogy ez valóban eltér a másiktól.
Sebaj, fizessek még 60 yuant, az üres papírt hagyjam ott, majd másnap mehetek vissza a kitöltött verzióért.

Innen egy magasabb fokozatba kapcsoltam. Még mindig halkan, de azért egy fokkal kevésbé kedvesen szóltam, hogy rákérdeztem háromszor a papírra, s egyébként meg minek kéne nekem újra fizetnem, amikor az általuk elkészített igazolást nem kértem, nincs rá szükségem, s egyébként meg eszemben sincs visszajönni, töltsék ki a megfelelő lapot még ma.

Egy darabig hápogott, tiltakozott, s ugyanazokat a dolgokat elmondtuk egymásnak még háromszor, a végére már nem voltam egészen halk. A hölgyemény keze remegett (nekem nem tűnt fel, csak férjemuram mesélte utólag), s kétségbe volt esve, de szerzett egy másik kislányt, aki újra megpróbálta ugyanazt elmondani: kellett volna vigyem a papírt legutóbb is, ezt kitöltetni 60 pénz, s csak másnapra lehet kész.


Még egy fokozottal magasabb jött, itt már rendesen kiabáltam, mire végül szólt, hogy foglaljak helyet, ő meg megkérdezi a főnökét. 
Végül egy két percen belül (tényleg nem volt több!) visszajött a kitöltött új lappal, s mehettünk a dolgunkra.


Elindulván hazafelé vált világossá, hogy kívülről szokatlan lehetett a történet, amikor férjem próbált nyugtatgatni. Bár ő azt gondolta, hogy valami hatalmas botrány van kialakulóban (a kínai "veszekedésből" nem értett semmit, csak azt látta, hogy egyre emelkedik a hangerőm), csak egy átlagos ügyintézés zajlott Kínában. Az élet rendje, semmi extra, nekem fel sem tűnt.

Ma volt szerencsém egymagam (vagyis férjestül, de hangsúlyozottan mindenféle intézményi háttér nélkül) megjárnom a szeptemberben már egyszer meglátogatott kórházat, hogy újfent alávethessem magam a szokásos orvosi vizsgálatoknak.

Kicsit döcögősebb ügyintézésre számítottam, de meglepően könnyen ment minden. Xinjiang javaslatára ejtettem meg itt, Wuhanban a procedúrát, mivel feléjük állítólag sokáig tart az eredmények kiértékelése, no meg mert nem volna túl életszagú emiatt még egyszer pluszban meglátogatni őket. 

A labor is kész lesz keddre, így igazán gyorsan le lesz tudva ez is.
Most nincs szezon, így aztán sorban állni sem nagyon kellett, az egész folyamat egy órán belül véget ért regisztrációval, kis ablaknál fizetéssel, az öt vizsgáló megjárásával és a vizsgálati lap leadásával együtt.
Az egyetlen bökkenő még életem párjával lehet. Az "ujgurok" szerint őt nem kell lecsekkolni ezúttal, ezt állítólag az ottani hivatallal is egyeztették, de én elég erősen arra gyanakszom, hogy idővel majd kiderül, hogy mégis. A mostani suli külföldiekkel foglalkozó kollégája hihetetlenül precíz és tényleg mindent flottul végzett el, de a tapasztalataim alapján ő a ritka kivételek egyike, míg az iskolák hasonló embereinél úgy általában erősen fel szokott lépni az inkompetencia.

No, de ha be is igazolódik a gyanúm, nagy baj akkor sem lesz. Bár nem szívesen fordulok még egy kört, de az mindenképp biztató, hogy három munkanapon belül elkészülnek, így emiatt nem nagyon várható ez esetben sem nagyobb csúszás.

A többi papír beszerzése is megvan, hamar legyártották a referenciámat is. Sikerült problémamentesen megoldani az eltávot is, minden gond nélkül belementek, s ha minden igaz, jövő héten már bele is kezdek az elmaradó óráim pótlásába.

Pörgök. És ezt kifejezetten élvezem.

Véget ért az idei bürokratikus kör is, a múlt héten végre elkészültek a tartózkodási engedélyek, s megkaptam a szakértői igazolványomat is. Egy évig ilyen téren pihi lesz már.

Opcionális házhoz menés a pofonokért azonban még akad. Régi siralmam volt a netes vásárlás kínai kivitelezése. Oké, a bankoktól beszerezhető usb-s kütyü megoldást jelent, de sosem szerettem használni, mert aránylag macerás, s manapság, az okostelefonok világában eléggé ósdi kezelése a problémának.

Kínaiként a helyzet könnyen orvosolható lehetne. Ott van az egyre elterjedtebb wechat-es (kvázi helyi facebook) fizetés, de a regisztrációhoz kellene kínai személyi igazolvány, ami nekem értelemszerűen nincs.
A másik, amúgy is lényegesen szélesebb körben, a kínai weben gyakorlatilag mindeütt használható módszer az alipay.
Külföldiként ide sem egyszerű regisztrálni, mert alapértelmezésben ehhez is szükség volna személyire. Némi kínai nyelvismeret, s az oldal kitartó böngészése mellett a külföldieknek szóló lehetőség is kibogarászható, de nem egyszerű.

Nagy nehezen azért átvergődtem magam a felületen, a regisztrációval boldogultam is, a hitelesítés azonban már egy másik történet. Kínaiaknak ez sem nagy kunszt, számukra elég, ha megadják a kártyaszámukat, s az adataik egyezése esetén máris hozzárendeli a rendszer azt a felhasználónevükhöz. 

Külföldieknél ez sem így zajlik. Nekünk többek között beszkennelt útlevéloldalakat is virítani kell, s a számlaadatok megadása sem elegendő. Az alipay esetünkben küld egy aprócska összeget a számlára, ennek pontos összegéről még nyilatkozni kell.

Már, ha eljut idáig az ember.

Én egyelőre megrekedtem a regisztrációnál, mivel a rendszer a bank kiválasztásánál nemes egyszerűséggel nem kínálja fel az ABC-t, hiába az egyik legnagyobb, országos bank. Helyiek az ABC-s kártyájukat is ugyanúgy használhatják.
Némi mérgelődés után aztán inkább átbogarásztam a listát, s el is mentem a hozzánk legközelebb lévő, Industrial Commercial Bank of China (ICBC) fiókjába. Cirka háromnegyed óra ügyintézés után a bankos fiatalember feladta a küzdelmet, s elnézést kért. Pontosan nem értettem, miért is hiúsult meg a számlanyitás, de ahogy elnéztem, ő sem.
Kellően tanácstalan feje volt, telefonálgatott is, a fiókvezető is ott okoskodott, de beletört a bicskájuk.

Van még két lehetséges bank elérhető közelségben, ma majd bemegyek a Bank of China-hoz (BOC). A BOC a legnemzetközibb kínai bank, meg egyben a jegybank is, szóval remélhetően megbirkóznak a feladattal, ha már olyan hatalmas fegyvertényekre is képesek, mint a valutaváltás.

Hogy aztán az új számlám birtokában sikerülni fog-e az alipay-jel való összekapcsolódás, az majd kiderül. Mindenesetre már kissé kezdem unni a dolgot, úgyhogy ha ez sem működik, akkor hagyom a fenébe, s marad az USB-s banki kütyü. Hamarosan kiderül...

A Kínába munkavállalóként történő kijutás mikéntjéről írtam már épp eleget. Egy kisebb hivatalozós kör azonban vár még a külföldire az érkezés után is.

Miután az importált egyedek itt szakértőként dolgoznak, így be kell szerezni a Foreign Expert Certificationt, röviden FEC-t. Ehhez kell egy orvosi vizsgálat, amit rendszerint nem sokkal az érkezés után megejtenek. Nagyjából az otthon már elvégzett, a munkavállalási engedély beszerzéséhez szükséges ellenőrzés megismétléséről van szó: vérvétel (elsősorban a HIV kiszűrésére), EKG, tüdőröntgen, látásvizsgálat, vérnyomás-, magasság- és testsúlymérés tartozik bele. Direkt a külföldiek ilyen céljaira hasznosított intézményekről van szó, tartományonként fordulnak elő.

A vizsgálati eredményekkel plusz a kitöltött igénylőlappal aztán már igényelhető a FEC. Itt ezt elintézték személyes közreműködés nélkül, de olykor magukkal hurcibálják a külföldit az erre a célra szolgáló hivatalba. Egyes tartományokban itt csekkolják le a benyújtott dokumentumok hitelességét. Helyenként ez kimerül a diploma, anyakönyvi kivonatok, stb. szemrevételezésében, másutt a diplomáciai felülhitelesítést is itt kell bemutatni. Megint másutt csak újfent be kell vinni a fénymásolatokat, s ezzel be is érik.

A FEC birtokában kell aztán beszerezni a tartózkodási engedélyt. Ez egy, a vízumhoz hasonló, az útlevélbe ragasztandó matricát jelent, s egyúttal az útlevél náluk pihentetését pár hétig. Itt személyes megjelenés szükséges, de a munkáltató megszervezi ezt is, a waiguoren nyugodtan sodródhat az árral.

Miután idén függő családtag is van velem, így immár az árakkal is tisztában vagyok. A munkáltató értelemszerűen csak az én költségeimet vállalja át, az esetleges kísérőkét nem. Az orvosi vizsgálat 240, a tartózkodási engedély pedig 400 yuanbe kerül. Utóbbi igénylését tegnap ejtettük meg, így egyúttal a hercehurca is véget ért. Egy tanév erejéig biztosan...