Sajnalom, hogy nem jelentkeztem, de nem vagyok a topon. Picit mar javulok, de az erzes messze van az idealistol. Iso sulijaban sem melozom szerdaig, remelhetoen addigra felepulok.

Itt vagyunk már tegnap óta, s ma már a munka is lezajlik. Részletesen majd csak otthonról fogok írni, mert elég rendesen meg vagyok fázva. Shenzhenben kezdődött, de itt éli csak ki magát a nyavalyás igazán.

Az életkedvem ennek megfelelő, de reméljük hogy hamar helyrejövök majd.

Ami azt illeti, elég korán nekivágunk. A gép csak délután fél 1-kor indul Hongkongból, de ki is kell érni a reptérre,  s azt sem tudom, hogy a határátkelésnél lekapcsolnak-e egy negyed-fél órára szokás szerint. Bár legutóbb Guangzhouban az ottani illetékes biztosított róla, hogy erre többet nem fog sor kerülni, ezt majd élőben kiderítjük.

A határig metrózunk majd onnan még megyünk két megállót már a hongkongi metrót használva, hogy végül buszra szálljunk a reptér felé. Létezik ugyan egy direkt a reptérre járó metróvonal is, de egyrészt ez nagyságrendekkel drágább, másrészt még csak időt sem nyerünk vele, mivel ez utóbbi igénybevételéhez előbb be kéne bumlizni a központba.

A Hongkong Airlines röppent minket Bangkokba, s majd a visszaúton is velük jövünk. Rövid, kevesebb mint három órás szállingózás lesz, s mivel Thaiföldön egy órával kevesebb van, már 14:05-re oda is érünk, ha tartják magukat a programhoz.

A reptéren aztán már várnak minket a céges emberek, akikkel azonnal el is gurulunk Pattayába, ami szintén hasonló időt vesz igénybe, bár a hosszadalmasabb felét már a Pattaya belterületén, a szűk utcákon való araszolás jelenti majd. Elvileg egy négycsillagos hotelben kerülünk elszállásolásra, a neve alapján másikba, mint legutóbb.

Feltehetően remek internetelérés is rendelkezésre áll majd, így legközelebb valószínűleg már Pattayából jelentkezem.

Szombaton volt utoljára órám Iso nyelvsulijában. Mármint nem végleg, csak egy rövid időre, mivel megint jön a Qingming, s ennek következtében pár napig szabadságon vannak az emberek.

Már a szombat sem volt normális nap, mert aznap zajlott le valamelyik nap helyett a tanítás az állami intézményekben, így csak két délutáni óra volt, egy nekem, egy Iso-nak.
Mivel szerdán megyünk Thaiföldre, így én majd csak szombaton állok munkába megint, így aztán most egy hétig nem tanítok. Valahogy kibírom, főleg, hogy a fizumat nem érinti a dolog.

Pattayától, tekintve hogy egyszer már láttam, nem várok túl sokat, s időm sem nagyon lesz, mivel gyorsan fordulunk, de azért feltehetően nem lesz rossz. 7/11-es szendvicseket enni különösen nem. Bár nem panaszkodom, a nyelvsulim mellett akad egy pékség, ahol európai ízű bagettek és kenyerek, bucik is vannak. Ennek hatására sikerült már néhány igencsak kiadós hamburgert létrehozni itthon. Csak az alakomnak nem előnyös, de az íz nagyon jó.