Ma ezerrel havazik. Örülök, hogy kedden végre melegebb éghajlatra távozunk, mert már attól fázok, ha kinézek az ablakon.

Örömmel jelentem, tegnapra tökéletesen jól lettem. Ez részben nagyszerű, másrészt meg az előzményeket ismerve némiképp idegesítő.

Nem akarok itt dekkolni még egy hónapig, így aztán körbenézelődtem, mit lehetne tenni. Miután ez két külön jegy volt, az oda- ill. visszaút, nem igazi retúr, így gyakorlatilag csak a KK-ba jutás lehetőségét buktuk el, haza még jöhetnénk. Csak ahhoz előbb ki kell jutni...

Újra megvizsgáltam az AirAsia-t (az árai jók, de amúgy ritka szutyk egy cég, rugalmatlanok, mint a fapadosok általában - valamit valamiért), s kiderült hogy 1-2 napra még akadnak elviselhető áron jegyek.

Nem bonyolítom tovább a sztorit, a lényeg: kedden megyünk. Még így is marad több mint két hét, ami azért nem rossz.

A program erősen meg lett nyesve, részben az anyagiak kompenzálása, részben a beszűkült szálláslehetőségek miatt: végig Sabah, Kota Kinabalu lesz a helyszín, onnan mászkálunk a környéken. Brunei és Sarawak kimarad, de biztos vagyok benne, hogy így is szuper lesz.

Szóval, Borneó mégsem marad el.

Említettem már a napokban, hogy közel sem vagyok a topon és ez a csúnyának ígérkező megfázás igencsak rosszkor csapott le rám.

Nem volt még ilyen helyzet korábban, de azt nem gondoltam, hogy végül nem megyünk, Tegnap tényleg erőt vettem magamon és kimentünk időben a reptérre, az ottani események azonban már erősen próbára tették az állóképességemet. Igen, mert konkrétan nem nagyon bírtam állni, egyáltalán nem voltam jól, ezzel együtt páromnak dőlve voltam egy másfél órát, amikor elkezdődhetett egyáltalán a becsekkolás. A reptér nemzetközi terminálja egy vicc. Két ellenőrzés után lehet bejutni a becsekkolós részre, s addig nem is engednek be, csak közvetlenül az induláskor.

Odabenn már egy pár fokkal melegebb volt, de még egy óra volt, mire becsekkoltunk majd átmentünk a biztonsági ellenőrzésen. Onnan már egyből szállni kellett a buszba, mert így is épphogy az indulás idejére értek be az emberek.

A busz tette aztán be teljesen a kaput. Addigra már teljesen szarul voltam, s hiába majdnem utolsóként szálltunk be, még legalább tíz percet álltunk a járműben is, mialatt mindhárom ajtó tárva-nyitva volt és ömlött be az éjszakai -5-6 fok.

Éreztem, hogy kezdek rosszul lenni, s ha sürgősen nem ülök le, baj lesz. Négyórás repülőút várt volna ránk, azt követően még legalább 4 óra a reptéren, ha nem akarunk maláj taxishiénákat etetni, s szállás csak délutántól. Ott és akkor úgy éreztem, hogy nem vállalom be, s inkább maradok. A váróban aztán leültem egy székre és egy bő negyed óráig nem érdekelt, hogy mit magyaráznak. 

Némi reptéri segítséggel kijutottunk, adóztunk a helyi taxishiénáknak, aztán nagy nehezen hazaértünk és du. 1-ig aludtam. KK-ban kb. leghamarabb ekkora kerültem volna ágyba.
Bónusz adalék, hogy valahol még a pénztárca is lett veszítve, szerencsére csak cirka 30 yuan volt benne.

Ma sem vagyok valami fényesen, de azért a tegnap esténél jobb. És most már étvágyam is van, ami az elmúlt 3 napban nem jellemzett egyáltalán. 

Sajnálom, hogy így alakult, de már nem tudok mit csinálni. Lehet, hogy nem lett volna baj, de nem akartam megkockáztatni, hogy összeessek mindenki előtt. Pláne, hogy a gépen legyek rosszul.

Sajnos így a repjegy árát is buktam, a szállásokat vissza tudtam mondani. Ez lesz az első holdújévem Kínában, amikor házon belül leszek.

Bármily szomorú is, mégsem jutottunk el Borneóra. A részletekkel majd talán holnap. Nem ez volt a kedvenc napom.

Sokat nem javultam, egész nap alszom, szóval ez így izgalmasnak ígérkezik.

Éjjel 11:55-kor megy a gép, így mi nyolckor indulunk. Kinn mínuszok vannak, ezért kerítettünk magunknak egy embert, aki autóval kivisz.

Nem tudom, mennyire leszek aktív az első napokban, tekintve hogy szerintem ott is csak az ágyban fogok fetrengeni. Remélem, azért max. egy héten belül elmúlik ez a kórság.

Leszek viszont Facebookon többet. Malajziában elérhető, s egyszerűbb ott megosztanom 1-2 képet, mint előzőleg feltöltögetni ide.

Azt nem mondom, hogy nagyon sok kedvem van elindulni...