Nem kéne ezeréves népszerű cikkeket előbányászni egy erről a felületről deklaráltan távozó blogról.

Tessék írni sajátot.

Támogasd a távozó újságírók új lapját!

 https://tamogatas.telex.hu

Ma kicsekkoltunk Pattayában, majd újra Bangkokban kötöttünk ki. A tegnap esti tivornya helyett én aludtam, de ez nem minden, a bloghoz valamilyen szinten köthető személyről mondható el.

Bangkokban visszahoztak a már előzőleg is használt puccos hotelbe, s most már nincs más dolgunk, mint kivárni a hazamenetelt (25-ét), s ehhez a korábbi költőpénz dupláját is hozzám vágták. Valószínűleg jól sikerült a tegnapi pattayai parti.

És ma kaptam a 7/11-ben kávés mogyorót, amint megettem, majd beszámolok róla, milyen lett. A feltorlódott írnivalóimat pedig majd lassan, de biztosan igyekszem pótolni.

Lezajlott az esemény, a munkának vége. Kicsit kimerült vagyok, úgyhogy bővebben majd csak holnap nyilvánulok meg.
Határozottan nem rossz ez az állás.

Most már bő egy órája Pattayában vagyunk. Az eseményünk holnap lesz, ahol én is beszédet mondok majd, addig pihenés meg gyakorlás. Este a tolmácsokkal való összeolvasás próbája lesz.

Pattaya jó helynek tűnik. Nem Krabi és az a környék, de határozottan jobb a feeling, mint Bangkokban. A 26. emeletről pedig nagyon jó a kilátás.

Bevallom hősiesen, a turistáskodás elmaradt.
Fél 5-kor kászálódtam csak ki a szobából, majd találkoztam a kollégával, s elmentünk enni. 7/11-es szendvicsek lettek ma is a menü, de Kína után ezt nehéz megunni.

Kerestünk egy kis beülős helyet is végül (bár ebben az üzleti negyedben ez nem annyira egyszerű), majd egészen mostanáig trécseltünk a világ dolgairól. Ő sörözött, én Mai Tai koktélokat ittam.

Bangkok ezen része nem kimondottan impresszív (fenn), a koktél ellenben finom volt (lenn)

Holnap reggel kijelentkezünk és megyünk Pattayára, ahol holnapután este a rendezvényünk zajlik majd.
És hogy a régi olvasóknak is okozzak egy kis meglepit: a kolléga amúgy nem más, mint virágelvtárs.

Pénteken még tettünk egy rövid utazást Ala'ertől délre. Erre majdhogynem Hotanig semmi nincs, csak a Taklamakán homokja.
Még délebbre rendes dűnés, a természetfilmekben látottakhoz hasonló sivatag van, de már Ala'ertől egy órányira is ilyen a táj.

Szóval, szombat hajnalban elhúztuk a csíkot. Rendeltem egy kocsit, ami már hajnali négykor várt minket az északi kapunál, s azzal elrobogtuk Akszu repterére.
Akszuban aztán időztünk egy kicsit, majd Urumcsi jött, ott pedig a szerény szállás felfedezése.

Az adott helyen nem volt a teljes időre szoba, így onnan ma reggel korán ki is cuccoltunk, s átmentünk a másik szállásra, ahol férjem él 26-ig. Én kibuszoztam a reptérre, majd Chengduig meg sem álltam.

Ja, a reptér. Valami nem teljesen világos oknál fogva a szokásosnál is vagy tízszeres mennyiségű rendőr meg különleges erő volt a hármas terminálnál, s olybá tűnt, mintha épp csak az érkezésem előtt nyitották volna ki újra, mert kongott az ürességtől. Vagy valami esemény lehetett vagy csak gyakorlatoztak, nem tudom.

Urumcsi és Chengdu között az út több mint három óra, s meseszép tájak felett vezet át. A sivatagi meg egyéb száraz tájak feletti repkedés hatalmas előnye, hogy nincsenek kilátást akadályozó felhők, s így egészen meghökkentő látványban lehet az embernek része.

Galéria szép tájakkal

Chengduba érve újra Szecsuánba kerültem, bár ezt nem sokáig élvezhettem, miután csak két órám volt átszállni, s ebbe még a két terminál közötti cirka 10 perces séta is bele kellett férjen.
Benn, már a csekkolás után éltem a duty-free előnyeivel, s meghökkentően olcsó, a legolcsóbb kínai cigarettákkal versenyképes árban lévő Kent márkájú füstölnivalót szereztem be.


Chengduig a China Southern, onnan pedig a China Eastern légitársasággal jöttem. Ez utóbbi út mintegy négy órán át tartott. Némi útlevél-pecsételgetés meg csomagfelvétel után megjelentem a megbeszélt randevúhelyen, ahol elvileg össze kellett volna engem szedni. Végül kiderült, hogy az ezzel megbízott utazási iroda megfeledkezett rólam, így taxiztam. Egy jókedélyű, kedves bácsika hozott, aki kifejezetten jó fejnek bizonyult.


A hotel egészen kimagasló, abszolút semmi panasz, bár a tetőtéri medencét épp felújítják, s emiatt nem használható. Fájó pont, de majd valahogy igyekszem napirendre térni efelett.
Megdobtak tízezer baht költőpénzzel is az ittlét idejére, s kiderült, hogy érdemi munka csak 21-én lesz, Pattayában, ahol beszédet is kell majd mondanom.

Holnap így szabad leszek, s emiatt valószínűleg majd kóválygok egyet a városban valamerre. Ébredési időtől függő mennyiségben.

Jó újra Thaiföldön lenni, a 7/11 helyben megszendvicssütőzött szendvicsei (27 baht) még mindig iszonyú finomak. Az ötcsillagos szálloda recepciója előtt elhaladni a 7/11-es szatyorral pedig megfizethetetlen.

Közben ideértem.
Az éjszakát Urumcsiban töltöttük el, majd ma Chengdun át iderepültem, amíg férjem az ujgur tartomány székhelyén tartja a frontot.
Terjedelmesebb beszámolóval holnap jelentkezem, de minden szuper, jelentem!

Előbb Akszuba, ahonnan délután hatkor indul a gépünk Urumcsiba. A cuccokat már nagyjából összepakoltuk, 1-2 simítás van még hátra.

Xinjiang hiányozni fog, az egyetem nem.

Kashgár, vagy kínai nevén Kashi Kína legnyugatibb csücskében, a pakisztáni határ mellett található Xinjiang déli részén. Dél-Xinjiang nagy részéhez hasonlóan csaknem teljesen nemzetiségi terület, a lakosság 90%-a ujgur.

Kashgár, bár gyakorlatilag a világ végén fekszik, fontos turistadesztináció, mivel óvárosa a legjobb állapotban megmaradt a maga nemében egész Közép-Ázsiában. Ennek megfelelően akadnak olcsó, külföldiek fogadására is alkalmas szálláshelyek is szép számmal, ahol hálótermi ágyakat és privát szobákat egyaránt találni, mi ez utóbbival éltünk, 130 yuanért egy éjszakára.
Noha tényleg nagyon messze van mindentől, tőlünk, Ala'erből, miután mi is délen vagyunk, már belátható időn belül megjárható. Az út Akszun keresztül vezet (cirka 1,5-2 óra), majd Akszuból már ízlés szerint választható busz vagy vonat is, miután ez utóbbit bő másfél évtizede megépülték már.

Mi vonatoztunk, mivel ez gyorsabb és olcsóbb is, mint a busz. Akszuból naponta 5 járat közlekedik, egy részük Kashgárban be is fejezi az útját, míg néhány egy aránylag újkeletű toldásnak köszönhetően tovább gurul Hotanig (Hetian).
Urumcsiból, Xinjiang székhelyéről indul mindegyik, de amíg az Akszu-Kashgár táv csupán 5-7 óra, addig a messzeségből ez csaknem egy nap. Urumcsiból így érdemesebb repülni, merthogy Kashgár mellett reptér is van (gépek csak Urumcsiból meg van talán egy nemzetközi, pakisztáni járat is).

Kashgár oázisvárosként kezdte meg a karrierjét mintegy kétezer éve, s azóta volt már a legváltozatosabb uralmak alatt is. Kína fennhatóság alá véglegesen az utolsó, Qing-dinasztia regnálása során került. Bár valaha lakói a buddhista hitet gyakorolták, az eltelt évszázadok alatt teljesen az iszlám befolyása alá került. Ennek megfelelően a helyi nők jellemzően fátylat hordanak, s a férfiak fején is ott virít a sapka.

Kashgár legnagyobb vonzereje a még egy évtizede is kiterjedt óvárosa volt. Mostanra ennek nagy részét elbontották, s egy kisebb területet hagytak meg eredeti állapotában.
A 15. században épült Id Kah mecset a legnagyobb Kínában, s kifejezetten fotogén. Napi szinten 10, de alkalmanként 20 ezer hívőt is fogad, egyértelműen funkcionáló imahely. Ugyancsak kiváló fotótéma a minaret, amelyet éjszaka szépen megvilágítanak.

Miért rombolják le az óvárost?



A kashgári óváros módszeres ledózerolása nemzetközi szinten is sok helyütt felháborodást szült. Bár első körben a kínai kormányzati brutalitás egyértelmű bizonyítékának, az ujgurok elleni elnyomás eszközének tűnik, a helyzet, mint Kínában oly sokszor, ennél összetettebb.
Kína segélyek, s gazdasági fejlesztések tömkelegével igyekszik az ujgur terrorizmus vitorlájából kifogni a szelet. Kashgár régi negyedének felszámolása épp ennek a része. 
A pusztító szecsuáni földrengés mutatta meg, s hívta fel az illetékesek figyelmét arra, hogy a nem megfelelően felépített házak milyen kockázatot jelentenek, s mennyivel megdobják a halálozási mutatókat. A többnyire engedély nélküli építmények felszámolása Kashgárban ezután kapott hatalmas lendületet. Kínai részről ráadásul kifejezetten odafigyeltek a helyzet kezelésére, mert a felszámolásra kerülő, amúgy komfort nélküli ingatlanok lakói kivétel nélkül sokkal színvonalasabb új lakásokat kaptak, térítés nélkül. Ezért aztán teljesen értetlenül állnak a kiváltott helyzet láttán, a kínaiak valóban nem értik (nem szabad elfelejteni, hogy egy olyan népről beszélünk, amely a saját műemlékeit is előszeretettel lerombolta, s ezek nyugati értelemben vett értékét nehezen fogja fel), hogy az ujguroknak ezen mi nem tetszik. 
Merthogy nekik legalább annyira nem tetszik, mint a nemzetközi szervezeteknek. A kínaiak zavarát ráadásul csak növeli, hogy még az sem különösebben hatja meg a többi érintett felet, hogy a lerombolt óváros helyére muszlim stílusú, de modernebb kivitelezésű új épületeket húznak fel. (Nehéz is lenne megértetni ezt egy olyan országban, ahol a műemlékek nagy része beton replika.)
A terv kivitelezését mindenesetre már nem akadályozza meg senki, s az eredeti formában megmaradt kicsiny óváros épületeit valóban igényesen restaurálják.

Az egykori Selyemút fontos állomásaként Kashgár híres egész Közép-Ázsia legnagyobb vasárnapi vásáráról is. Bár nem vasárnap voltunk, a többi napon is kiterjedt és tele van emberrel. Bár mint írtam, a város egyre izmosabb üzletága a turizmus, a vásár elsősorban nem nekik, hanem a helyieknek szól, s valóban eredeti funkciójában működik.

Kicsit más jellegű nevezetesség, de Kashgárban van Kína egyik legnagyobb, még álló Mao szobra is. Majdnem 20 méteres, így nehéz elvéteni.


Képek a galériában (egyelőre ennyi, majd még bővül, vacak a net, s nem enged feltölteni).

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!