Holnap sajnos már indulunk hazafelé Kínába, s jövő héttől már elvileg tanítás is színesíti a kis életemet.
Kota Kinabaluból valamivel délután 6 után indul a gép, a szállást pedig 11-ig kell elhagynunk. Miután a kínai időjárásnak is megfelelő, réteges ruházatunk is jött velünk, kabáttal szambázni a 35 fokban pedig nem szeretnék, így egyből a reptérnek vesszük majd az irányt, s ott várjuk meg a gép indulását.
Az elmúlt napok publikálhatósági szempontból meglehetősen szegényesek voltak, ezért is nem nagyon írtam. Az évfordulónkat ünnepeltük, s egyúttal egy leánykérésre is sor került a jeles napon. Tudom, kicsi furán kusza ez a helyzet így most, hogy most akkor vőlegény vagy férj, de nyáron elvileg majd rendeződik odahaza a dolog.
A cuccokat nagyjából összepakoltuk, s egy közeli önkiszolgáló mosodában a szennyes kérdését is rendeztük. Holnap a reptérről majd még belejelentkezek, s aztán újra jön Kína.
Egy kis összegzés is várható még Sabah-ról, de ezt majd már csak Kínából írom meg. Nem nagyon akarok visszamenni...
