A kínai sulik rendszerint rendezik a waiguoren elhelyezését. Többnyire biztosítanak szolgálati lakást vagy esetenként, amennyiben ez nem megoldható, adnak egy erre a célra szolgáló összeget, cirka 1000-1500 yuant, amiből a külföldi maga bérelhet egy kuckót. Az összegek természetesen nagyban függnek attól, hogy hol van a munkahely: Shanghaiban egész mások a lakásbérleti árak, mint egy kisebb tartományszékhelyen, esetleg még ennél is apróbb településen. Néha még az is játszik, hogy a munkavállaló választhat, hogy kéri-e a lakást vagy inkább a pénzt és önmaga bérel.
Itt nálunk és az eddigi másik két munkahelyemen nem állt fenn a bérlési opció, de ez különösebben nem is ejtett kétségbe.

A biztosított lakás rezsije szintén szerződésfüggő. Előfordulhat, hogy az intézmény viseli a teljes áram- és vízfogyasztást, de gyakoribb, hogy szabnak valamiféle limitet, s kizárólag annak erejéig viselik a terheket. Fengjieben ők álltak mindent, Xianningben az áram költsége volt limitálva 300 yuanben havonta, míg itt áramra havi 500, vízre havi 100 yuan juttatásunk van.

Xianningben ez úgy nézett ki, hogy havonta küldték a számlát, ami, ha túllépte a 300 yuant, akkor a fennmaradó részt ki kellett fizetni. Regéltem párszor a chabuduo kivitelezésekről, a nyílászárók katasztrofális állapotáról és a fűtés hiányáról, így aztán két téli hónapban is sikerült cirka 500 yuannyi fogyasztást generálnom. Sajnálatosan az sem hatotta meg őket, hogy összességében a 10 hónapra belefértem volna a 3000 yuanes keretbe - mindig csak az adott hónap volt mérvadó, kevesebb fogyasztás esetén nem lehetett átvinni a fennmaradó részt.

Itt most elég szépen állunk. Előre fizetős rendszerben működik minden közmű, ha elfogy a megvásárolt mennyiség, kikapcsol az áram vagy elfogy a víz. Előre feltöltöttek 2500 yuannyi áramot és  500 yuannyi vizet, vagyis a féléves hozzájárulást - még egy ilyen majd jön februárban. Van kis csipogós kártya, amit a mérőkhöz érintve leolvasható a még hátralévő mennyiség.
Kínában az áram és a víz is olcsó, így aztán ez az összeg most mintegy 4300 kW áramot és majdnem 400 m3 vizet jelent, utóbbiból jó, ha az egyharmadát el tudjuk dorbézolni. Az eddigi fogyasztás alapján az áram is max. havi 250 kW-tal játszik, annak ellenére, hogy a vízmelegítő folyamatosan üzemel és egyelőre áramot használunk a főzéshez is. Tény, hogy légkondizni nem nagyon kellett még, mert akkora kánikula már nem volt, ráadásul itt a 25.-en állandóan fúj a szél, s ha mindkét oldalon nyitva vannak az ablakok, akkor folyamatosan jár a levegő.
A tél persze még lehet durvább, egyelőre tapasztalat híján fogalmam sincs, mennyit érnek majd ezek a radiátorok, s azt sem tudom, hogy milyen hosszú ideig fűtenek. Az ablakok mindenesetre jól zárnak és dupla üveg van bennük, úgyhogy szerintem jobb esélyekkel megyünk neki a hidegnek. Akárhogy is, ha be is kell izzítanunk a légkondikat is fűtés céljából, akkor is egészen kevéssé valószínű, hogy elfogyasztanánk a kifejezetten nagyvonalú keretet.
A hozzájárulás mértékét amúgy állítólag a korábbi rekorder, amúgy egyedülálló külföldi fogyasztása alapján kalkulálták ki. Őszintén megmondom, hogy elképzelésem sincs arról, mit művelt, hogy ezt össze tudta hozni...

A csipogtatás nem ér véget a mérőórák leolvasásával. Csipogós a gázóra is, amihez a kártyát majd holnap kapom meg, ezt a suli fizeti. A gáztűzhely az egyedüli fogyasztó.

Ugyancsak csipogós rendszerben működnek az iskolai menzák: ehhez még egy kártya kell, amit kedden adnak oda. A kampusz területén bőségesen fellelhető, erre a célra szolgáló kis automatákon a bankszámláról közvetlenül feltölthető, majd vásárláskor pittyegtetendő.

A legjobb csipogós marad a végére. Legalábbis ez a kedvencem. A kampusznak van jópár kapuja, ahol többnyire gépjárműforgalom is zajlik, s őrök felügyelik a rendet. Azonban közvetlenül a házunk mellett is el lehet hagyni az egyetemet egy pici kapun, ahol kis kulcstartós pittyegővel lehet kijutni. Ilyenjük csak a lakóparkos embereknek van. Okos csipogó, mivel egyúttal a késői órákban már zárt lépcsőházba is beenged, értelemszerűen csak a sajátunkba.

Kényelem mindenek felett!

Lakóhelyünk kinn van a prérin, a legközelebbi metrómegállótól mintegy félórás útra. Ebből sok hátrányt nem érezni, mert gyakorlatilag errefelé is van minden, s a harmincemeletes házak és az 500 méterenkénti szupermarketek sem keltik a countryside életérzést (diákjaim használták ezt a kifejezést), csupán MCDonald's és nyugati ételeket is tartó üzletláncok felkeresése céljából nem optimális a vidék.

Ellenben tágas, zöld, s nincs minden beépítve. A levegőnk is kiváló.

Ma viszont bebuszoztunk a 758-as járattal a Guanggu térre, ahol már metró is van, s ahonnan Wuhan belterülete lényegében elkezdődik. A hely nemzetközi nevén Optics Walley, s bár kaliforniai testvérétől messze áll, Kína egyik vezető technológiai fejlesztési zónája. A napelemek fejlesztése terén például világszínvonalat képvisel.

Maga az Optics Walley nem kis terület, mi a főtérre gurulunk be a busszal, ahol pláza meg miegymás van, meg átépítés alatt álló részek. A szimbolikus tornyok megvannak így is, így némi képalapanyag azért jutott. Kattintásra a galéria nyílik. 

Két osztályom elviselhető létszámú, huszon- illetve harmincvalahány gyerkőcből épül fel, őket úgy hagytam, ahogy vannak. Mellesleg velük minden héten két duplaórám is van.

A másik három osztály viszont (mert a kettővel korábbi bejegyzésben rosszul írtam, nem 4, hanem 5 osztályom van - első hetem ez még csak, nézzétek el) meglehetősen népes. Nem fengjiei középiskolai szinten az, de 43-50 tanuló van bennük. Ezeket innovatívan szétbontottam kettőbe, A és B csoportot kreálva belőlük, s ezek majd felváltva járnak be az órákra, hogy valamit kezdeni is lehessen velük. Noha ez az én terhelésemet nem csökkenti, az itteni intézményi rugalmatlanság miatt fű alatt került kihírdetésre, másképp biztosan belekötnének. Miután ez már felsőoktatási intézmény, így olykor nem példanélküli, ha nincs mindenki jelen minden órán, így aztán, hacsak direktben nem számolnak be róla, nincs esély a lebukásra. A kölyköknek is jobb így. Túl a nyilvánvalón (feleannyi órára kell bejárniuk), lényegesen több esélyük is van megszólalni, s csak úgy elbújniuk sem lehet a tömegben.

A másik újításom már aggályosabb, de Xianningben sem derült ki, itt pedig az eltérő méretek miatt lényegesen kevésbé tűnik fel minden. A pénteki egy szem órámat ugyanis átpakoltam a keddi egy szem órám mögé. A diákság sem bánja, hogy hamarabb köszönt be a hétvége, ahogy én sem. Hivatalosan ez sem kerül kérvényezésre, miután ez is olyan problémát jelentene, amitől azonnal lefagyna az agyuk, s nem tudnák elhelyezni a kialakult rendszerben.

Szóval jövő héttől már csak négy napon tanítok. Remélhetően ez így is marad.

A kínai netcenzúra tovább szigorodott: legutóbbi itt-tartózkodásom óta a guglinak teljesen sikerült összekapni a helyi hatóságokkal, így most már egyáltalán nem elérhető semmiféle guglis termék.

Kisebb-nagyobb leállások korábban is előfordultak, de pl. a gmail tökéletesen működött. Na, most már nem.

Ami miatt ez idekívánkozik a blogra az az, hogy a blog.hu-s accountom egy gmail-es fiókhoz van hozzárendelve, így az értesítéseket is oda kapom. Ha valaki privát üzenetet küld, azt így nem kapom meg. A hozzászólásokról szóló értesítéseket sem, de az még nem annyira zavaró, miután értesítés nélkül is megjelennek a blogon.

Előbb-utóbb szerzek VPN-t, s akkor ez a helyzet rendeződik, addig pedig megértéseteket köszönöm!

A héten már tanítok, így ideje erről is megemlékezni a blogon.

A suliban úgynevezett single illetve double week rendszer szerint működik az oktatás, ami annyit tesz, hogy páros illetve páratlan heteken eltérő az órarend. Páros héten, mint amilyen a mostani is, 7 duplaórám van, páratlanokon pedig 9, így jön ki átlagban a heti 16 óra, vagyis 8 duplaóra.

Összesen négy osztályom van, közülük kettő hotel management szakos, a fennmaradó kettő pedig turizmust tanul. Harmad- és negyedéves diákjaim vannak, s egyik osztálynak sem volt még órája külföldi tanárral.

Az angoljuk úgy az esetek zömében erősen csapnivaló, de egy-két diák azért nem olyan rossz, s összességében egész aktívak.
Hogy egy kis elképzelésetek is legyen az itteniek nyelvi felkészültségéről, készítettem két kis videót, titokban, így a hang elég halk. Az első óra minden csoporttal a bemutatkozásról szólt, így esetükben is az lett megörökítve, hogy ezzel a feladattal próbálnak meg megbirkózni. Mindkét diák nagyjából átlagosnak mondható teljesítményt mutatott, így benyomásnak kiválóan alkalmasak.

Mint arról már megnyilatkoztam, ez a suli egy kifejezetten nagy méretű műintézmény, mintegy tizenvalahány ezer diákkal. Hogy a nagyság érzékeltetve legyen, mellékelek egy képet a tegnap kapott kampusztérképről.

Az inkább sematikusnak, mintsem méretarányosnak tekinthető képecske jobb alsó sarkában lelhető fel a tanári lakópark, külön körbekerítve. Felette kollégiumi épületek, az ábra készítésének idejéhez képest már nagyobb számban. Középütt az a kerek tér a könyvtár, a maradék helyen pedig kollégiumok és tanítási épületek, menzák, boltok, egyéb szolgáltatóipari egységek osztoznak.

Minden egyes órám ugyanabban az épületben van, nagyjából középtájt, a könyvtártól pár percre. Bejutni az épületbe cirka 20 percet vesz igénybe gyalog, így erősen gondolkozom rajta, hogy veszek egy biciklit.

A nagy méretek miatt a kampusznak még saját tömegközlekedése is van: kis elektromos, cirka 15 személyes járművek viszik az utazóközönséget. Mindössze 1 yuanért. Sajnos a felbukkanásuk eléggé esetleges - olyankor állítólag érdemes felhívni őket -, viszont igény szerint oda visz, ahova az ember menne.

Kifejtettem már, hogy a lakás ezúttal kifejezetten komfortos, színvonalas, amivel maradéktalanul elégedett vagyok. No meg az sem utolsó szempont, hogy patyolattisztán kaptuk meg. Talán ennek is folyományaként egy darab csótányt sem láttam, szerintem nincsenek. Hála a jó égnek.

Az erkélyes kilátást megörökítő képeken látható lakóházak kizárólag a tanároknak vannak, az egyetemi épületek, kollégiumok ezeken nem láthatóak. Talán ez is mutatja a suli méreteit, hogy csak a tanerő és járulékos családtagjaik megtöltenek ennyi épületet.

Ez a leginkább lakóparknak nevezhető kis telep kifejezetten jól néz ki, amint azt a képek is mutatják majd. Ezúttal ugyanis a lakás illetve a tanári telep képeiből szemezgetek nektek.

Az első képre kattintva a lakás galériája tekinthető meg.

Itt pedig a tanári házikók és környezetük.

Hamarosan útnak indulok a kampusz méretes dzsungelében az első óráimat megtartani. Később erről is beszámolok, illetve van még 2-3 bejegyzésre való egyéb anyag is, amit igyekszem mihamarabb kirakni.

Addig is, íme néhány kép a suliról.