Shenzhen mára Kína egyik legnagyobb városává vált - s tette ezt úgy, hogy harminc éve még csak egy álmos halásztelepülés húzódott a területén.

Shenzhen helyzete a a Deng Xiaoping által elindított reformoknak köszönhetően változott meg gyökeresen, stratégiai fekvése - közvetlenül határos Hongkonggal - folytán itt alakult meg az első ún. különleges gazdasági övezetek egyike. 

A mai liberális befektetési klímában ennek már nem lenne sok jelentősége, de akkoriban, 1988-ban ezek a zónák voltak a szocialista piacgazdaság terepasztalai. A tapasztalatok láttán az öreg Deng nagyon is elégedett lehetett, a későbbieket meg már nem kell nagyon ecsetelni: a nyitás bekövetkezett Kína-szerte.

Shenzhen ma - a város tág értelmezése szerint - mintegy nyolcmillió kínai otthona. A modern Kína egyik arca is, így aztán nagyon hamar teleépülték magasházakkal, s ez azóta is csak fokozódik. Ahogy Hongkong visszatért Kína kebleire, a kapcsolatok még tovább erősödtek. A határátlépés nagyon egyszerű: két metróvonal is összeköti Shenzhent a volt kolóniával.

Merthogy határ természetesen van, a népi Kína állampolgárai nem mászkálhatnak csak úgy szabadon Hongkongba, hiába része az utóbbi Kínának már 1997 óta. 

Shenzhen modern, kellemes hely. Rendezett, s aránylag tiszta is. Hongkong kicsiben, kínai, chabuduo verzióban. Egy vizitet mindenképp megér.

Galéria - 90%-ban magasházakról, aki nem szereti, ne nyissa meg! - alant.

Éjjel 1 óra felé érkeztem meg Krabiba, ahol sajnos nem sikerült szállást fellelni az éjszakára. A helyzet szerencsére rendeződött, de erről majd később részletesen.

Reggel aztán már készültem elindulni egy kissé távolabbi hostelbe, amikor próba szerencse alapon benéztem az egyik itteni kedvezményes, s amúgy épp útba eső helyre. Volt szoba, már kora reggel beköltözhető állapotban, s holnap 11-ig le sem kell lépni. Holnaptól meg már él a másik foglalásom, úgyhogy a hányattatásnak - amely amúgy teljesen az én hibám, magam sem értem, miért nem rendeztem szállást minden időpontra - vége szakad.

Az első benyomások alapján Krabi is aranyos hely. Ízelítőnek két kép nektek, aztán alszom egy kiadósat. Nem nagyon megy nekem az 4-6 órás alvás, pláne egymás után kétszer. Minden tiszteletem az ezt életvitelszerűen űzőké.

Nem rég hagytam el Hat Yai állomását, s szálltam fel a Krabiba tartó buszra. Velem van egy skót srác is, akivel a Penangból a határra tartó buszon ismerkedtem meg. Mindketten Krabiba tartunk, s egyikünknek sincs szállása egyelőre. Nekem csak 3-tól él a foglalásom, addig necces lesz.

Mindenesetre legalább társaságom lesz, ha nem találunk semmit, akkor nem egyedül kell csöveznem.:)

A buszon van wifi, ezt gyötröm épp, s nagyon örülök neki. 

Thaiföld az eddigi benyomások alapján határozottan pozitív. Olcsóbb mint Malajzia, drágább mint Kína, s tartanak zérós kólát. Tescot a határ óta hármat is láttam, egyet a Hat Yai-i buszpályaudvaron, így oda be is tértem. Most Zero-t kortyolgatva netezek, s újra jókedvem van. Bár most nem vettem, a jelek szerint van nagy, 1.25 literes kiszerelés is, úgy meg a kínainál is olcsóbb az egységár, ahol sajnos csak félliterest kapni.

A pénzügyek eddig nagyon jól alakultak. Maradt valami Szingapúrban is, ahol mondjuk jelentősen túlbecsültem a várható kiadásokat, s maláj ringgitet is válthattam ma át bahtra. Malajzia ugyan egy nappal rövidebb lett a tervezettnél, de még ehhez mérten is nagyon olcsónak bizonyult. Főleg indiait ettem, de egy-egy kiadós étkezés sem került többe itallal együtt sem 15 ringgitnél (de inkább kevesebb volt), vagyis 30 yuannél.

Lehet, hogy hülye vagyok, lehet, hogy normális, de egy jó ideje már yuanben számolok mindent. Tavaly, amikor hazaértem, automatikusan átszámoltam az árakat, pedig csak 10 hónapig voltam kinn. Most meg, mind HK-ban, mind Szingapúrban, mind a többi állomáson is ezt teszem. A ringgit 2 yuan, a bahtból megy kb. 5 egy kínai pénz, míg azt, hogy a forinthoz miképp viszonyulnak, nem tudom. ( Mielőtt valaki belémkötne: a yuant felszorozni nem lenne ördöngős feladat, szóval, ha nagyon akarom, azért meg tudom oldani.)

Régebben agyon tudtam volna vágni azokat a külföldre szakadt magyarokat, akik egy-egy hazai látogatás során fontban kalkulálgattak. Akiknek pár év Anglia után már a magyar szavakat is nehezükre esett megtalálni, ott azt hiszem, jogosan éreztem, hogy egy kisbalta kompatibilis lehet a koponyájukkal. De most a saját példám mutatja, hogy olykor lehet ez ösztönös, jogos és nem megjátszott viselkedés. Tulajdonképpen még logikusnak is érzem, elvégre a fizetésem yuanben kapom, s többnyire abban költöm is el, nem forintban.

Épp Penang szigetén esz a fene, de már csak rövid ideig. Néhány órán belül útra kelek Thaiföld felé, s estére a tervek szerint már Krabiban leszek. Ez nem baj, mert már vágyom némi nyugalomra, s itt a szigeten minden volt, csak az nem. Majd valamikor mesélek bővebben, de az újév, s az ezzel járó munkaszünet miatt tiszta bolondok háza van itt, minden csurig van turistákkal. Nincs is nagy kedvem körbenézni, mert fáradt vagyok és aludnék, hajnali 4 körül feküdtem le - eddig tartott szállást találni, azt is nagy szerencsével.

Thaiföldről írok majd, remélem, minden zökkenőmentesen alakul most már.

Holnap elhagyom Melakkát, s Kuala Lumpur felé veszem az irányt. Hogy onnan pontosan hová megyek, vagy hogy ott meddig leszek, az még nem kiforrott.

Thaiföldi pihenőmig egyáltalán nem tiszta a helyzet, se szállás, se jegy nincs, úgyhogy emiatt azt sem tudom, hogy mikor lesz netem, s mikor lesz új poszt. Amit okosabb leszek, majd jelentkezem.

Kitartást a télben, én élvezem a kellemes trópusi időt helyettetek is.

A Kínába utazó nyugatit többnyire mellbe vágja ez az érzés. Elkerülhetetlen, mert Kína gyökeresen más, teljesen szokatlan, idegen. Az ország ugyan gyors ütemben modernizálódik, ennek ellenére sok szempontból kaotikus, áttekinthetetlen. A helyiek nem tartják magukat az európai normákhoz, tolakodnak, lökdösődnek, köpködnek, a gyerekek az utcán könnyítenek magukon - ez szerencsére általában csak a kisdologra vonatkozik. A külföldit szenvtelenül bámulják, leplezetlenül kíváncsiak, boldog-boldogtalan hellózik, s még sorolhatnám hosszasan. Leírni nem is nagyon lehet.

Kínát már megszoktam. Az orientációm hamar efelé terelgetett, s ha azonosulni nem is tudok mindennel, idővel ignorálni lehet a kellemetlen helyzeteket is. Emlékszem, annak idején a köpködést megelőző gargalizáló hangoktól kirázott a hideg, a falra tudtam volna mászni, ehhez képest ma már fel sem tűnik. Alkalmazkodik az ember.

Olyannyira hozzászoktam már Kínához és lakóihoz, hogy az igazi kultúrsokk engem a mostani körutazás során ért. Szerencsére fokozatos felvezetéssel, máskülönben nem is nagyon hittem volna, hogy mindez valóban megtörténik.

Shenzhenben megállt előttem egy taxi. Vagyis a zebra előtt, s átengedett. Elsőre azt hittem, talán csak potenciális utasnak gondolt, de aztán később egy másik, immár civil járművel is megesett a történet. Komolyan szürreális élmény volt.
Hongkongba érve még egy fokozattal feljebb kapcsoltak. A város - legalábbis amerre megfordultam - patyolattiszta, rendezett. A népek figyelnek a közlekedési lámpákra, nem szemetelnek, nem cigiznek mindenfelé. És mindenki ért angolul. Mitöbb, beszél angolul. Normálisan. Ez alapból logikusnak tűnik, de ennek ellenére is szokatlan.

Szingapúr... ehhez meg már tényleg nehéz szavakat találni. A kínaiak sorban állnak a metróra várva, két oldalt, s megvárják, amíg a leszállók elhagyják a járművet! Utána szép sorban vonulnak befelé, nem tülekedve, mint egy csorda. Komolyan nem hiszem el, ha nem látom a saját szememmel... És viselkednek. Udvariasan, rendesen, európaiakat megszégyenítő módon. Ha a kínai pártvezetők kitűzött célja a szingapúri modell valamikori elérése, azt csak támogatni lehet. Soha rosszabbat, sehol.

Hogy mindez mennyire tudható be a gyarmati múltnak, azt nem tudom, de ha köze van hozzá, akkor néha igencsak szerencsés is tud lenni az angol jelenlét.

Szingapúrban a kínaiak kifordultak önmagukból. Meghaladták a kínai létet, s egy valóban élhető közeget hoztak létre. Frankóbb helyen még sosem jártam életemben. Szívesen letelepednék náluk.

______________________________________________________________________

A képek Szingapúrban készültek.

Malajzia - Szingapúrhoz hasonlóan, bár utóbbitól jelentősen eltérő etnikai arányok mellett - a népek olvasztótégelye. Az államalkotónak nevezhető malájok mellett kínaiak és indiaiak otthona, mindenből kínálva egy darabot.

Miután Kínában helyi kosztból nincs hiány, így az utazás során igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy valami mást is megkóstolhassak. Az indiai konyhától, bevallom, alapvetően idegenkedtem kicsit. Eddig csak hazai tapasztalataim voltak, s azok nem igazán tettek fogékonnyá. Az otthon fellelhető kínai koszt milyensége miatt volt bennem némi kétely a korábbi étkek autentikusságát illetően, s ennek köszönhető, hogy nem zárkóztam el az újabb kísérletezéstől.

Szakértőnek nehezen lehetnék nevezhető, de az eddig kipróbált itteni indiai táplálékok kifejezetten megnyerőnek bizonyultak, s mindemellett nagyon is üdítőnek az elmúlt majdnem két év kínai dominanciája után.

Tegnap, az óév utolsó napján ezt a pálmalevélen tálalt összeállítást kaptam. Nem bántam meg, még a csicseriborsó is finom, amit eddig nehezen tartottam elképzelhetőnek. Étvágygerjesztő?

Melakkában ér el a kínai újév, ennek keretein belül nemsokára átgurulok ünnepelni a szomszédba, a szálláshely által rendezett kis buliba. Nagyon azért nem fogok, mert holnap irány Kuala Lumpur.

Melakka tetszik, rengeteg kép készült itt is, nagyon bizarr építészetileg. Portugál, holland majd angol uralom alatt áll, ez nagyon szépen nyomon követhető a belvároson, amelyet tökéletesen belaktak a helyiek. Így egy-egy holland házon épp indiai vagy kínai motívumok vannak, vagy egy-egy abszolút európai beütésű szűk utcácska teljesen fel van aggatva lampionokkal. Érdekes, meg kell hagyni.

Nem tudom, mikor érem utol magam, de majd igyekszem. Krabiban biztosan sikerül majd. Nagyon sűrű eddig a program, nem sok idő jut a blogra. Jó ötlet volt ez a túra, élvezem!

A vonat Xianningben kissé szokatlan módon meglepően pontosan indult el az állomásról. Mivel csak Wuhanból jött, így sok lehetősége nem volt késést összeszedni, de Shenzhenig is sikeresen tartotta a menetidőt.

Maga a vonatozás eseménytelen volt, leszámítva hogy a hajnal előtti néhány órában elég nehezen tudtam aludni, mert egy cirka egy-két éves fiúcska folyamatosan üvöltött pár ággyal arrébb. Sajnos a szülők nem nagyon törekedtek a helyzet megoldására, így meglehetősen népszerűek is lettek az utazóközönség körében.

Shenzhen egészen kulturált város. Nem csak azért, mert viszonylag tiszta és jól karbantartott, s nem is csak azért, mert van pár magasház. Az emberek is mások. Sokkalta inkább Hongkongra hasonlít, mint a szárazföldre, a járművek képesek például elsőbbséget adni a gyalogosoknak. Meghökkentő, de így van. Nem mindenki, de az a néhány eset is szürreálissá tette a helyzetet.

Szerencsére sikerült elintéznem a valutaváltást, így aztán szingapúri, hongkongi, maláj és thai pénzekkel tömtem tele a tárcám, ami elsőre elég furcsa volt. Azt sem tudtam, melyik-melyik, el kellett olvasni a feliratokat. Azzal oldottam aztán meg eddig, hogy mindig az adott hely valutájából hordok csak magamnál, így kevesebb a félreértés.

A határátlépés nem volt annyira egyszerű. Technikailag igen, de amekkora sor állt az ellenőrzés hongkongi oldalán, azt nem kívánom senkinek. Egy órát biztosan vártam, de a lényeg, hogy átjutottam.

Hongkong is egy érdekes hely. A táj tetszetős, hegyek, víz, ami csak kell, az emberek egészen nyugatiasak, s gyönyörűen beszélnek angolul. Nekem ez volt az igazi kulturális sokk. Angolul beszélő kínaiak, ez teljesen felfoghatatlan kategória. Ráadásul tömegesen teszik mindezt. Hihetetlen.

A hongkongi új reptérrel sincs gond, bár sajnos az oda közlekedő expressz kicsit drágább, mint a metrók, de egyszer kibírható.

Cigizni viszont szinte sehol nem lehet, a nikotinfüggőnek lesni kell a lehetőségeket. Hogy mennyire veszik komolyan, azt nem tudom, de többezres (hongkongi dollár) bírságokkal fenyegetik a renitenseket a kiírások szerint.

A repülőnk is időben indult, a Jetstar vitt Szingapúrig, ahol szintúgy időben, de itteni idő szerint már másnap érkeztem meg. De Szingapúrról majd legközelebb...

___________________________________________________________________

Képek később, az istennek se bírok feltölteni semmit... Majd utólag pótolom, ígérem...

FENN VANNAK! Legalábbis néhány. Az eleje Shenzhen, a tömeg a határ hongkongi oldala, az utolsó két kép Hongkong.

Megérkeztem Malajziába. A váltás Szingapúr után egészen meghökkentő. Sajnos a lapim wifi portja enyhén szólva is vacak, így most épp a recepciós pult mellett csücsülök, fél méterre a rútertől, így elér hozzám is a jel. Zavarni nem zavarok senkit, mert ilyenkor a személyzet - mellesleg kínaiak, akik angolul nem értenek, de pekingiül kiválóan - már pihen.

Kicsit necces volt az átkelés, az újévre való tekintettel hatalmas tömegek lepték el a szingapúri-maláj határt, de szerencsére elértem a buszt Johor Bahruban. A buszon ugyan valóban nem spóroltak a légkondival, de nem volt semmi elviselhetetlen.

Holnap még Melakkában múlatom az egész napot, itt éjszakázom megint, aztán útra kelek Kuala Lumpurba, ahol majd az újévet töltöm, mielőtt Thaiföld felé veszem az irányt.

Képek feltöltésére most nem vállalkozom, majd csak holnap, de annyit elárulok, hogy Szingapúr egészen elképesztő. El tudnám képzelni az életemet abban a városban, teljesen rendben van, ötvözi a kelet és nyugat minden előnyét.

Melakka is érdekes helynek látszik. Egy indiai helyen vacsiztam, meglepően finom falatokat, majd kószáltam egy keveset a városban. Ha nem magam látom, s ha nem hallottam volna róla korábban, komolyan nem hinném el. Az építészet, a belváros teljesen olyan, mintha Európában lenne az ember. A hollandok meghagyták a nyomukat a városon, annyi szent.

Nem hittem volna, hogy ennyit szívok majd a nettel, s így felgyülemlenek a dolgok, de legalább lesz miről írnom. Ma már nem kezdek bele, mert mindjárt éjjeli 2 óra, de holnap mindenképp bővebben is írok majd, s igyekszem legalább néhány képet beerőszakolni a blogba.

Szóval, továbbra is türelmeteket kérem, jelentkezem, amint tudok. Krabiba érve meg megszűnik majd a rohanás is, s lesz időm mindent kifejteni. Most viszont pihenek, ha tudok. Sajnos szúnyog akad bőven, így nem biztos, hogy egyszerű lesz, de igyekszem.