Idén nem járok túl jól az ünnepekkel. Nem panaszkodni akarok, mert a heti 5 duplaórám mellett tényleg bőségesen el vagyok látva szabadidővel, de tudjuk jól, az ember hajlamos kicsit telhetetlen lenni.

Most zajlik épp a Qingming, a helyi halottak napja. Tavaly írtam róla, így idén ezt nem ismétlem meg. Sajnálatosan hétvégére esik, így a három napos munkaszünetből legfeljebb a hétfőt élvezhetném, ha lenne hétfőn órám. Miután nincs, így sokra nem megyek vele.

Hasonló lesz a május 1-je is. Egy icipicit azért jobban alakul, de miután az is csak három napos, s csütörtökön indul, így mindössze egy napot jelent majd. Kár a régi szép időkért, amikor a munkaünnep is egy hétig tartott...

A Sárkányhajó ünnep, amely június elején lesz esedékes, sem kecsegtet semmi jóval. Ez is három napos, s hétfőre esik, a kormányzatnak hála viszont szombattól hétfőig tart a munkaszünet, véletlenül sem hétfőtől szerdáig. Ez pedig, mint immár sejthető, ismételten azt jelenti, hogy nem lesz extra szabadnapom.

A kínaiak körében azért ez jellemzően másképp csapódik le, mivel egy szűk réteget leszámítva hétvégén is dolgoznak, legalább egy napot. Engem sajnos ez nem nagyon vigasztal... 

A Kínában élt élet elsőre talán egyik legszokatlanabb aspektusa az alacsony infláció. Ebben vastagon benne van a kormányzat keze is, elvégre a fő szempont a népek nyugton tartása. Elszabaduló árak mellett az meg kissé problematikus.

Az elmúlt évtizedben előfordultak aggasztóbb helyzetek, amikor a lakosság drágulással volt kénytelen szembenézni, s ez járt is elégedetlenségekkel. 

Kína azért szerencsére jobbára piaci alapon működik, így hatósági árak sincsenek már elég régóta. A közvetett beavatkozások hatása azért jól érezhető, na meg a lakosság árérzékenysége is.

A helyzet ugyanis az, hogy mióta két éve itt vagyok, minden általam vásárolt termék ugyanannyiba kerül. Nem csak hozzávetőlegesen, hanem szó szerint. A szezonális vagy súlyra árult termékek, húsok, zöldségek-gyümölcsök esetében vannak eltérések, krumplit például 1 és 3 yuan között láttam már, de a többi cucc gyakorlatilag stabilan őrzi az értékét.

A fogyasztói kosaram nem terjed ki mindenre, így természetesen lehetséges, hogy más cikkekre ez nem igaz maradéktalanul, de az általam vásárolt dolgokra igen. 
Furcsa ma már visszagondolni a 3.60-as kenyérre, de egy teljes generáció emlékébe vésődött be odahaza. Én itt az 5.0-ás cigire, a 2.8-as kólára vagy az 5.5-ös joghurtra számíthatok állandó jelleggel. Az otthoni folyamatos drágulás után ezt azért emészteni kell, de valóban van benne valami megnyugtató.

Így igazából a leggyakrabban beszerzett cuccok árait már fejből tudom. Áruházanként eltérnek természetesen, a nagyboltok itt is olcsóbbak, mint a kis üzletek.

Ezek a stabil értékek így elég jól tervezhetővé teszik a kiadásokat, pontosan lehet előre kalkulálni. Kicsit furcsa, de megszokható. Nem hiányzik a hazamenetel ebből a szempontból sem.

Na, megkaptam végre a járatok pontos adatait. Egy üdítő hír: már június 29-én otthon leszek, mivel Shanghaiból hajnali kettő előtt száll fel a gépmadár.
Aeroflotos repülés lesz, de valószínűsítem hogy ez olyan nagyon nem fog rontani az élményen. Ha a tápanyagellátásnak akad valami köze a fuvarozó országhoz, akkor még jól is járhatok, mert az orosz étkeket szeretem. A Qatar, bár amúgy tényleg nagyon pöpec légitársaság, legnagyobb hátránya a kaja. Az ottani élelem gasztronómiai eredetét nehéz behatárolni, nekem legalábbis nem sikerült, annyi viszont tény, hogy se nem túl finom, se nem túl gusztusos dolgokkal nem sikerült még elkápráztatniuk. Oroszország anyácska most megmutathatja, mit tud.

Seremetyevón elvileg 4 órát dekkolok majd, mielőtt elindulok a szép magyar fővárosba. Ha minden időben elindul, s nem törlik egyik járatomat sem, úgy már 11:55-kor Lisztferihegyen landolhatok. Az idő ellenében utazni mókás feladat, azért ennyire rövid látszólag az út.

Miután Shanghaira jut némi időm júniusban, így a mostani hétvégén nem ejtem útban. Hogy mégse ostorozhassam magam, amiért nem szavaztam, végül arra a megoldásra jutottam, hogy egy hazai, a választásokat amúgy elkerülő ismerőst küldök el magam helyett. Roppant demokratikus megoldás, de neki nem lesz rosszabb, meg így nekem sem. Na nem mintha illúzióim lennének annak tekintetében, hogy ez számítana valamit is.

A lényeg, hétvégén nem utazom.

Ma reggel repjegyet vásároltunk Zhao Shenggel és kedves asszisztensemmel. Valamiért nehezen szimpatizálnak az online ügyintézéssel, így aztán nem a Qatar röpít most majd, hanem inkább vesznek drágább, papíralapú jegyet.

Június 29-én emelkedek majd a magasba, s előbb Shanghaiba, majd onnan az orosz fővárosba repülök, mielőtt felszállnék az utolsó, Budapestre tartó járatra.

Szeretem Kínát, jó is itt lenni, de azért már várom, hogy hazaérjek. Az ország továbbra sem hiányzik, a szeretteim viszont már eléggé.

Kevesebb mint három hónap, s irány Magyarország. Ez is eljött. Újra.

Ma ezt a remekbe szabott, feltehetően fordítóprogram generálta sms-t kaptam. Aki megfejti, kap egy bagettet. Virágelvtárs sonkájával.

hello:this is a three young teach mr.ss with the pure brightness festival in the class is beautiful hope you will forgive me. 
tan jia li

Tan Jiali a diákom neve, aki amúgy három év múlva maga is angolt fog tanítani. Biztosan nagy eredménnyel.

Sajnos nem nagyon volt miről beszámolnom a napokban. Ennek az oka leginkább az, hogy nem történt semmi érdemleges.

A jó idő beköszöntött, már vagy egy hete nem kell pulcsi sem odakinn, tartósan húsz fok feletti értékek fordulnak elő. A lakás átmelegedése pár nap csúszással következett be, így aztán erősen meglepett, amikor múlt héten sikerült túlöltöznöm magam a 26 fokban. Az órák közt szünetben lopództam vissza felsőt cserélni.

Az étkezés terén is remekül alakulnak a dolgok. A Zhongbai bevásárlóközpontban továbbra is van bagett, én meg előszeretettel fogyasztom is, amikor csak hozzáférek.

Ma sikerült egy kis bonyodalomba keveredni. Át akartam rakatni a reggeli órámat (csak ma, nem állandó jelleggel), írtam is az egyik diáknak, hogy ne fáradjanak, mert elmarad, az új időpontot meg majd közlöm. A csoportot előző szemeszterben Javier tanította, így tőle kértem el a számot.
Nem tudom, jót adott-e, mert mialatt gyanútlanul itthon végeztem a dolgaimat, Zhao Sheng keresni kezdett, mint az őrült. Még nem beszéltem vele, de a jelek szerint nem jutott el a tudatukig, hogy lemondtam az órát, helyette valahogy úgy értelmezték, hogy nem jelentem meg. Majd elsimul valahogy, legrosszabb esetben levonják a béremből.

Este valószínűleg VIP lesz Richarddal és Javierrel. Valami április 1-jei tematikás buli várható. A plakátok alapján legutóbb a lezuhant utasszállítóra alapozták a bulit, kis felfújható repülőket lógatva a mennyezetről. Kínában minden eladható. Akkor is, ha kicsit morbid.