A mai volt az utolsó henyélő nap, holnaptól már munkahét veszi kezdetét. A kölykök és a tanárok is visszatértek, már ma este is voltak órák. A kollégák keltettek is elég szép zajokat a folyosón, bútorokat cipeltek, vihogtak, úgy egy két órára muszáj volt feltennem a fülest.
Valaki robbantgatott is az udvaron, az kissé idegesítő volt.

Hívtam ma az asszisztensem, hogy megtudjam, mi van a hétfővel. Elég változó információmorzsákat kaptam eddig arra vonatkozóan, hogy változik-e az órarendem. Főleg a diákok szerint változni szokott a félévváltásoknál, de nem ártott volna ezt megerősíteni.

Pu tanárnő aztán közölte, hogy munkahelyet váltott, úgyhogy ez ügyben már nem igazán kompetens. Nem tudom, mi lett vele pontosan. Közel negyven éves és az egyik veterán tanárnak számított itt, több mint tíz éves munkaviszonnyal.

A lényeg, hogy a holnap így elég érdekes lesz. Fogalmam sincs, hogy hány órám lesz vagy épp hogy kivel. Majd reggel bemegyek az irodába, s igyekszem kideríteni. Pu asztalára is jó lenne lecsapni, a sok fiókkal lényegesen szimpatikusabb, mint az enyém. Ha még üres, akkor át is cuccolok oda.

Az első hétre nem terveztem igazi tanítást, a szünetről beszélgetünk majd, vagyis az igazán nem nagy gond, hogy egyelőre nem tudom, kiknek tartok majd órát.

Az asszisztensem elvesztését is talán túlélem. Nem volt vele igazi gond, csak néha kissé idegesítően lassan intézte az ügyeket. Máskülönben kedves volt, a szünet alatt is ideállított egyszer kb. 10 kiló naranccsal. Állandó jelleggel meg is hívott hozzájuk majdnem minden hétvégére, ami valamiért sosem jött össze. A rákövetkező héten mindig magyarázkodott, de azért újra és újra felhozta, hogy majd az aktuális hétvégén kerül rá sor. Egy idő után ráhagytam.

Lehet visszakapom a régi segítőmet, Zhang Shunmit, ideérkezésemkor ő pátyolgatott, de az is lehet, hogy kapok valaki újat. Majd kiderül.

Ma ezt vettem, annak örömére, hogy a pékség is megnyitotta a kapuit. Az edény nem süti, kerámia, itthon még hasznos lesz. Maga a termék egy gyümülcsdarabokkal gazdagított epres habos krém, középütt egy piskótaréteggel. Meggyőzően finomnak bizonyult.

Több megkeresés is érkezett ebben a témában, úgyhogy ideje kivesézni.
Kezdetnek talán vegyük a triviálisabbnak tűnő felállást.

A fehér férfiak jelentős része egzotikusnak és kívánatosnak találja a keleti lányokat, de talán még a legkevésbé érdeklődő srácokban is lapul némi kiváncsiság. Női szemmel nézve is sok a dekoratív kínai hölgy, úgyhogy ezen nem nagyon lehet fogást találni.

A Kínában élő egyedülálló fehér férfiak így elég jó választékkal szembesülnek, amihez hozzájön az a szerencsés véletlen, hogy e lányok hatalmas része nem is utasítja el a közeledésüket. Sőt.
Túl azon, hogy egzotikumot láthatnak ők is a messziről jött idegenben, az europid számos tulajdonsága vonzónak számít. Ilyen a testmagasság, a világos bőr, a nagy szemek és a hosszú orr. Mindamellett azt sem lehet elfelejteni, hogy ez egy mélyen materialista világ, s a nyugati partner feltehetően megfelelő egzisztenciával, stabil alapokkal rendelkezik.

A nagyobb kínai településeken nem annyira szokatlan az efféle vegyes párok látványa, s sokszor nagyságrendekkel szebb partnerrel tűnnek fel ezek a férfiak, mint amit úgy alapból megszokottnak vélnénk.

Annak idején az egyetemen is volt több olyan figura, akik hát khm... mondjuk úgy hogy nagyon-nagyon nem voltak jó pasik, ennek ellenére Kínában teljesen vállalható fehérnépeket szedtek össze.
A dologhoz hozzátartozik, hogy a kínai szépségideál nem egyezik az európaival. A mi szemünkkel sok olyan lány szép, akik helyi mércével kissé csúnyának számítanak. Ez ellenkező előjellel is működik, a helyi szépségek jellemzően nem azok, akiket mi is a legszebbnek kiáltanánk ki.

Mint ahogy azt már sokszor hangsúlyoztam, a kínai világ több, egymástól erősen eltérő dimenziót takar. A nagyvárosok és a vidék élete, szabályai különböznek. De még a legnyitottabb területeken élő lányok jó része is az életre szóló kapcsolatban gondolkodik, az Európában bevett egyéjszakás kalandok lehetőségére kevesebb az esély (de nem lehetetlen persze, s itt most nem a hivatásosokról beszélünk).
Még ott sem kirívó dolog, hogy a párok az első partnerükkel kötnek házasságot, noha azért visszaszorulóban van.
Mindenesetre az idetévedő európainak érdemes jó előre tisztázni, hogy mit akar, különben könnyen nézhet kellemetlenségek elébe.
Vidéken még inkább hasznos, ha nincs félreértés, az itteni lányok szörnyen naívak, s egy-egy ilyen meggondolatlan lépés nagyon komolyan tönkreteheti az életüket, amennyiben kiderül.

A család, mely a fiatalok életében még mindig elég meghatározó, általában pártolja a külföldi férfivel ápolt (komoly!) kapcsolatot, az ilyen férj jó partinak számít.

A könnyű célpontok persze sok kevésbé tisztességes szándékú férfiú fantáziáját is megmozgatják, de ezzel sem árt vigyázni. Volt már rá példa, hogy az ártatlan lányokon elkövetett hódításaival kérkedő nyugatit agyba-főbe verték a helyiek.

Összefoglalva: Kínában európaiként becsajozni nem nehéz, még csúnya férfiaknak sem. Az elképzeléseket viszont ajánlatos előzetesen egyeztetni.

Bár Sanya tengerpartja roppant csábító, mint arról már korábban beszámoltam, a kínaiak jó része nem rajong a vízben való önfeledt pancsolásért.

Így aztán számtalan egyéb szórakozási lehetősége van annak, aki idelátogat. Szerveznek túrákat a környező korallzátonyokhoz, körbe lehet nézni a megmaradt esőerdőkben, s ugyancsak vannak a közelben lévő szigetekre szakosodott magánvállalkozók.

A legfelkapottabb hely talán a Majomsziget, amely, mint ahogy a neve is árulkodik, tele van majommal. Makákók, akik már hozzászoktak az emberekhez, így legfontosabb elfoglaltságukká az vált, hogy a turistáktól próbálnak meg elemózsiát szerezni. Utóbbiak persze örömmel etetik is őket, így mindkét fél boldogsága garantálható.
A kínai weben lehet jegyet szerezni 100 yuanért is, a helyszínen, vagy különösen a külföldiekre specializált cégeknél ennek a többszörösét kérik el, úgyhogy érdemes odafigyelni.

Maga a sziget amúgy szerintem nem olyan nagy szám. A majmoktól eltekintve. Sajnálatosan az egész egy zsibvásár, s az összes ott lévő helyi a turisták megpumpolásával van elfoglalva. Túl tömény ez így.

Voltunk egy másik szigeten is, 106 yuanért, itt majmok nem voltak, ellenben a táj egészen bámulatos volt. Némiképp rontott a képen az idomított gyerekek papagájjal előadott műsora, de mindannyian mások vagyunk, s belátom, a vendégsereg jó része örömét lelte az előadásban.

Gondolkodtam erősen a búvárkodáson. Életreszóló, kihagyhatatlan élmény lehet egy szép zátony, de sajnos a kínai környezetvédelmi előírások korábban rendkívül engedékenyek voltak, s az akkoriban alkalmazott robbantásos halászat elég csúnyán tönkrevágta a környék víz alatti világát.

Kellően színvonalas látványért messzebbre kell menni és mélyebbre kell merülni, aminek megkérik rendesen az árát. Úgy 7-800 yuantől jöhetett volna szóba bármi valóban vállalható, de inkább ennél többért. Egy ideig vacilláltam, de aztán végül győzött a józan ész.

Sajnos ezeknél a kirándulásoknál én nagyon keveset fotóztam, s azok sem lettek a legjobbak. Húzni-halasztani akartam a bejegyzés megírását, amíg végre megkapom a többiek képeit, de végül erre nem került sor a mai napig sem. Így ezzel kell beérni. Remélem, azért tetszik.

A karaoke vagy Kínában divatos nevén KTV közkedvelt szórakozási forma. Még egy ilyen kis porfészekben, mint Fengjie is van legalább 10 erre szakosodott szórakoztatóipari centrum. Sanyaban, amely a turizmus egyik legnagyobb ékköve, ennek a többszöröse.

Valamiért a kelet-ázsiaiak másképp képzelik el ezt az időtöltést, mint mi Európában. Míg odahaza a karaoke a bulik része, s közönség előtt énekelhet a vendég, ideát az egész privát körülmények közt, elszeparált szobákban zajlik.

A társaság méretétől függően (mert azért illdomos nem egyedül nekiindulni) különböző nagyságú szobák közül lehet választani, ahol egymagunk állíthatjuk be, hogy milyen dalokat szeretnénk a lejátszási listánkba. A KTV-gépek színvonalától függően sok egyéb beállításra is lehetőség van, hangsávonként szabályozható lehet a hangerő, szóljon-e vokál, stb.

Az árak elég húzósak is lehetnek, mi Sanyaban sikeresen kifogtunk egy olcsó de kellemes helyet. A (valóban kicsiny) szobánk óránként 16 yuanbe került, s még a sört sem adták túl drágán.

Sajnos a képek a helyszín csökkentett fényviszonyainak köszönhetően nagyon maszatosak lettek, de a hangulatot valamennyire talán visszaadják.

Kicsit ellustultam a napokban, ennek oka, hogy nem csinálok semmit. Sokat alszom, elugrom némi táplálékért, máskülönben meg nem történik semmi izgalmas.

Maga Fengjie is még elég nyomott. A boltok egyre nagyobb számban nyitnak ki és tegnap már néhány kifőzde is üzemelni látszott. A krumplisok még sajnos nem, pedig már szívesen ennék náluk...

A suli is kezd feltelni, a héten a harmadéves felsősök már tanulnak. Állítólag ők egy héttel hamarabb is hagyták abba a szünet előtt, így nem jutott nekik sem kevesebb pihenő.
Velük együtt az őket oktató tanerő is visszatért, de a tömeges érkezés majd a hétvégén várható, a tanítás vasárnap este veszi a kezdetét.

Az áramot még nem csinálták meg, úgyhogy hosszabbítókon vegetálok. Kicsit kényelmetlen, ha át kell dugdosnom pár csatlakozót, de azért kezelhető. A buborékos víz a szoba közepén (elég rövid a zsinórja) is felettébb hangulatos.

Közben ez az új áramtalanodás vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy van a lakásban két normális kör is. A fürdőben bojler segítségével kapom a melegvizet (illetve van egy külön csap is, ahol esténként van melegvíz, ezt a suli kazánja fűti, s ezzel mosdik az ifjúság), s a berendezés számára kialakított dugasz láthatóan korrektebb, s a belefutó vezetékek is vastagabbak és strapabíróbbak. Ilyennek kéne lenni mindnek, de sajnos csak ez, illetve a másik szobában lévő légkondi dugasza bír efféle kondíciókkal.

Mostanság a fürdőit használom, s valóban remekül bírja a kiképzést, nem melegszik, működik, ahogy kell.

Az időjárás még mindig elég ramaty, de nem akarok panaszkodni, azért 10-13 fokok vannak nappal legalább. De igazán jöhetne már az a nyüves tavasz.