Tegnap átadtak egy új, elővárosi gyorsvasutat Wuhan és Xianning között, a Wuhan és a város környéki szuburbánus térségek kapcsolatát javítandó nagyszabású vasúti fejlesztések első darabjaként.

Xianning és a nagyváros közt eddig két vasútvonal jelentett összeköttetést. Az egyik a régi, mára már kissé elavult hagyományos vasút Xianning vasútállomásról. Ezen hosszú menetidejű, nagy távolságot bejáró szerelvények közlekedtek, jelentős késésekkel, illetve ezen zajlik a környéken áthaladó teherforgalom is.
A másik egy nagysebességű gyorsvasút volt, amely a Xianningbei állomást és az új wuhani pályaudvart kötötte össze egymással. Xianningbei fekvése korántsem tekinthető központinak, ráadásul a hagyományos vasút 12.5 yuanes viteldíja helyett 30 yuanbe kerül vele a két települést összekötő szakaszon megtett út. Igaz, hogy gyorsabb is: míg a hagyományos vonatoknak egy óra kell, addig a gyorsvasútnak csak 20 perc, cserébe viszont nem is áll meg sehol.
A másik gond a wuhani új pályaudvarral volt. A város nem frekventált részén fekszik, így elővárosi közlekedés szempontjából nem túl választás (bár most a héten átadott négyes metróvonal már érinti ezt is).

A most átadott új elővárosi gyorsvasút a fenti két megoldással ellentétben kizárólag Xianningig jár, s tizenegynéhány köztes megállóval rendelkezik. Itt az iskola mellett is van egy megálló, s kialakítottak egy új, Xianningdong névre hallgató végállomást is. A viteldíj 25 yuan, a menetidő pedig 28 perc. A wuhani végállomás ráadásul a központi, wuchangi pályaudvar, ahonnan már minden könnyedén elérhető.

Amint arra járok, készítek képeket is az új vasútról, addig csak örüljetek velem az infónak. Az új lehetőséggel a lakásból Wuchang legfeljebb 40 perc alatt elérhető, szemben az eddigi minimum másfél órával. Öröm és boldogság.

Kelet-Ázsia szerte nagy hagyománya van a leheletvékony papírból készült, felszállásra alkalmas lampionoknak. Kínában elsősorban az őszközép ünnepe alatt röptetik őket, de ahogy változnak a viszonyok, úgy a lámpások is egyre furcsább időpontokban bukkanhatnak fel. Például az echte kínai ünnepen, karácsonykor.

Richard sulijában voltunk 25-én, s már az ünnepség lezárása előtt észrevettem, hogy pár lampion lebeg a levegőben (kijártam közben a tetőre cigizni, így könnyű volt észlelni). Aztán a diákok is kerítettek egy lámpást, amire különféle kívánságok íródtak (óvatosan, mert könnyen szakad), majd alágyújtva felengedtük mi is a magunk ballonját.

Az eseményről roppant izgalmas videó is készült, tessék megcsodálni.

25-én Richard középiskolájában vendégeskedtünk. Náluk csak egy waiguoren van, így aztán működik az intézmények közt valamiféle kölcsönbérleti megállapodás: időnként Richardot eszi itt a fene az English corner vagy valamilyen angol nyelvi verseny keretein belül, máskor meg - mint a példa mutatja - mi emeljük a Dél-Hubeii Középiskola eseményeinek színvonalát.

Először vacsorán vettünk részt a suli fejeseivel. Szintén jó hotel, szintén jó kaják.

A megvendégelés után egy karácsonyi, vetélkedőkkel összekötött műsorba csöppentünk, immár a középiskola kapuin belül. Voltak egészen szórakoztató feladatok is, amik - miután aktívan kapacitáltak minket is a részvételre - rendesen előhozták belőlem a gyermeki, játékos énem. Miután a versenyszellem sosem hiányzott a karakteremből, így nem csoda, hogy mindhárom számban, amin részt vettem, első helyen is végeztünk. (Volt egy nyelvi játék, ahol a hátam mögött lévő kivetítőn angol szavak jelentek meg, míg a velem szemben álló partnerem, egy helyi diák, próbálta meg azokat mutogatással vagy körülírással elmagyarázni. Ebben kimagaslóan nyertünk, a rendelkezésre álló idő alatt minimum dupla annyi megfejtéssel, mint a második helyezett. De volt egyéni, angolhoz nem kötődő megmérettetés is: a hátunkra kötözött néhány lufit kellett megvédeni az ellenféltől, s egyúttal az ő ballonjait elpusztítani. Biztosan röhejesen mutathattam teljes harci lázban, de Richardot és Javiert is legyőztem...)

A mókázás után felengedtünk egy égi lámpást (erről külön bejegyzésben), s az iskolaigazgató még elvitt minket egy étterembe táplálkozni. Ezúttal egyszerű, mezei kajálda volt, a meghívó szülei által üzemeltetve. Az étkek értékéből ez nem vont le semmit. Finom, grillezett halat, egészen kitűnő kagylót, s egyebeket ettünk.

Aztán más már nem maradt aznapra, csak a hazajövetel. Ja, és ajándékot is kaptunk, ha már karácsony volt.

A suli ünnepi bankettet rendezett a tiszteletünkre tegnap. Ott volt minden fejes, még ajándékot is kaptunk.

Az ételekre sem lehetett panasz, egy nagyon nívós hotel különtermében rakták elénk a fogásokat. Ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott, folyamatosan zajlottak a pohárköszöntők is. Velem még aránylag kíméletesek voltak, de Javiert elég szépen leitatták.

A bankettről aztán az asszisztensemmel, Javierrel meg pár ismerőssel átvonultunk két szórakozóhelyre is. Volt karaoke (nem fülkében, hanem tömeg előtt, érdekes élmény ideát), s persze, nem tagadom, ittunk is szépen. Azért a végzetes berúgást sikerült elkerülnöm, de ma hajnalban kelni és vizsgáztatni menni így sem volt egy nagy élmény. Jody, az egyik tanítványom is itt aludt a vendégszobában, mert mire visszaértünk, már bezárták a koleszát. Abban a szobában nincs semmi fűtés, de a jelek szerint megszokta, mert reggel még életben volt.

S végül képek, galériába szedve (ha már egyszer ilyet is tud a blog.hu). A barna hajú waiguoren Javier, a szőke Richard (egy szomszédos suliban tanít), a buliban fellelhető nőnemű alakok egyike az asszisztensem illetve egy másik kolléga.

Ez úton kívánok a blog minden új, régi s visszatérő olvasójának kellemes ünnepeket. 
Számomra sem maradt ajándék nélkül az idei karácsony mint a lenti kép is mutatja. 

Kellemes pihenést, ne dolgozzatok és ne netezzetek. A Szecsuánblog sem jelentkezik többet már az ünnep végéig.

Kínában természetesen nem telhet el úgy a naptéri év, hogy annak végén ne avatnának fel pár metróvonalat. Idén sem lesz ez másképp. Lássuk hát a menetrendet.

26-án indul a sor Henan tartomány székhelyén, Zhengzhouban az egyes számra hallgató, s a város első metrójaként debütáló vonallal. 25.4 km és 20 állomás épült meg, de már zajlik a következő vonal építése is.

28-ra marad a többi. Wuhanban átadják a 4-es vonal első részét, amivel nagyban fogják javítani az én komfortérzetemet is, hiszen immár a wuchangi vasútállomás is a bekerül a hálózatba.

A kelet-kínai Suzhou hálózata is gyarapodik a második, kettes vonallal a tervek szerint, s hosszas késések után végre Guangzhou lakossága is fellélegezhet, miután elvileg a hatos vonal is elkezdi működését.

A kínai főváros is igyekszik megtartani első helyét a vonalhossz terén, ennek keretein belül Pekingben is átadnak egy 6 állomásnyi szakaszt a nyolcas vonal belvárosi részén.
Nem is olyan rossz katalógus.

Tegnap remek infókkal gazdagodtam. Kiderült, hogy januárban már egyáltalán nem lesznek óráim, így jövő hét kedden be is fejezem a működésemet egészen február 16-ig. Nem hangzik annyira rosszul, ugye?

A héten karácsonyozás zajlik emelt szinten. Holnap a fő-fő-főnökkel vagyunk hivatalosak egy kiadós vacsorázós meetingre, szerdán és csütörtökön pedig egy helyi középiskolába vagyunk meghívva valami karácsonyi bulira. 

Még nem adott senki sem karácsonyi almát, de holnap bizonyára el fognak árasztani, miután minden tele van velük. A mai turizmusos vizsga után beszélgettem a csajszikkal, eléggé meglepődtek, amikor közöltem velük, hogy kizárólag ők, a kínaiak almáznak ilyenkor. Valamit mindig tud tanítani az ember...