Bár rendszertanilag semmi köze a krumplihoz, ennek ellenére nagyon csípem ezt a fajta gumót is. Otthon a horrorár miatt elvétve jutok hozzá, de szerencsére Kína erre is gyógyír.

Fengjieben vettem párszor piacon nyersen is, lényegében mindenféle, burgonyából elkészíthető ételhez megfelelő, feltéve, ha a fogyasztót nem zavarja, hogy az íze kissé eltérő.

Felül még nyers gumók, alul már készek (fenn), a kis lyukakba tolják be a nyersanyagot sülni (lenn)

Sok helyütt már készen, héjában sütve árulják ilyen helyes kis kemencékből. A sárgahúsú fajta az elterjedt errefelé, s ez szerintem egyúttal a finomabb is. 

Most sem tudok mást javasolni, minthogy tessék alkalomadtán kipróbálni.

Az közismert tény, hogy Kínában rengetegen laknak.  Közel másfél milliárd ember otthona ez az európai szemmel elképesztő méretű ország. Kevés híján akkora, mit Európa.

Az állam abszolút népességét még viszonylag könnyű számon tartani. Ha eltekintünk a népszámlálások világszerte jelen lévő apróbb módszertani - na meg a tényleges kivitelezés során fellépő egyéb - hibáitól, a helyzet viszonylag egyszerű és világos, s statisztikai hibahatárokon belül pontos is. Ugyanez igaz a kisebb közigazgatási egységek lakosságának összeszámolására is, bár itt egy fokkal kuszábbá teszi a helyzetet a belső migráció.

Ez így szép és jó is, de kérdezhetnénk, hogy akkor miért tűnik például Xianning egy magyar fővárosnál nagyobb metropolisznak? A választ a kínai közigazgatás fránya sajátosságai adják meg.

Nézzük csak meg a témát közelebbről. 
Odahaza a helyzet elég átlátható. Megyék, megyei jogú városok, mindenféle egyéb települések. Meg most még járások is. Ami a téma szempontjából lényeges: Magyarországon a száz ember által sem lakott aprófalvaktól kezdve a kétszázezres Debrecenig a települések rendszerint önállóak. Előfordulnak csatolt településrészek, külterületek, de a csatolmányok mérete arányaiban általában eltörpül az egészhez viszonyítva, ráadásul abszolút népesség tekintetében sem jelentősek. Plusz ha gondolnak egyet, akkor időnként leszakadnak, mint legutóbb Lillafüred  Miskolctapolca Miskolcról. (Ez utóbbinak sem jött össze, hiába szavazták meg, de azért rendszeresen előfordulnak hasonló, s sikeresen végződő esetek.)
Ami a hangsúlyos ebben: az egyes települések jól behatárolt módon elkülönülnek egymástól, így a lakosságuk száma teljesen reális képet ad róluk, s csupán ennek az információnak a birtokában el is tudjuk képzelni, hogy milyen jellegű helységről lehet szó.

Ezzel szemben Kínában...
Nos, az államigazgatás helyi szintjei kissé bonyolultak lehetnek, de nagyon leegyszerűsítve az alapszisztéma a következő. Az ország első körben tartományokra, autonóm területekre (mint pl. Belső-Mongólia vagy Tibet) és tartományi jogú városokra oszlik. Ezeket most nevezzük egységesen tartományoknak.
A tartományok alá tartoznak városok és prefektúrák (meg autonóm körzetek, meg még kismillió lehetséges egyéb, de az esetek túlnyomó részében ezek dominálnak). A városok egy speciális csoportja az al-tartományi szintű városoké, ezekből nincs sok. Nálunk, Hubeiben egyedül a székhely, Wuhan tartozik ide. A tartományok területének maradéka már a prefektúrák és prefektúra-szintű városok közt van felosztva. Utóbbiak eredetileg jobban urbanizált térségeket jelentettek, de nagy különbség nincs köztük. Általában a nagyobb városok tartoznak bele.

Aki el akarja veszteni a fonalat, annak itt egy kép a teljes struktúráról

A prefektúrák, mint Xianning, a magyar megyékhez mérhető nagyságú területek. Xianning egytized Magyarország nagyságú, közel 10000 km2. A prefektúra szintű közigazgatási egységek aztán felosztódnak még kerületekre (ez jelenti általában a városias magot, Xianning esetében Xian'an kerületet), járási szintű városokra (kisebb urbánus települések) és járásokra.

Tehát ezek a tartomány alatti közigazgatási egységek, legyen szó bármelyik említettről, nem egy-egy konkrét várost takarnak, hanem egy terjedelmes területet. Ezeken fekszenek városok, falvak, az urbanizáció legkülönbözőbb szintjén leledző helységek.
Amikor Kínában egy település lélekszáma szóba kerül, akkor a statisztikákból ezek összességét lehet kiolvasni. Hiába laknak majdnem hárommillióan Xianningben, a központját képező városias részen ennek töredéke a lakosság.
De hogy még nehezebb legyen a helyzet, maga Xian'an kerület sem teljesen városias. Ennek részét is képezi mezőgazdasági terület, így aztán teljesen lehetetlen reálisan kiolvasni egy statisztikából, hogy mekkora is egy város. Egy biztos, érdemes fenntartásokkal kezelni a nagy számokat.

Hétvégén valószínűleg elugrom Wuhanba egy nap erejéig. Rájöttem, hogy az ottani állatkertben van egy egész pöpecnek tűnő akvárium, az ilyeneket meg szeretem. Az útlevelemet még mindig nem kaptam meg, úgyhogy aztán lehet nem lesz belőle semmi, mert anélkül nem tudok vonatjegyet venni, buszozni meg nem akarok.

Ha esetleg most elmarad, akkor valamikor később bepótolom. Érdeklődtem a hőforrásokról is, de egyelőre nem sok értelmes infót sikerült ez ügyben összeszednem. Valamerre mindenesetre most már ki akarok mozdulni, mert egy kicsit unom magam.

A kampuszon akad több kisebb kifőzde, étterem is. A színvonal változó és az árak is. Van néhány, amely kizárólag egy termékre állt rá, így akad egy reganmianes hely és egy jiaozis is. Ezek nagyon olcsók, egy adag kaja 3 yuanbe kerül, igaz, nem is valami finom.

Van egy viszonylag jobb étterem is, ahol 20-25 yuanből lehet degeszre tömődni, s van két kevésbé nívós kifőzdeszerű valami is. Az egyikben pirított rizses étkek lelhetőek fel, ma itt vettem 6 yuanért ezt a finomságot.

Kínában az oktatás többnyire kemény magolásból áll. Erre szükség van az írás megtanulásához, s egyébként is rengeteg lexikális tudást igyekeznek a diákokba tömni.

Ennek dacára még Fengjieben észrevettem, hogy a történelemoktatás meglehetősen gyenge, s az azóta szerzett tapasztalataim is csak erősítették ezt a feltételezést. Az még valamilyen szinten megérthető, hogy az inkákról nem tanultak soha (ez egy múlt heti kis angol nyelvi feladatból vált világossá), hiszen, ha őszinték akarunk lenni, ezt nálunk is elintézték cirka két mondattal. A tankönyv is leginkább érdekességként említette meg.

Mindamellett azt gondolnánk, hogy akkor legalább a saját, kínai történelmükkel alaposan tisztában vannak, de ez is elég távol áll a valóságtól. Fengjieben került szóba az emperor (császár) szó valamelyik leckében. Általában igyekszem alapos lenni, így aztán akkor már a női párja, az empress is a táblára került. Rendszerint minden alkalmat megragadtam a kötetlenebb beszélgetésre, így rákérdeztem, hogy Kínában volt-e ilyen. Kevéssé meglepő módon erre mindannyian ismerik a választ, hisz az egyetlen példa, Wu Zetian az egyik leghíresebb és legsikeresebb uralkodója volt a birodalomnak. Amikor azonban azt is megtudakoltam, vajon melyik dinasztia vezetőinek sorát gazdagította, mindössze egy ember tudta a helyes megoldást - s ő is saját kútfőből.

Magyar olvasóimnak a név persze nem mondhat sokat, s nem is része a magyar tananyagnak, de érdekes történet az övé. Az utolsó, mandzsu eredetű Qing dinasztia végén a hatalmat régensként a kezében tartó anyacsászárné, Cixi, és Mao életének legutolsó, már erősen megbuggyant hónapjaiban tündöklő arája, Jiang Qing mellett ő a kínai történelem harmadik nagy női alakja, aki ténylegesen vezető szerepbe került. Az előbb említett, babérjaira törő késői utódaival szemben ő azonban mindezt teljesen hivatalosan tette, s lényegesen nagyobb eredménnyel, így megkerülhetetlenül őt illeti a korona.

Pályája pedig eleinte nem tűnt ennyire tündöklőnek. Az egyébként nagyon sikeres és prosperáló Tang-korban, 624-ben született, tehetős családban. Feltehetően dekoratív hölgyemény volt, hiszen idővel kényelmes és biztos elfoglaltságot talált a császári udvarban, mint az akkori uralkodó, Taizong ágyasa. Nem számított rosszul, mert az 51 évesen elhunyt kiváló császárt (uralma alatt vált a Tang birodalom a világ legnagyobb és legerősebb államává) követő fiú felesége lett (ez akkoriban sem számított megszokottnak, de valahogy így alakult), s itt most nem részletezett fordulatokat követően Wu Zetian így 655-ben kínai császárnévá vált.

Wu Zetian elterjedt császárnői ábrázolása

660-ban Gaozong, a császár olyannyira megbetegedett, hogy a feladatait lényegében képtelen lett ellátni. Vannak olyan vélekedések, hogy a betegség Wu Zetian mérgezésének következménye volt. Bármi is történt, Gaozong haláláig, 683-ig a teendőket már egyre inkább Wu Zetian irányította a háttérből. A meglehetősen művelt, már gyerekkorában is a művészetek és a tudományok felé kacsintgató hölgyemény nem is végezte rosszul a feladát, amit jól jelez, hogy 675-ben kis híján régens lett belőle, de az udvar ekkor még közbe tudott lépni.

A Tang-Kína térképe a 660-as évek közepén, ekkor már Wu tartotta kézben a háttérből a gyeplőt

Miután Gaozong elhunyt, Wu Zetian valóban régenssé avanzsált, mialatt fia került a trónra. Ez nem volt nehéz, mivel addigra a koronaherceget már megmérgezték, s az összes konkurens jelöltet száműzték vagy kivégezték. 684-ben aztán a fiú kemény két hónapra látszólag át is vette a hatalmat, de Wu Zetian gyorsan eltávolíttatta. Ezután legkisebb fiából csinált császárt, de a formaságokra már egyre kevésbé adott.
Nyíltan ő vette kézbe az irányítást, az államügyekbe nem hagyott beleszólást, s a hivatalnokokat nem is engedte találkozni a császárral.

Idővel aztán ezt is megunta, s mivel ekkorra már szinte minden ellenféltől megszabadult, végül 690-ben hivatalosan is felvette a császári címet, s egyúttal detronálta a Tang-házat, s megalapította saját dinasztiáját, a Zhout. 705-ben, komoly betegségek után mondott (vagy mondatták, ez vitatható) le a trónról, visszaadva a hatalmat fiának, s a Tang udvarnak.

De amellett, hogy nő volt, s mint ilyen, egyedülálló a kínai történelemben, miért is volt ennyire fontos? Wu uralkodása alatt a Tang-Kína még tovább nőtt, korábban soha nem birtokolt területeket meghódítva Közép-Ázsiában és Koreában.
Ennél sokkal fontosabb azonban, amit a rendszerrel tett. Az ő nevéhez köthető a hivatalnokvizsgák bevezetése. Az addigi gyakorlattal ellentétben immár komoly (irodalmi) műveltséghez, szigorú vizsgákhoz lett kötve a köztisztségek viselése. Pártfogolta és támogatta a tehetségeket, s uralma alatt szellemi felvirágzás következett be. Az államigazgatásban bevezetett újításai tartósan meghonosodtak, s sikeressé váltak. A Tang-kort Kína aranykorának nevezik, s ezen belül Wu Zetian uralma különösen előremutató volt, s megalapozta unokája, Xuanzong, a talán legnagyobb kínai császár sikereit is.

A Tang-Kína kiterjedésének abszolút csúcsán. Az uralom a perifériákon vazallusokon át értendő.

De mint írtam, császárnő egyedül a saját dinasztiájában, a Zhouban volt. Idővel talán a kínai tananyagban is hangsúlyozottan szerepel majd ez az apróság.

Az elmúlt napok ilyen-olyan képei városról, kampuszról, osztályokról, egyebekről.

Az elsős angoltanári osztály (fenn), a kampusz egy új épülete egy kiszárított tómeder területén (lenn)

Régi és új (fenn), kampusz (lenn)

Párszor megfordultam a múlt héten a kampusz menzáján. Itt sem drágák a kaják, 4-7 yuan között mozog egy adag.
A minőség már kevésbé meggyőző, de ennek inkább oka az, hogy a hubeii konyha nekem lényegesen kevésbé jön be. Azért a megfelelő kajákat kiválasztva itt is lehet nagyon jókat enni.

6-7 yuanért szoktak előfordulni a rizsre épülő menük. A népeledelnek számító gabonaféle az alap, aztán erre az ember kedvére válogathat a kirakott kb. tízféle "feltét", zöldségek, húsfélék, egyebek közül, olyan 4-5 félét.

A lenti képek ilyen kombókat ábrázolnak. 

Az elsősöknél feladatnak a kiejtés gyakoroltatását kaptuk. Ennek megfelelően őket nem is nyúzom mással, így is akad min csiszolni.

A kedvenceim továbbra is a turizmust tanuló fiatalok. Csak 11-en vannak az osztályban, ennek köszönhetően bőven jut rájuk idő. Abszolút biztos vagyok benne, hogy ők fognak a legtöbbet fejlődni év végére.

A kiejtés javítására egyszerűbb szövegekkel vagy hasonló kiejtésű, esetleg hasonló írásmódú, de eltérő kiejtésű szavakkal szoktam készülni. Ma az előző, egy 5-6 mondatos szöveg került sorra. Egyenként, mire átvettük az egészet, már egész jól ment nekik, de az elején, amikor együtt összeolvasták, szerintem elég nehezen érteni.

Olvasóimnak ma feladvánnyal készültem. Mit gondoltok, miről van szó a szövegben? Jutalom nincs, de erkölcsi elismerésben részesül a megfejtő.