Mostanában nem történik velem semmi rendkívüli. Ez alapból persze nem baj, én kimondottan jól viselem, csak bloggerként nem hagy túl sok lehetőséget a kibontakozásra. Igyekszem majd kissé megerőltetni a szürkeállományom, s ha más nem, általánosabb bejegyzéseket megfogalmazni az átmeneti időre.

Az amcsiról azóta sem hallottam, amivel szintén kiválóan együtt tudok élni, ez így egy nagyon ideális viszony lesz kettőnk közt.
Pénteken sikerült megoldást találni a másodévesek aznapi órájára is. Hétfőn van egy kis rés a tanrendjükben, ami nekem is szabad volt, így aztán közösen arra jutottunk, hogy oda fog vándorolni a közös óránk. Ez mindenkinek jó. Ők egy kicsit tovább alhatnak pénteken, nekem meg már szerda reggel véget ér a hetem. Nem is lehetne ennél ideálisabb.

Azóta sem lett sajnos melegebb, s tartok tőle, hogy már nem is lesz az. Legközelebb Hainanra kéne menni, ott ilyenkor is jó idő van. Vagy északra, mert ott meg fűtenek gőzerővel.
Sajnálom, hogy most többre nem telik tőlem, de néha ilyen napok is vannak. Igyekszem megjavulni. Becsszó.

Ma gyanútlanul tartottam az angolos épület felé, hogy ott aztán okítsam az ifjúságot, amikor egyszer csak hív Zhao Sheng, hogy valamiért nem lesz meg ez az óra, ne siessek annyira. Valahogy túléltem a helyzetet, de mivel amúgy is volt vele némi megbeszélni valóm, így felsétáltam az irodánkba.

Belépve az ajtón, ott ült a kanapén a másik külhoni kolléga, név szerint Javier. Nem első generációs bevándorló, így természetesen dzs-vel ejti a nevét. Egy pár percet bájcsevegtünk, de nem többet, mert neki viszont órája volt. Elmondása alapján Denverből való. Elég fiatalnak nézett ki, rá is kérdeztem, mondta, hogy 27 éves. Amikor azt kérdeztem, hogy milyen volt Dél-Korea, akkor ott kissé értetlenkedni kezdett, de aztán ment is órára. Zhao Sheng aztán elmondta, hogy ez egy másik amerikai, nem az előző verzió.
A kettes számú (mert emlékezzünk, volt egy egyeske is, a hölgyemény, aki nem jött) is elvérzett időközben, mert miután nagy nehezen elértek az Államokba a papírjai, elhagyta az útlevelét...

Javiert Wuhanból akasztották le valahonnan, már eleve itt volt. Eddig nyelviskolában melózott (az útlevelét neki is elszedték a munkavállalás idejére - ez, bár illegális, nyelvsuliknál még létező probléma), s ez most a második éve. Állítólag valami kevéske kínai is ragadt rá az év alatt, úgyhogy nem lesz teljesen elveszve. Nem volt tolakodó, nem hiszem, hogy sűrűn zaklatna majd. Pont ideális.

Kiválasztottam az osztályaimat is, s megvan a kész órarendem. A másodéves leendő angoltanárokat, az elsős turizmust és üzleti angolt, valamint az elsős tanárképzősök egyik osztályát viszem majd, heti 14 órában. Sikerült úgy rendezni, hogy egy duplaóra kivételével (az péntek reggel van) az összes lezajlik szerdáig, így a csütörtököm meg nagyjából a péntekem is szabad. Majd azért holnap megnézem az órarendjüket, hátha át tudom pakolni a hét első felébe azt az órát is, s akkor tényleg igen hosszú hétvégéim lennének. De ha mégsem, így is maradéktalanul elégedett vagyok.
Most már valószínűleg sínen lesz minden.

UPDATE: A kedd esti órákat valamiért lecsípték, így csak 12 lesz összesen.

Tegnap óta elkezdett kissé borongósabbra fordulni az idő. Azért hajnali fagyokat meg nagykabátot még nem kell elképzelni, de a térd alá érő farmeromban már kissé kevésbé kellemes a kinti lét.

Eddig amúgy nagyon jó idők voltak. A magyar delegáció ideérkezésének idejét leszámítva - akkor elég unortodox szelek jártak, s alig voltak 20 fokok - nyárias melegben lehetett részem, olykor kissé még túl nyáriasban is. Az első napokban pedig határozottan nagy kánikula volt.

Most mindenesetre úgy néz ki, hogy lassan elmúlik a strandidő, s átveszi uralmát az ősz. Az előrejelzések stabilan 20-22 fok körüli nappali csúcsokról szólnak, ami azért még mindig nem annyira vészes, de kétségtelen, hogy esténként, pőrén a lakásban kissé már ront a komfortérzetemen.

Kíváncsi leszek az idei télre. Elméletileg hasonlóra lehet számítani, mint Fengjieben, ez a hely sincs lényegesen délebbre. Fűtés persze itt sincs, de a nyílászárók állapota egy fokkal jobb. Eltekintve az erkélyétől. Sajnos ez utóbbi pont az általam használt szobából nyílik, s meglehetősen szép rések vannak az ajtót felépítő deszkák közt. Jeleztem már nem sokkal a beköltözésem után, hogy ezt cseréljék ki, mert nem akarok télen megfagyni, remélem, hogy ez így is lesz.
Legrosszabb esetben, ha nagyon eluralkodik a hideg idebenn, majd áthurcolkodok az étkezőbe, az van legtávolabb a friss levegőtől. De majd elválik. Azért remélem a legjobbakat. Ezzel a fűtésmentes helyzettel nagyon nem vagyok kibékülve. E téren valóban nagyságrendekkel jobb a helyzet otthon.

Az amcsi még pár napig nem nagyon fog tanítani, mert most az érkezéssel kapcsolatos dolgait intézik. Holnap viszik majd Wuhanba orvosi vizsgálatokra, ma a szerződéseket írta alá, stb. Így jelenleg annyi látszik biztosnak, hogy szerdáig minden megy a maga eddigi útján, mintha itt sem lenne, utána meg majd meglátjuk.

Zhao Shenggel már beszéltem, hogy ha odaérünk majd, akkor addigra kitalálom, hogy melyik osztályokhoz ragaszkodnék mindenképp. A kollégának úgy is mindegy, még nem volt egyiküknél sem.

Ami miatt még nem vagyok teljesen döntésképes az az, hogy még mindig van olyan csapat, akikkel nem volt órám, miután valami kavar akadt minden hétre.
Ma debütált még egy elsős angoltanári osztály, egyelőre nem túlságosan lopták magukat a szívembe. Nem volt velük semmi különösebb probléma, de hiányzott a szikra. Hacsak nem lesznek rosszabb versenyzők is, róluk szívesen lemondok.

A második adag duplaórám délutánra esett, aztán odaérve megint nem találtam ott senkit. Zhao Sheng előkerült hamar, végül kiderült, hogy volt valami félreértés, s a diákokat nem tájékoztatta a programról senki. Végül abban maradtunk, hogy a második órára majd előkerülnek, s ha csonkán is, de megtartom.

Első hétfői munkanapom volt ez, így adott volt hogy még egy adag ismeretlen kerül elém. Kezdéskor aztán már kiderült, hogy a nebulókat tanítottam már, kétszer is, csak eddig szerdán. Akkor ugyanis egy összevont csoport részeként jelennek meg, üzleti angol szakosokkal együtt.
Az idegenforgalmat tanuló mai csapat mindössze 11 főt számlál. Még a szerdai összevont eseményeken is azt élveztem leginkább, hogy alig vannak 40-en, így meg, különválasztva egészen odavagyok a helyzetért.

Amúgy nem különösebben jók angolból, de ennyi diákkal másfél órában nagyon ki lehet bontakozni. Rájuk mindenképp lecsapok, most már ők a kedvenceim. A jenki meg szenvedjen majd a legnagyobb és/vagy legproblémásabb osztályokkal. Ért volna ide időben.