Lassacskán befejeződik az itt töltött idő, az utolsó hét már igazán nem számít, úgy sem csinálunk semmit. A könyveikkel is végeztek, a végzősök meg már nincsenek is a suliban, szóval kár is lenne erőltetni...

Viszont így, a 10 hónap leteltéhez közeledve érdemes számba venni az eltelt időt. Kezdőgondolatnak a kissé értelmetlen mit csinálnék úgy, ahogy, s mit csinálnék másképp kérdése vetült fel bennem. Vegyük sorra.

------

Pozitív  Először is, Fengjie nagyon jó választás volt. Elzárt, világvége helyzete különös élmény, amit kár lett volna kihagyni. Marhára élveztem, hogy én vagyok az egyedüli waiguoren, semmi zavaró körülmény, vegytiszta Kína.

Pozitív  Az ideutazáshoz használt Qatar Airways-t se cserélném le, mert bár késtem két napot, de a kivételesen ügyfélbarát hozzáállásuk finanszírozta a laptopcserémet meg Hainan egy részét.

Negatív  Amit kifejezetten bánok, hogy - dacára annak, hogy nem most ismerkedek Kínával - alábecsültem szervezetem addikcióját a nyugati ízekhez, s így semmiféle muníciót nem hoztam magammal. Ha ezt a részt javíthatnám, akkor a bőrönd egy részében velem jött volna pár kiló szalámi meg talán 1-2 guriga sajt is. Lefagyasztva eláll, s bár az élmény nem egészen ugyanolyan, azért valami kárpótlással felér.

Negatív A tanítást is másképp csinálnám, bár e téren nem nagyon tudok mit felróni magamnak, hiszen teljesen zöldfülűként csöppentem ebbe az iparba. Mindenesetre a mai bölcsességem birtokában a határokat igyekeznék hamarabb lefektetni, s mindenkor következetes maradni.

Negatív Hogy nem voltam Baidichengben és Tiankendifengnál, azt valamennyire nehezményezem, bár a belépők nem helyi lakosoknak elég borsosak. Baidi egy régi városka nem messze, majmokkal meg szép épületekkel, Tiankendifeng pedig egy hatalmas lyuk, szintén a járás területén. Mindkettő kiemelt turisztikai látványosság, s erősen sanszos, hogy miután lelépek innen, az életben többet nem járok erre, hogy megnézzem őket.

Tiankendifeng

Pozitív  Mindenképp örülök, hogy voltam falun, hajókáztam a Jangcén meg a mellékfolyóján, hogy a várost az eltelt idő alatt nagyjából körbejártam, s megismertem. Sokmindenről lemaradtam volna, ha nem teszem. Szeretek olykor csak bolyongani és menni az orrom után, s ez itt is célszerű volt.

Pozitív  A hainani "nyaralás" sem a megbánós listán szerepel, imádtam ott lenni, a trópusi tengerpartokból sosem elég. Ha visszajövök Kínába, komolyan nehezen tudom elképzelni, hogy a téli szünet alatt máshol lyukadjak majd ki megint.

Pozitív  Hogy a diákokkal barátkoztam, az szintúgy nem volt rossz döntés. Mingchun és Mengsi mindketten nagyon jó barátaim lettek, s rajtuk kívül még páran mások is sok örömet okoztak nekem. 

------

Összeségében azt hiszem, olyan nagy hibákat nem vétettem, s jó volt ez így, ahogy volt. Úgyhogy azt hiszem, a legnagyobb pozitívum az, hogy nem maradt ki Fengjie az életemből. Nem akarok csöpögősen hangzani, de hozzátett ahhoz, aki vagyok, s változtam sokat az egy év alatt. De ez majd egy másik részben...

Az ünnepre időzítve Kína újabb dokkolást (szám szerint már az ötödiket) hajtott végre az űrben. A későbbi kínai űrállomás érdekében elvégzett kísérlet ezúttal három űrhajós, köztük egy tanárnő fellövésével járt, aki egy speckó tanórát is levezényel majd a szárazföldön maradt diákoknak, stílusosan a gravitációval, vagyis annak hiányával kapcsolatban.
A hölgy amúgy kis híján az első kínai női űrhajós lett, de akkor, 2009-ben végül nem rá esett a választás.

Tegnap zongzit, Sárkányhajó ünnepi táplálékot ettek némi médiafelhajtás közepette, s a hírekben minden nap megjelennek valamivel.

A dokkolások sikerének fényében teljesen tarthatónak tűnik, hogy 2020-ra saját űrállomást üzemeltessenek majd, s egyelőre az is elég valószínű, hogy az amerikaiak után másodikként kínaiak fognak a Holdra lépni. 

Ma kintről hoztam az egyik utcai étteremből táplálékot. Csirke, tojás, rizs.

Tetszik?

Közben a napokban elkezdte elönteni Fengjiet a licsi. Ez a nagyszerű gyümölcs otthon is elég sűrűn beszerezhető (kicsit drágábban), nagyobb hiperekben vettem már többször. Mennyei.

Még két hét választ el a hazaúttól, 27-én (hacsak a légitársaság nem kavar) már Lisztferihegyen landolok.
Nem sok idő ez már. Még egy hetem lesz a diákokkal, de utolsó óra lévén nem tervezek már a fejükbe tömni semmilyen tudást.

Már olyan dolgok járnak a fejemben, hogy mit fogok enni az első napokban odahaza. A rendelést már leadtam.:) Aztán ugyancsak járatom az agyam azon is, miképp fogok beférni a bőröndömbe, mivel némiképp több cuccom van, mint amivel idejöttem.

Az is dilemma, hogy mégis milyen apróságokat vigyek az otthoniaknak, amik egyrészt épségben eljutnak haza, másrészt, ha ehető, akkor nem is romlanak meg, s meg is eszik azokat.:)

Amúgy jó lesz már hazamenni, bár a honvágy még mindig nem kínoz, de a hozzátartozókat, barátokat már szívesen látnám.

Itt sokmindent már nem tervezek a hátralévő időben. Gondolkodtam rajta, hogy Baidichengbe elnézzek a végére, de aztán a 38 fok meggyőzött róla, hogy ne tegyem. A blogon főleg összegző bejegyzéseket tervezek már csak, illetve ha esetleg menet közben felmerül még valami, természetesen arról is beszámolok.

A hónap végén mindenesetre nyári álomba merül majd a Szecsuánblog, aztán augusztus végén majd vagy folytatódik, vagy kap egy végső lezáró bejegyzést. Erre a két hétre viszont igyekszem majd aktivizálni magam, s mindenfélékről írni, ami még az eszembe jut erről a közel egy évről. Ehhez remélem, továbbra is számíthatok a kitartó olvasótáborom figyelmére, amit előre is köszönök!

2013-ban június 11-12-re esik a következő nagy kínai ünnep, a Sárkányhajó fesztivál, vagy kínaiul Duanwu.

Más kínai nevezetes napokhoz hasonlóan ennek évenkénti dátuma sem állandó, mivel a hold járásához, a holdévekhez kötött, nevezetesen az ötödik holdhónap ötödik napján kezdődik el.

A kommunista hatalomátvétel előtti időkig hivatalos ünnepnap volt, hogy aztán Maóék ideológiájának oltárán ezt is feláldozzák a termelőmunka jegyében, mint régi korokból fennmaradt babonát. Az oldottabbá váló légkörben aztán egyre nagyobb létjogosultságot nyert ismét, s 2008 óta munkaszüneti nappá is vált.

Az ünnep speciális eledele a zongzi, ami bambuszlevelekbe csomagolt, átkötözött, ragadós rizses batyu, különféle töltelékekkel. Ez tájegységenként eltérő, lehetnek gyümölcsök, hús, különféle magvak, termések, mint bab vagy mogyoró. Készülhet töltelék nélkül is.

Ugyancsak része a hagyománynak a névben is szereplő sárkányhajók versenye. Ennek eredetére sok magyarázat létezik, a legelterjedtebb (de valószínűleg hamis) indoklás szerint egy Qu Yuan nevű, i.e. 3-4. század fordulóján élt költő az eset főszereplője, aki, miután némi nézeteltérésbe keveredett az akkoriban épp nem egységes Kína egyik fejedelemségének vezetőivel, árulással vádolták, száműzték, később bánatában vízbe ölte magát. A helyiek állítólag annyira szerették, hogy kis levelekbe csomagolt rizses batyukat szórtak utána (ebből a későbbi zongzi), hogy a halak inkább azt csócsálják, ne imádott poétájuk testét. De ennyivel nem érték be, hanem még hajókon is ott sündörögtek körülötte, hogy elriasszák a hullagyalázó vízilényeket, s ebből lett állítólag a későbbi verseny. Ja, és természetesen emberünk az ötödik holdhónap ötödik napján vetette magát a habokba.

A kínai televízió is ünnepi műsorral készül, s holnap mindenáron el akar hívni Mengsi is hozzájuk némi zongzit zabálni, bár annyira nem szeretem. Azért átnézek majd.

Xianningben egy ottani egyetem meghívására jelentem meg. Ők voltak az egyikek, akik munkát ajánlottak szeptembertől, s el is ismerem, hogy komolyan gondolkodóba is estem az ajánlatukon.
Látatlanban nem akartam dönteni, meg hívogattak folyamatosan, hogy menjek el és nézzek körül, így aztán kaptam az alkalmon, s mivel itt szünet van, eleget is tettem az invitálásnak.

Ha ott folytatom szeptembertől, akkor az iskola angol tanszékén lesz munkám, s három szakirány tanulóival lesznek óráim. Egy részük turisztikát tanul, míg másokból leendő angoltanárok lesznek, ha elvégzik a képzést. Az intézmény más, műszaki jellegű képzésben részesülő tanulóival is lenne kéthetente egy órám, merthogy az iskola két külföldi tanárt foglalkoztat állandó jelleggel, így ezt a részét váltásban csinálnánk.

A vegyített órákat leszámítva egyszerre max. 20 diákkal lenne órám. Találkoztam is némelyikükkel, elég izgatottak voltak, s örültek nekem. Az angoljuk jobb mint az ittenieké, de azért így is elég csapnivaló. Az midenesetre eléggé melengette a lelkemet, amikor megjegyezték, hogy a mostani tanárok nagyon öregek, s hogy milyen jó lenne, ha én kerülnék oda, mert jobban hasonlítok hozzájuk. Kérdeztem, hogy mégis milyen idős a jelenlegi két pasas. Háát, a Jack az olyan negyvenes, a másik meg harmincas. Nem is, vág közbe egy másik diák, az 28. Hát... ezek után nem kérkedtem vele, hogy idén már 33 leszek, s ha esetleg ott kötnék ki, akkor sem fogom reklámozni.:)

A kampusz amúgy elég jó nagy darab, s mintegy tízezer diák van a suliban. Az állapotok elég vegyesek. Egyik-másik épület vadiúj és kifogástalan, míg mások, többek közt az angolos épület marhára lerobbant, amihez képest az itteni középsuli meseszép.

A kampuszon van egy teljesen elfogadható méretű bolt, több kifőzde, ilyen-olyan boltok, s természetesen menza is, két szinten diákoknak, egyen a tanároknak. A békás ebéd ez utóbbiban került felszolgálásra.

Maga Xianning sem annyira vészes hely. A turizmus miatt elég jó karban van (kínai viszonylatban), s méreteiből kifolyólag van ott minden, jópár bevásárlóközpont, étterem, McDonald's, KFC, miegymás. Na meg Wuhan is csak egy órára van vonattal. A táj sík, de kicsit arrébb már akad pár hegyecske is. Ez végülis még jó is, a látvány megvan (bár Fengjiehez nem hasonlítható), de lépcsőzni nem kell annyit.

Hogy szeptembertől mi lesz, azt még nem tudom, de majd akkor megírom, ha már újra Kínában leszek. Már ha leszek.

S végül pár képecske a városról meg a kampuszról.