Ma az utcán vettem vacsit. Ezt a palacsintaformájú cuccot pár hete észleltem egy picit arrébb az út mentén. Ott készül frissen, a korongot kisütik, majd egy forró lapra ráütnek egy tojást, s azt hozzásütik. A belsejébe erőspaprikakrém, fokhagyma, valami zöld, s egy darab virsli kerül. Finom.
A szezámmagos gombóccal együtt került 4.5 pénzbe. Kiadós, kellemes.

Na, végre véglegesült az időpont, szerdán lesz az angol fesztivál. Cheng'en ma itt volt és gyakoroltunk egy órácskát, legközelebb majd kedden, aztán már kosztümös próba lesz szerdán. 
Ugyancsak szerda reggel megyek majd a ruháért, már most izgulok az egész miatt. De talán nem csinálok semmi komoly bakit és nem lesz gond.

18 produkció lesz, beleértve minket, néhány kollégát, akik valami harcművészeti cuccot nyomnak (tematikába nem nagyon illő módon, de ez van), plusz a kölyköket. Nekik amúgy szerdán lesz tanítás is, csak az esti órák maradnak el, annak ideje alatt zajlik majd ez a muri.

Egy kalappal mindenkitől. Ja, amúgy ő Cheng'en, ha már ennyit emlegetem mostanában.

Ilyen még úgyse volt a blogon, ideje ebbe is belekóstolni.
Bár - ahogy azt írtam a karaokes bejegyzésemben - nem nagyon követem az aktuális trendeket, olykor azért jártamban-keltemben, vagy Mengsi látogatásai idején a hallószerveim kikerülhetetlenül szembesülnek némi zenével. S olykor az is megesik, hogy egyik-másik fülbemászóbb dallam meg is ragad az agyamban.
Íme négy, hogy valamennyire el lehessen képzelni, mi szól errefelé.

__

1. Fan Weiqi (范玮琪): Yige xiang xiatian, yige xiang qiutian (一个像夏天一个像秋天)

__
Ez egy nagyon kellemes darab, kimondottan szeretem. A klip egy kissé béna, de a zene szeretnivaló. A tavalyi kultúrfeszten szembesültem vele először. KTV-n én is nyomom.

__

2. Jianying jie(剪影姐): Yanhua yi leng(烟花易冷)

__

Hogy legyen egy kicsit fura is. Az előadó az összes klipben el van dugva és nem mutatja magát. A zene elég jó.

__

__

3.Qu Wanting (曲婉婷): Wode gesheng li (我的歌声里)

__

Szintén egy fülbemászó darab, magamtól szedtem össze, rengeteg helyen szól. KTV-n is mindig előkerül, úgy kell küzdeni érte, hogy jusson nekem is mikrofon.

__

__

4. Lao mao (老猫): Laopo zuida (老婆最大)

__

Egy meglehetősen vicces darab a végére, bár talán nem árt hozzá érteni a szöveget. A dallam sem vészes, de leginkább a poén miatt szeretem.

__

Május 5-én tovább bővült a bolygó legnagyobb metróhálózata. Befejezték a külső körgyűrűt (merthogy van egy belső is), a 10-es számú vonalat, s egyúttal a 14-es, vadiúj metróvonal egy kisebb szakaszát is átadták.

A hálózat immár így néz ki. (Katt rá, ha nagyobban szeretnéd látni!)

Az elsőség, mint ahogy egy korábbi poszt kommentjeiből is kiderült, nem annyira egyértelmű. Ahány lista, annyi helyezés. Attól függően, hogy a szöuli metró hosszához hozzáadjuk-e az ottani vasút kezelésében álló pár vonalat, előrehozhatjuk Szöul azt első helyre, Peking elé. Ugyanakkor Pekingben is van mintegy 80 km-nyi elővárosi vasút, ami nincs beleszámolva a metró teljes hosszába.

Legalábbis nekem nem az, de ebbe könnyen belejátszhat, hogy sosem tanultam pedagógiát, nincs ilyen végzettségem, s egy éve még tapasztalatom sem volt pár korábbi magántanítványt leszámítva. De ők azért fizettek, hogy tanulhassanak, szóval az ő fegyelmezésükkel nem volt gond.

Bár már elég rég jártam középiskolába, amennyire ködös emlékeimből átüt, az alapján az itteni diákok magatartásával nincs semmi komoly gond. A helyi kollégák odaát valszeg felkötnék magukat az első fára. De nekik itt könnyű, tekintélyük van, s az óráiknak komoly tétje.
Ezzel szemben amit én tartok nekik, az lényegében nem számít. Kapnak rá érdemjegyeket, s az angol jegyük 10%-át ebből számítják (ami egy pontszám, százötven körüli max.), de sok vizet nem zavar. Így tudják, hogy igazán nem nagy gond, ha nem mutatnak túlzott érdeklődést a tananyagom iránt.

Ez egy rendes osztály, akikkel épp videózunk és kifejezéseket tanulunk

Amúgy nagyon könnyen kenyérre lehet kenni. Ha rendesen viselkednek, én is igyekszem minél inkább a kedvükre tenni. Normális kölyköknek azt is meg szoktam engedni, hogy ha nem érdekli őket az órám, akkor csendben(!) csináljanak, amit akarnak.

Ellenben ha felhúznak, ez szinte kizárólag az alsós másodéveseknek sikerül, azt nagyon nem díjazom. Szerencsére - sokadik próbálkozásra - sikerült megtalálnom a legideálisabb megoldást a renitenseim kezelésére. Tőlem nem tartanak, így ha fenyegetőzök, nem érek el vele semmit. Ha kiküldöm őket az óráról, akkor egy idő után már maguktól ki akarnak menni. Maradhatna még, hogy kissé megcsapkodom őket, a helyi tanerő jelentős része él is ezzel az eszközzel, de ezt inkább mellőzném. Ha lesz, a saját kölyköm felképelése ellen elméletben nincs kifogásom, szerintem hasznos, ha igény esetén ez a nevelési eszköz rendelkezésre áll, de máséhoz nem nyúlnék.
Csináltam azt is egy időben, hogy felirogattam a neveket, majd odaadtam az osztályfőnöküknek, de eredménye nem volt. Amúgy elképesztő hatást vált ki, ha ő jön be hozzájuk. Azonnal mindenki olyan lesz, mint a kisangyal.

S végül mi vált be? Hát, kicsit szemét húzás, belátom, de jobbat eddig sikerült kitalálnom. Néhány felszólítás után egyszerűen elszedem az aktuális munkafüzetet, amibe a házit írják, ahelyett hogy rám figyelnének, s egy hétig, a következő óráig vissza sem adom.
Ha nagyon nincs mázlijuk, akkor egy olyan kolléga óráján nem fognak tudni házit felmutatni, illetve kénytelenek magyarázkodni, aki nálam jóval kevésbé barátságos, ne adj isten, még fizikai fenyítést is eszközöl rajtuk.

Szemét, de működik. Fürtökben lógnak rajtam ilyenkor óra után vagy olykor még a lakásnál is zaklatnak, hogy adjam vissza nekik. Kicsit nehéz megállni, hogy megessen rajtuk szívem, de igyekszem. Az első néhány esetben azért még megtettem, hogy másnap visszaadtam az érintetteknek, de aztán mivel ez kevésbé bizonyult hatásosnak, kitartok az egy hét mellett, ha törik, ha szakad.
Egyedül azt sajnálom, hogy csak múlt hónapban kezdtem el alkalmazni.

Tudom, gonosz vagyok...

Dacára a tájékoztatás fejlődésének, Kínáról még sokak fejében a szocialista állam képe él. Kétségtelen, hogy az ország hivatalosan népköztársaság, a vezető párt a Kínai Kommunista Párt (mutatóban még van pár kisebb is), de ennek, mármint az ideológiának, a gyakorlatban semmi jelentősége.

Kína egyszerű diktatúra. Jelképeiben még van némi nyoma a hivatalos berendezkedésnek, de egyébként semmi nem utal rá, s az állampolgárokat sem igyekeznek meggyőzni, inkább tapintatosan hallgatnak a témában.

Az oktatás azért némiképp más terület. A történelemkönyvekből nem hagyható ki a téma, noha mindkét fél, a tanárok és a diákok is, tisztában vannak vele, hogy a propaganda értelmetlen.

Elvétve látni sarló-kalapácsot is még, mint ezen a szép képen iskolánk Liaoning szárnyának oldalán.

Már eddig ér az új épület. Az ezekből a szögekből nem is látszik rendesen, de mögötte is folytatódik ugyanilyen magasan, csak kissé mélyebbről, a lenti utcaszintről indulva. Onnan is lesz majd bejárat, ha elkészül.
Nem tudom, meddig magasítják majd még, talán kiderül, mielőtt hazaindulok.

Lassan közeleg a tanév vége, jövő hónap végén már megyek is haza. Továbbra is jó itt lenni, de azért már várom is, az otthoniak hiányoznak.

Múlt héten üzentem is az asszisztensemnek, hogy lassan intézni kéne a repjegyet, s egyúttal érdeklődtem, hogy miképpen legyen. A szerződésem szerint ők fizetik, nem fix pénzt kapok rá. Ahogy azt sejteni lehetett, nem nagyon akarnak ezzel foglalkozni, úgyhogy nekem kell megvennem, aztán majd kipengetik az árát.

A tartózkodási engedélyem június 30-ig szól, akárcsak a tanév, addig el kell hagyjam az országot. Nézegettem a jegyeket, természetesen most is a katariak viszik a prímet. Viszont értelmes áron, cirka 4100 yuanért csak 27-én van jegy az utolsó héten, vagy még egy héttel korábban. Mindenesetre ezt közöltem, s így azt az instrukciót kaptam, hogy vegyem meg azt.

Ha ezúttal nem szól közbe semmi légibaki, akkor 27-én éjfél után nem sokkal hagyom majd el Chongqing légikikötőjét, s egy rövid dohai átszállást követően ugyanaznap délután fél egy fele érek majd Budapestre. Kicsit bekavar, hogy a bolygó forgásirányával szemben röppenünk, ezért tűnik ilyen rövidnek, amúgy kb. 17 óra az átszállással együtt.
Ha meg mégse menne a gép, akkor kibírom a hotelt ideát is, ha meg bakiznak, majd reklamálok megint.

Kénytelen leszek használni az Alipayt, ami olyasmi, mint a Paypal, csak kínai. A Qatarnál sajnos a netbankos fizetés nem megy, csak dombornyomott kártya vagy ez marad. Biztosan bénázok majd vele egy sort, de azért talán sikerül. Holnap a reggeli egy szem órám után le is megyek majd az ABC-be pakolni be repjegyre való pénzt, hogy aztán valahogy ki is fizethessem majd online. Jó móka lesz, alig várom.

Az egyik elsős csoportom ma nagyon idegesítő volt, az egyik kölyköt majdnem megcsaptam, elég nehezen fogtam vissza magam. Pedig ők rendszerint rendesen szoktak viselkedni, de talán a szünet kissé az agyukra ment. Talán az enyémre is, semmi kedvem nem volt ma hozzájuk.
Mindegy, már csak a holnapi 3 órát kell kibírni, aztán a szerda üres. Nagyon ellustultam, de az itteni munkakörülmények mellett ezért nem vagyok vádolható. Még mindig jó itt azért.