Az ajándéknak mindig örül az ember, különösen ha egyáltalán nem számít rá.
Az angol fesztivál alatt is ért meglepetés, noha az egész idő alatt résztvettem a szervezésben, mégis sikerült előttem titokban tartani.
Némi csúszással indultunk a tervezett fél 7-es időponthoz képest, aztán hét előtt pár perccel mentünk ki a színpadra megnyitni az ünnepséget, hogy ezt követően azonnal vissza is menjünk az első műsorszámot előadni.
A dal kétharmada felé jött fel két felsős másodéves, s egy-egy nagyon mutatós virágcsokrot nyomtak mindkettőnk kezébe.
Az enyémben még egy kis kártya is lapult.
