Az elég közismert tény, hogy a kínaiak nem latin betűvel írnak. Az írás ugyanis nem hangokat jelöl ebben a nyelvben, hanem fogalmakat (a külföldi hely- és személynevek, egyes szakkifejezések kínaira való átfordításánál ez nincs teljesen így, de ez egy elég specifikus eset, úgyhogy ne menjünk bele).
Ez azzal jár, hogy az íráskészség elsajátítása komoly szellemi munkával jár, a gyerekek már az óvódában elkezdik (természetesen nagyon egyszerű írásjelekkel), s a folyamat még az egyetemi képzés alatt is tart.
Az is aránylag ismert kijelentés, hogy cirka ötvenezer írásjegy, kínaiul hanzi létezik. Ha figyelembe vesszük, hogy jellemzően szavakat jelölnek, így már nem annyira meglepő.
A mindennapi élet során néhány ezer írásjegy ismerete bőven elegendő, s egy átlagos kínai sem tud ennél többet, illetve ha nagyon alacsonyan képzett, akkor még ennyit sem. Az írásjegyeket viszont sajnos be kell magolni, másképp nem lehet megtanulni őket. Ez egy roppant fáradtságos folyamat, de sokat elárul a kínai oktatás milyenségéről is.
Nálam okosabbak mondják azt, hogy a tanulás során a magolást és a kreatív, logika és megértés alapján történő ismeretszerzést elég nehéz párhuzamosan folytatni. Ha elfogadjuk ezt a feltételezést, akkor már könnyebben érthető, miért is nehéz európai módszerekkel okítani ideát. Írnia mindenkinek kell, így ezt a terhet kiiktatni nem lehet a diákok életéből.
Szeretek kínaiul írni. Annak idején volt jó fél év lemaradásom a beszédhez képest. Nem alaptalanul túl komplikáltnak találtam, s nem igazán akartam vele foglalkozni. Sajnos be kellett látnom elég hamar, hogy a kettő együtt jár. Ennek ellenére - talán mert magolni nem nagyon szeretek - az íráskészségem sokáig nagyon vacak volt. Természetesen nem maga a technikai része, hanziket írni semmivel nem nehezebb, mint bármi mást. Még szépen tenni ezt - no, nem kalligráfia szintjén, az egy külön művészeti ág - sem komplikált, így aki latin betűkkel tud szépen írni, annak ezzel sem lesz gondja. Egyszerűen nagyon kevés írásjegyet ismertem, s dacára annak, hogy aztán az egyetemen volt szerencsém tanulni klasszikus kínai nyelvet is, rendszerint nagyon hamar ki is röppentek a karakterek az agyamból.
A Kínai Népköztársaságban ma használatos kínai írás nem egyezik meg azzal, amit a történelem során használtak. A szocialista éra alatt több hullámban egyszerűsítették az írásjegyeket az analfabetizmust visszaszorítandó.
Ez, az írás elsajátítását nagyban megkönnyítő találékonyság nem mindenhol vert gyökeret a kínaiak lakta világban. Taiwan, Makaó és Hongkong területén ma is a régi, egyszerűsítetlen írást használják, míg Szingapúr minimális eltérésekkel a szárazföldi verziót választotta.
A klasszikus kínai szövegek olvasásához az egyszerűsítetlen írásjegyek ismerete nélkülözhetetlen, így magasabb oktatási szinteken a Népköztársaságban is tanítják ezeket.
Az igazi áttörést az életemben az online kommunikáció hozta meg. Számítógépeken a kínai karaktereket azok standard pekingi latin betűs átírása, az ún. pinyin segítségével viszi be a felhasználó. Miután rengeteget chateltem kínai ismerősökkel, nagyon hamar nagyságrendekkel többet fejlődtem e téren, mint korábban évek alatt. A passzív tudásomra már nem lehet panasz, az aktív kissé problematikusabb.
Ugyanis a kínai írás egyik sajátságos jellemzője, hogy nagyon eltérő ez a két fajta tudás. Esetemben is, de bármelyik kínai esetében így van. Ez annyit jelent, hogy rengeteg olyan írásjegyet felismerünk, megértünk, amit leírni már nem tudnánk, vagy csak komoly agymunka mellett. Ez különösen a kézírás visszaszorulása óta figyelhető meg, a nyugati világhoz hasonlóan itt is egyre kevesebben és kevesebbet írnak papírra, így a jelenség természetes.
Az okostelefonokon van lehetőség kézírással bevinni a karaktereket. Amikor megvettem a sajátomat, kíváncsiságból chateltem pár hétig ezen a módon, s az eredmény elég lesújtó volt. Úgy cirka minden huszadik karaktert ki kellett keresnem, mielőtt be tudtam volna írni, noha sejthető, hogy nem az atomfizikáról beszélgettünk. Pár nap után azért már jobban ráállt az agyam, s a leggyakoribb írásjegyeket már gond nélkül írom újra. Ettől függetlenül tudom, hogy az sem sokkal tartana tovább, hogy ismét kihulljanak az aktív tudásomból. Gyakorlás nélkül ez a sors vár minden kínai írástudóra.
