Pár napja ezt a sütit kebeleztem be. Nagyon jó döntés volt.

Tegnap Mengsivel és az öccsével találkoztam, leugrottunk hármasban a Dicosba (helyi gyorsétteremlánc, KFC-koppintás), ettünk némi junkfood-ot, majd hazakóvályogtunk.

Lefele menet csináltam pár fotót:

Jobbra egy teaház, fönn egy új építésű templom (fenn), az Új Évszázad és más bevásárlóhelyek (lenn).

Mengsi öccse, s egyben kínai gyerekem (fenn), Mengsi (lenn).

Már visszatérve az utcánkba, egy beépítetlen fokhíjtelekről is csináltam pár képet:

Sajnos mostanában alig van olyan nap, hogy ne lenne köd, így a túlpart ritkán látszik tisztán.

Már említettem, hogy megint yuekao van ideát, de most nem minden évfolyamnak. Kicsit zavaros is volt számomra áttekinteni, hogy melyik órák maradnak el, de némi kollegális segítségnyújtás keretében azt a tájékoztatást kaptam, hogy szerdától péntekig szabad leszek.

Csütörtökön épp a városban kóvályogtam, amikor csörgött a telefonom, hogy miért nem vagyok órán. Az alsós másodévesekkel lett volna, de abban a hiszemben nem tartottam meg, hogy a vizsga miatt nem lesz. Végülis lett, s mivel nem mentem, elvileg kapok némi büntetést (50 yuant). A helyi tanerők jussa is ugyanez, ha nem mennek be tanítani, de ez igazán nem az én hibám volt, ha egyszer félretájékoztattak. No mindegy, túlélem, nem sok pénz.

Csütörtök este aztán gondoltam egyet, s minden eshetőségre felkészülve rácsörögtem az asszisztensemre, hogy biztosan nem lesz-e órám másnap. Felsős másodéves óráim vannak pénteken, de ők voltak a vizsgázók, szóval tényleg csak azért zargattam a kolleginát, hogy tutira ne legyen semmi meglepetés.
Végül kiderült - miután másnap délelőtt újra felhívtam - hogy a délutáni óráim meglesznek, mivel addigra már lezajlik a yuekao. Fantasztikus.

Összességében ezzel nincs is baj, mert ez a dolgom, hogy tanítsak, s az csak bónusz, ha olykor elmarad pár órám. De az azért kicsit felhúzott, hogy csak rajtam múlott, hogy rájöjjek, péntek délután is lesz munkám, mivel előzőleg nem így tájékoztattak. Ha meg - teljesen jogosan - nem vagyok ott, megint kaphattam volna büntetést.

Morcos leszek, ha ilyesmi később is előfordul.

Készülök kifelé venni ezt-azt, s mivel épp az előbb beszéltem 10 percet Mengsivel telefonon, eszembe jutott, hogy lehet kéne feltöltőkártyát is beszerezni.
Még a SIM-vásárláskor fizettem 50 yuant, ami egyben a lebeszélhető összeget is jelentette volt. Bár nem vagyok túl nagy dumás, de azért a készülék statisztikája szerint már 59 alkalommal telefonáltam, s egy pár sms-t is volt szerencsém elküldeni.
Ennek tudatában joggal számítottam arra, hogy lassan ráfér egy kis pótlás, de hogy erről meggyőződhessek, még elkértem a balanszlekérdező számot Evanstől hívás közben.

------

A géphang szerint három hónap eltelte után az egyenlegem még mindig 20 yuan, 7 jiao és 2 fen. 

Kína* európai szemmel egyik legfurcsább jellemzője, hogy az utcán gyakorlatilag soha nem látni részegeket. Nincsenek klasszikus értelemben vett kocsmák, a járulékos, kocsmapultot támasztó alkoholistákkal együtt.

Ezzel persze nem akarom azt sugallni, hogy a kínaiak nem isznak, ez nem is lenne igaz, de merőben másképp intézik. Nagyobb településeken akadnak különféle szórakozóhelyek, jiubak ("kocsma"),de ezek sem kizárólag az italról szólnak. A jiuba szórakozóhely, ahol táncolhatnak, ismerkedhetnek, züllhetnek kedvükre. Van Fengjieben is, de a társadalmi elutasítottsága elég erős. No meg nem is olcsó, a lepukkadt, remegő kezű piafüggőknek eleve nem jöhet szóba.

"Normális", tisztes emberek is isznak - a nők ritkán, de ezt elsősorban éttermekben teszik. Fizetni a más által elénk pakolt kajáért itt nem számít luxusnak, gyakorlatilag bárki megengedheti magának. A kacsalábon forgó helyeket nyilván nem, azokban tetemes pénzeket lehet hagyni, de egy átlagos helyre bárki beülhet.
Ha mindezt társaságban teszik, akkor rendszerint isznak is. Jellemzően már sört, de egy itteni nem túledzett szervezet alkoholbefogadó-képessége nagyon korlátozott, úgyhogy kis, cirka féldecis pohárkákban. Úgy töltögetnek körbe egy üvegből.
A férfiak, különösen a munkatársak közti ivászat járhat nagyon csúnya végkifejlettel, de ilyet még szerencsére nem láttam. Mióta itt vagyok, csak egyszer jutott a szervezetembe szesz, még a városba érkezésem napján a banketten. Ebből is leszűrhető, hogy igazán nem vagyok nagy piás, nem rázna meg ha másnaptól nem lehetne kapni.
Az éttermi sör ugyanakkor azért elég drága. Még ha nem is isznak sokat. A sör amúgy sem olcsó. A boltokban látható helyi márkák árszínvonala nem tér el szignifikánsan a hazaitól. A borhelyzet még rosszabb. Finoman szólva Kína sosem volt szőlészeti nagyhatalom, s annak nagy részét is megeszik, nem erjesztik borrá. Így az a helyzet állt elő, hogy a helyben kapható bor vagy itteni színvonalas, relatíve friss pincészetek terméke, vagy import, s ennek megfelelően borsos áron kapható. 2-3000 forint alatti palackot nem láttam még, az otthoni lőrék vagy tablettás borok teljesen hiányzanak.

-----

S mi jut akkor a szegényembernek, aki alig várja már hogy munka után hazaérve lecsússzon egy kis lé a torkán? Baijiu. A pálinka az, ami itt a hagyományos szesz. Kapható színvonalas és méregdrága termék is, de hogy lefedjék a teljes piacot, van öt literes, 50%-os ergoutou 30 yuanért is. Ez utóbbi persze ipari szesz.

--------------------------------------------------------------------

* Sanghaj vagy Kanton is Kína, de egy egész más Kína. A lakosság nagy része ma még fengjiekben vagy még kisebb településeken él, a nagyvárosi, kozmopolita életmód csak egy egészen apró - és mindenképp torz - szeletét mutatja a valóságnak. Fengjie lakmuszpapírnak nagységrendekkel alkamasabb.

Felettébb megterhelő munkahetem a mai nappal zárult, ugyanis a szokásos yuekao zajlik holnaptól. Kivételesen nem csak nekem jelent örömet a szabadidő, hisz' ezúttal nincs minden évfolyamnak vizsgája, viszont szünetük nekik is lesz.

Ez nem a suli jófejségéből adódik, hanem abból, hogy egyszerre nem lehet minden osztályt vizsgáztatni. Máskor jobban széthúzzák az időt, bevonják a hétvégét is, stb., s valahogy azért megoldják, de most - számomra ismeretlen okokból kifolyólag - nem így tesznek.

Szerdától-péntekig a felsős másodévesek vizsgáznak, ma meg az alsós kicsik tették ugyanezt. Hogy utóbbiak esetében hogy kivitelezték, azt sem tudom pontosan. A helyzet ugyanis az, hogy vizsga idején szellőssebben helyezik el a diákokat, köztük egy-egy üres sort hagyva. Emellett osztálytermenként 2-2 pedagógus is felügyeli őket.

Mivel holnap a felsős másodikasok vizsgáznak, így a felsős elsőéveseknek is elmaradnak az óráik, minthogy a termeikre szükség van. Nem is lesz számukra tanítás egészen szombat estig. Mengsi (Evans) valószínűleg átugrik majd, s az is lehet, hogy a hétvégén náluk fogok kajálni.

Csábítgatnak mások, hogy nézzek el Sanjiaobaba, a járás leghidegebb részére, ahol van hó (és feltehetően a hegy is magasabb), de egyelőre elég jól érzem magam hideg és havazás nélkül. Ez életem első tele, amit nem teljesen mérsékelt égövön töltök, úgyhogy igyekszem kihasználni. Majd otthon lesz még elég jég meg mínusz.

Lassan jön az újév is, egyelőre a hagyományos, ami újfent három szabadnappal jár, s onnan már egész kevés kell január végéig, a téli szünetig. A jelek szerint leugrok majd falura a családdal Mengsi nagyapjához, amit őszinte lelkesedéssel várok. Mengsi apja már előre mentegetőzik a nem laowai-kompatibilis körülmények miatt, de nem hagynám ki semmi pénzért. De ez azért még icipicit odébb van.

Itt van a tél, a hideg. Elkel a kabát, amit vettem.
Azért annyira nagy zimankó nincsen, ma például 14 fok volt, s napközben 10 alá még nem nagyon ment eddig.
A fák cirka 95%-ának még megvan a lombkoronája, talán meg is marad. Úgy kell keresni csupasz törzseket vagy elsárgult leveleket. Minden zöld.

Valamelyik nap még virágzó bokrokat is láttam...

Iskolai zöld növények (fent) - növényzet és fenyő a háztetőn (lenn)

További zöldségek, s a koleszom a háttérben, baloldalt pedig egy házikó tanári lakásokkal.

Remek jiaozis hely, az utcán kiülős változat (fent) - A szalonna-beszerzőhely (lenn)

Kereszteződés utcai kifőzdékkel (fenn) - Itt készül a finom krumpli (lenn)

Az iskola bejáratához vezető lépcső