Hogy az osztályozást egyúttal összekössem némi ismeretterjesztéssel is, a múlt hét pénteki vizsgán egy erősen lebutított szöveg hangzott el kicsiny kárpát-medencei népünk történelméről.
A javítással még nem végeztem maradéktalanul, de az eredmények eddig elég gyérnek tűnnek, hibátlan feladatlapot csupán egyet találtam, s további három tanuló ért el 40 feletti pontszámot a maximális ötvenből. De ki tudja, nem kizárható, hogy a java még ezután jön (úgy 100-at nézhettem át a kb. 230-ból).

Ezúttal mindenesetre a már lecsekkolt papírosokból idézek, akad így is épp elég gyöngyszem.

The Finno-Ugrics ride the house for a living.They set up a family for a living.Hungarian live on hunting, because Hungarians were strongly.The Hungarians arrived to today's Hungary in 1848.Turkey owns the lands today where the Hungarian lived originally.They became fishman.The Turkishes attacked Hungary again in 1848, but the Hungarians beat the Turkishes.Austria-Hungary attacked Hungary in the 15th century.They need 5 hours to reach today's Hungary.Hungary became a part of Australia.

Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján lássuk hát, nagyjából mivel etetik a tanarakat a kantinban. 

A tanári étkezde hétköznapokon biztosít ellátást, napi háromszori étkezés formájában. A reggeli ára 2.5 yuan. Ezért az ember az alábbiakat kapja:
- 1 db főtt tojás,
- igény szerinti mennyiségű nagyon híg, majdnem csak vízből álló leves, amivel a többi táplálék öblítgethető, és
- 1 nagy csésze, tésztával, kisebb (általában marha)húsdarabokkal, némi zöldáruval megrakott leves - ez utóbbi sűrű, tápláló, kevés lével. Kérhető csípős és nem csípős verzió, ezeket a szakácsok porciózzák.
A reggeli mindennap nagyjából ez, apróbb változtatásokkal, de a mennyiség bőven vetekszik egy magyar menza ebédjével.

A 6 yuanért vesztegetett ebéd és vacsora nagyjából ugyanolyan, az időpontokat leszámítva nem megállapítható, hogy épp melyiken van az ember.
Ezeken az alap a rizs. Egészen törékeny termetű, fiatal pedagógusleánykák is hatalmas mennyiségben képesek fogyasztani, s teszik ezt anélkül, hogy az alakjukon bármi csorba esne. Rendkívül elenyésző méretű ember kövér.
S akkor nézzük, mik a leggyakoribb fogások...

1. A mi paprikás krumplinkhoz hasonló étek sok lével, a kolbászt leszámítva. Olykor csak krumpli van benn, máskor különböző húsdarabkák is. Néha készülhet édesburgonyából. 
2. Csipszvastagságúra felszelt, (enyhén) főtt burgonya (fűszeres). Egyike a sűrűn előforduló zöldségtálaknak.
3. Kínai kel enyhén pirítva. Lehet önállóan, de sokszor van szalonna is hozzá.
4. Rizottószerűség. Az egyetlen itteni kaja, amiből nem eszek, mert szerintem vacak. Felpúpozott, ragacsos állagú rizsben többnyire baromfidarabok.
5. Sült szalonna fűszeres, hagymás mártásban. Ez egy korrekt méretű szalonnadarab rendesen kisütve, felszeletelve. Kimondottan finom.
6. Leves burgonyával, szalonnával, zöldségekkel. Finom ez is.
7. Tofu. Felkockázva, valami mással még nyakonöntve. Nyami.
8. Gomba legkülönbözőbb verziói. Mind finomak. Előfordulnak levesben, kisütve, stb.
9. Minden alkalommal van legalább egy olyan fogás, amiben van disznóhús, az otthon is megszokott, vékonyra szeletelt kínai módra. Ezek az ételek jellegükben nem is nagyon különböznek a magyarországi kínaitól: zöldségek (répa, hagyma többnyire), hús megpirítva.
10. Leves is van minden nap. Többnyire étkezés végén fogyasztjuk, meg persze közben abból is szedünk ki nekünk tetsző dolgokat. Előfordul sokféle. Tartalmazhat tojást, zöldségeket, üvegtésztát, húst, ritkán még moszatot is.

Összességében elmondható, a magyar igényekhez képest lényegesen kevesebb a hús, viszont nagyságrendekkel több a zöldség. Van viszont gyakran szalonna, elég szép fajta, a hazai császárhoz hasonlítható.
Volt már olyan nap, hogy egyszerre volt leves egész csirkével, mellé tál hallal, másik kajában nagy disznódarabokkal, szóval néha elég kiszámíthatatlan. A napi 8-9 fogásból azért átlag 4-5 a fentiekből kerül ki, ezek elég általánosnak mondhatók.
Hétfőn majd megpróbálok fotózni, hogy kicsit jobban el lehessen képzelni, ha szépen kérem, biztosan nem veszik zokon.

Jövő hónapban sportnap lesz a suliban, ahol a kölykök összemérhetik a tudásukat az egyes versenyszámokban.
A versenyzést követően pedig ünnepi zenebona is várható, színpaddal, s itt jövök én is a képbe.

Ugyanis pár hete, amikor először szóba került a dolog, rábólintottam, hogy segítek betanítani pár angol popdalt a fellépésre kiérdemesült diákok némelyikének, merthogy a műsort azt az iskola növendékei szállítják.
Miután valahogy az is kiderült, hogy ismerek néhány kínai muzsikát is, onnantól már nem lehetett visszakozni, s bizony én is ott leszek a fellépők közt egy dal erejéig. Szép lesz.:)
Na nem mintha olyan professzionális tehetség lennék - ezt nagyon udvariasan fogalmaztam meg -, de nekik mindenképp érdekes, látványos, hogy egy waiguoren (külföldi) kínaiul csinál dolgokat, különösen, hogy ének közben akcentusom sincs (nem tudnak bezavarni azok a nyomorék hanglejtések), ami még különlegesebbé teszi számukra a showt.

A probléma most ott látszik kialakulni, hogy jelenleg énekelni egyáltalán nem tudok, a falzett hangok helyett csak levegő jön, miután ez a remek devla így kicsinált. Volt már ilyen korábban is, max. pár hét alatt helyrejön tökéletesen, de nekünk szombaton már próbák lesznek, ahol ha nekem nem is lenne muszáj a saját számomat nyomni, mivel kb. 10 éve ismerem a dalt, viszont a suhancok énekét pusztán szóbeli instrukciókkal kicsit nehézkes lesz csiszolgatni.
Ma a beszédhangom már olyan 90%-os,  ha nem állok le a teázással, remélhetően javulok eleget a hétvégéig, de egyre valószínűbb, hogy kénytelen leszek a sós vizes nazális tisztogatást meglépni, ami nagyon nem kellemes, ellenben fájdalmas élmény, bár kétségtelenül hatásos. Péntek estig még várok, hátha megszán a sors.

Ja, ha valakit esetleg érdekel, Zhang Huimei (egy tajvani énekesnő, aki itt a szárazon is rendkívül híres, ezen a nyelvterületen akkora ikon, mint odaát pl. Madonna) Ting Hai című produkciójával fogom majd a tervek szerint szórakoztatni a nagyérdeműt.
A dalocska (már elég régi) videója itt:

Itt pedig a dal tavalyról a világ körüli turnéról (elég bizarr hajjal:D):

Veve beteg...

Amy etet.

Itt majd. Most nem esik jól semmi. Később.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

UPDATE: Ma már egy fokkal jobb állapotban ébredtem, bár hangom még továbbra sincs sok. Elég csúnyán megfáztam. Amy ma is hoz kaját, az asszisztensem meg valami gyógyszert, bár lázcsillapítóm van, másra meg szerintem nincs szükség. A tea fogy ezerrel, iszom, ha kell, ha nem. Korábban mindig bevált.

Sajnos tartok tőle, hogy nem ez lesz az utolsó nyavalya, ami elér, amíg itt leszek. Miután el vagyok szokva Kínától, errefelé meg pláne nem jártam soha azelőtt, védtelen vagyok, mint egy kisgyerek. A legapróbb szarságokat is elkapom, nincs kialakult immunitás. Pedig még egész büszke is voltam magamra, hogy az ideutazók szinte 100%-át elérő hasmenés (még ha higiénés problémák nincsenek is, a helyi baktériumflóra egész más, így az ismerkedős fázisban szinte elkerülhetetlen ez a fajta végkifejlet) nálam nem jelentkezett soha.
Hát, az ilyen taknyos-köhögős-lázas dolgok viszont eszerint igen, pedig amúgy nem vagyok beteges, odahaza úgy 2-3 évente egyszer ér el telente valami, amit néhány nap teázás helyre is tesz.
Remélem mindenesetre, hogy lassan itt is megedződök, aztán ilyen közjátékok nem keserítik az életemet.

Az állapotomnak köszönhetően tegnap nem tanítottam, s ma sem fogok. Holnap már talán.

UPDATE2: Az asszisztensem megjött az ellátmánnyal. Az elmúlt 10 évben összesen nem ettem ennyi gyógyszert, amit a patikus összerakott. Bár eredetileg csak C-vitamint kértem...

A zacsiban lévő adagot naponta háromszor, étkezés után. A kis sárga antibiotikumból szerencsére csak ezt a kettőt kell beszedni naponta.
Hát, ha nem mérgeződök meg, akkor ez a lórugás feltehetően helyretesz. Tessék szurkolni.