Bár biztos vagyok benne, hogy már eddig is sajnáltatok a heti 14 órás, roppant mód túlterhelt pedagóguséletem miatt, most újabb okot hozok fel, amiért remélem, azonnal indítjátok is a vigaszcsomagokat.
A héten ugyanis megint nem dolgozom. Hétfőn-kedden a szokásos yuekao zajlik, holnaptól péntekig pedig sport és kulturális fesztivál színesíti az iskola életét. Napközben a kölykök mindenféle versenyszámokban mérik össze az erejüket (a lelkesedés nem mindig a legnagyobb, az 1500 méteres futásra úgy kellett kijelölni a résztvevőket), esténként pedig a zenéjé és a táncé a főszerep. Sokan, sokféle performansszal készülnek, a már itt is méltán híressé vált Gangnam Style (remélem, jól írtam) koreográfiáját is lemásolta egy kisebb csapat. Majd igyekszem fotózkodni.
Én majd péntek este kerülök a színpadra, külföldi létem remélhetően feledteti velük az előadás megpróbáltatásait. A többi fellépő tud is énekelni velem ellentétben.

A munka világa máskülönben nem annyira mesés errefelé. A tanári egy megbecsült szakma, el is vagyunk kényeztetve. A kollégáknak sincs több órája, mint nekem, sőt, némelyiknek ennyi se (igaz, az ő óráik lehetnek szombaton vagy vasárnap is), s a szünetek (téli, nyári) ugyanúgy járnak nekik is, mint nekem. Ezen túl azonban nincs extra szabadnapjuk, csak akkor nem dolgoznak, ha nincs tanítás. De ez még így is egy kellemes állapot, s itt Fengjieben nem is keresnek rosszul: a fizu úgy 4000 yuan körül indul, 50 éves kor felé már kapnak 6-7000 yuant is kézhez. Ez a magyar helyzethez képest sem rossz.

Az átlagfizetés errefelé amúgy elég kevés, ez a járás Kína legszegényebb területeinek egyike. Úgy 2000 yuan körül keresnek, ami már nem annyira rózsás, s a munkalehetőségek sem kimeríthetetlenek. Így fordul elő, hogy jópár tanítványom egyik vagy mindkét szülője valahol a tengerparton dolgozik, mialatt ők a koleszban vagy a nagyszülőknél dekkolnak.
Fizetett szabadság sincs, csak az állami ünnepeken nem dolgoznak, ez nagyjából annyit tesz, hogy az egy-két napos szünetek mellett van kétszer egy-egy teljes hetük otthon. Fix időpontban ugyebár, október elején és január-február körül a holdújév idején.

Azért ez a 2000 yuan is elég arra, hogy megéljenek. Az árak lényegesen olcsóbbak, s ha két keresővel számolunk, igazán nagy gond nem lehet. Mindamellett spórolnak is, így aztán nem csoda, hogy mindenkinek saját lakása van. Evans apja is sima üveggyári melós, ennek ellenére kb. 50 m²-es saját lakásuk van, igaz, még nem tehermentes.

A diákjaim zöme képzetlen családból származik, sokan vannak a környéki falvakból is. A nagy részük valahol máshol képzeli el az életét, a jobb lehetőségek miatt, de a tapasztalatok alapján azért a zömük maradni fog. Fengjie javul, fejlődik. Ha minden igaz, a következő ötéves terv során a vasút is ideér. Egyelőre Wanzhouban van a vonal vége.